Sok szó esett már arról itt a blog hasábjain, hogy a nagy ipari halászhajók mekkora nyomást gyakorolnak a tengerek halállományára, azonban konkrét példával még nem nagyon szolgáltunk. Most bemutatjuk a világ legnagyobb halászati tevékenységben érdekelt hajóját, a Damanzaihao-t. Szándékosan nem halászhajót írtam, mivel ez a hajó nem vesz részt közvetlenül a halászatban, csupán átveszi, feldolgozza, tárolja és partra viszi a halászhajók által fogott zsákmányokat. Mondhatni egyfajta anyahajó szerepet tölt be, egy úszó gyár.

A napokban a figyelem középpontjába került ez a hajó, mivel a hónap közepén a perui halászok jelentették, hogy engedély nélkül vesz részt halászati tevékenységben a Csendes-óceán déli vizein. A hajó a Pacific Andes moszkvai székhelyű vállalat tulajdonában van, mely a világ legnagyobb fagyasztott hal forgalmazó cége. Az év elején még orosz felségzászló alatt hajózott, később mongol zászló alatt, az engedély nélküli tevékenység idején azonban már perui lobogott rajta. A hajók felségzászlójának csereberélése egy megszokott tevékenység az illegális halászok körében. (Felkapja az ember a fejét arra, hogy mongol zászló alatt hajózó jármű, mivel Mongólia a világ legnagyobb tengerparttal nem rendelkező országa. Több mint 300 halászhajó tevékenykedik a világ tengerein mongol felségzászló alatt. Mégis hogyan került a halászat egyáltalán képbe Mongólia életébe? A 80as években egy, csak Ganbaatar néven ismert mongol diák haltenyésztést akart tanulni a Szovjetunióban, de a jelentkezési lapon az 1013-as kód helyett véletlenül az 1012-est írta be, mely a mélytengeri halászatot takarta. Így kényszerült ezzel foglalkozni, és később, a kommunista rendszer bukása után 1999-ben ő dolgozta ki a mongol tengeri halászati törvényt.)

De menjünk csak vissza a történetben. A hajó 1990-ben látta meg a napvilágot Vermacape néven, és akkoriban még olajtankerként üzemelt. Később megvette az orosz Pacific Andes, és miután ráköltött mintegy 26 milliárd forintnyi összeget halfeldolgozó tevékenység átalakítására, megkapta a Lafayette nevet. Ekkoriban az alaszkai tőkehal halászatában volt érdekelt, mely a mai napig a legnagyobb mennyiségben forgalmazott fehérhúsú hal, a Mcdonald’s-ban kapható Fillet O’fish halas szendvics is ebből készül. Később a Jack makréla (Trachurus symmetricus) halászata felé vette az irányt, mely fogások nagy részét az afrikai piacon értékesítették, ahol mindennapi tápláléknak számít, míg a nyugati országokban ez a halfaj főleg halliszt formájában kerül a piacra. A Jack makrélák állománya a hetvenes években még bőségesnek számított, mára azonban olyan jelentősen lecsökkent az állományuk, a korábbi 30 millió tonnára becsült biomassza tömeg már a hárommilliót is alig éri el. Halászati kutatók szerint maximum évente 400 ezer tonnát szabadna belőle zsákmányolni, hogy az állomány folyamatosan meg tudjon újulni. A jelentős állománycsökkenésben a Lafayette is döntő szerepet játszott.

A hajó mondhatni megállás nélkül dolgozik, a kapacitása elegendő arra, hogy évente mintegy félmillió tonna halat feldolgozzon és tároljon. Méretei elképesztőek: hossza eléri a 288 métert, a szélessége pedig a 32-t. Ezzel nagyobb, mint a Charles de Gaulle névre hallgató francia nukleáris meghajtású repülőgép-anyahajó. Tevékenysége során mintegy 1500 tonna halat képes feldolgozni egy nap alatt, ebből 14 ezer tonnát tud tárolni egyszerre. A hajó két oldalán két hatalmas szívóállomás található, mely segítségével a mellé parkoló halászhajóból egyszerűen csak átpumpálják a halakat a feldolgozóhajóra. Utána automata rendszer válogatja szét a halakat méret szerint, melyeket később a legénység ellenőrzi és rendszerezi. Innen kerül végül feldolgozásra, majd fagyasztva tárolásra. A hajó ritkán megy a kikötőbe: a legénység, az élelmiszer-ellátás és az üzemanyag is úgy érkezik a hajóhoz. A velük dolgozó vontatóhálós hajóknak egyáltalán nem kell a partra menniük a fogással, így maximalizálni tudják a halászati idejüket. Azonban a halászati ellenőrzést mindez nehezebbé és követhetetlenné teszi, a nyílt vízen sokkal egyszerűbb a csalás elkövetése, mint az esetben, ha az összes fogás a kikötőbe kerülne a zsákmányolás után.

A most már Damanzaihao néven hajózó behemót továbbra sem adja fel a tengerek kizsákmányolását, és amint a mostani hírekben hallhattuk, engedély nélkül tevékenykedik továbbra is. Tavaly Londonban egy illegális halászatról szóló nemzetközi konferencián szinte az összes résztvevő egyetértett abban, hogy a „transhipment”, vagyis a fogások nyílt vízen történő átpakolása az egyik legfőbb eszköze az illegális halászatnak. És akármennyire is góliát nagyságú a Damanzaihao, a hatalmas nyílt vizeken még ő is képes elbújni.