Ahogy törvényt szegni többféleképpen lehetséges, úgy halat lopni is. Már magában az illegális halászat hivatalos kifejezésében is három szóban írják le a tevékenységet, ez az ún. IUU, vagyis magyarul a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat. Sok halász a nagyobb nyereségért vezérelve vagy meg nem engedett eszközökkel halászik, vagy a halászati szezonon kívül, vagy az engedélyezett területen kívül, vagy a kvótákon felül fog és még sorolhatnánk. Egyes becslések szerint évente 11-25 millió tonna hal kerül kifogásra illegálisan.

A törvényi előírás szerint az az ország felel a halászok tevékenységének ellenőrzéséért, amely ország zászlaja alatt hajózik. Egyes országok fenntartanak úgynevezett „szabad regisztrációt”, mely egy kisebb összegért cserébe megengedi egyes külföldi hajóknak, hogy a felségzászlaja alatt hajózzon. Ezt a köznyelvben „kényelmi lobogónak” hívják. Sok kalózkodó halász kihasználja ezt a lehetőséget, ugyanis egyes országoknak forrásuk sincsen követni a halászok tevékenységét, vagy egyszerűen csak szándékosan szemet hunynak felette. A kényelmi lobogó beszerzése rendkívül egyszerű, akár az interneten keresztül is megoldható, és csak pár száz dollárba kerül. Egyes hajók egy szezonon belül akár többször is cserélik a nevüket és a zászlajukat.

2009-ben becslések szerint több mint ezer, 24 méternél hosszabb halászhajó tevékenykedett kényelmi lobogó alatt. A Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet (RFMO) fekete listáján is ilyen hajók dominálnak.

Nemcsak halászhajók, hanem fagyasztóval ellátott szállítóhajók is kihasználják ezt a lehetőséget. Ezek a hajók átveszik a fogást az illegális halászhajóktól, feltankolják őket üzemanyaggal, így nem kell a kikötőbe menniük. 2009-ben nagyjából 700 hűtőhajó használt kényelmi lobogót, ennek 70%-a Panamából, Bahamákról és Líbiából származott.

A cégtulajdonosokat vizsgálva az Európai Unióból és Kelet-Ázsiából származik a legtöbb. Tajvan, Kína, Japán, Dél-Korea jelentős „könnyelműsködő”, míg az EU-ban 9%-al emelkedett a számuk 2005 és 2009 között.

A zászlókiosztásból befolyó összeg szinte jelentéktelen. Éves szinten nagyjából 3-4 millió dollár folyik be a kiadó országok pénztárcájába, ez összemérhetetlen azzal a milliárdos nagyságrendű bevétellel, amelyre így az illegális halászok szert tesznek. Ezek az országok általában nem tagjai a különböző halászati gazdálkodó szervezeteknek (RFMO), így teljesen figyelmen kívül hagyják az általuk meghatározott halászati gazdálkodási intézkedéseket.