Szinte minden európai halászattal foglalkozó szervezet számára az elmúlt egy hét mondhatni az ünneplés ideje volt az Európai Parlament által megszavazott Közös Halászati Politika reformjának köszönhetően. Természetesen azonban hátra nem dőlhetünk a fotelben, hogy most már semmi akadály az előtt, hogy a tengereinkben bőséggel úszkáljanak és gyarapodjanak a halállományaink, ugyanis akármennyire nagyratörő egy törvény vagy egy szabályozás, az is csak annyit ér, amennyire betartják. És hogy mennyire tartják be a halászati szabályokat? Hát erről árulkodik az a számadat, hogy a világ második legnagyobb halkereskedő entitása az illegális halászat. A nyílt vizek hatalmasak, a törvény elől elbújni szinte gyerekjáték. Ezért is gyűltek össze a londoni Chatham House-ban Európa és a nagyvilág kiváló halászati szakértői, hogy megvitassák, mily módon lehetne a jövőben kezelni ezt a problémát, mely nem csak a környezetet sújtja, hanem egyes társadalmak megélhetését és legfőbb élelmiszer forrását. A helyszín kiválasztása garantálta a nívós rendezvényt, a Chatham House-ban ugyanis nem kisebb nevek tartottak már beszédet, mint például Mahatma Gandhi, Nelson Mandela, Kofi Annan vagy Winston Churchill és még sorolhatnám.

Elsőként Richard Benyon, a brit halászati miniszter ragadta magához a szót, aki különösen kiemelte azt, hogy nagy előrelépés volt az Európai Unió részéről, hogy tavaly novemberben a Bizottság nyolc országot figyelmeztetett, hogy nem hajtják végre kellően a nemzetközi halászatra vonatkozó előírásokat. A panelbeszélgetéseket követő kérdések során azonban az EP Zöldek frakciójának halászati tanácsadója le is csapta a labdát, kérdezvén Mr. Benyontól, hogy mi annak az oka, hogy az említett eljárás szavazásánál egyetlen ország szavazott ellene, és az nem más volt, mint az Egyesült Királyság. Nem ez volt a konferencia során az egyetlen alkalom, mikor a brit halászati miniszter magyarázkodásra szorult. A másik esetben azonban saját maga ismerte be a „hibáját”: az előadása végén ugyanis kiemelte, hogy Nagy-Britannia számára nagyon fontos a termékek nyomon követhetősége, és törekszenek arra, hogy csakis kizárólag ismert eredetű termék kerüljön a brit piacra. Aztán elmosolyogva hozzátette, hogy habár a mostani lóhúsbotrány miatt nem biztos, hogy elhiszik ezt neki.

Richard Benyon után maga Maria Damanaki, az Európai Unió halászati és tengerügyi biztosa kapta meg a szót, melyben büszkén beszélt az Egyesült Államokkal kötött világszintű illegális halászat visszaszorításáról szóló 2011-ben köttetett megállapodásról. Beszédet tartott aztán a megállapodás másik aláírója is, Dr. Jane Lubchenco, az Egyesült Államokbeli Nemzetközi Éghajlati Adatközpont ügyintézője. Hozzátette, hogy az illegális halászat azért működhet ilyen jól, mert alacsony kockázatú tevékenység.

A felvezető beszédeket követően aztán a szakértők és civil szervezetek képviselői osztották meg tapasztalataikat. Az idei évtől például az Interpol is beszáll a küzdelembe, a tavaly év végén általuk kidolgozott Project Scale program keretében.Földrajzi értelemben a fő fókusz a nyugat-afrikai vizekre esett, ugyanis egyrészt ez a térség az egyik legjobban kitett területe az illegális halászatnak, másrészt az Európába érkező halászati importtermékek jelentős része innen származik. Még az is, amiről azt gondolnánk, hogy nem. Gunnar Album, szabadúszó halászati szakértő mesélt egyik munkájáról, ahol nyomkövetős rendszerek segítségével sikerült rögzíteni olyat, hogy Libéria partjainál fogott halakat először elvitték Dél-Afrikába, onnan Thaiföldre, és onnan került Nagy-Britanniába. Körbeutaztatva a Földet, hogy az átpakolások során „tisztára mossák” a fogást. Több előadó is kiemelte, hogy a „transhipment”, vagyis a fogások egyik hajóról a másikra történő átpakolása az egyik legfőbb eszköze az illegális halászatnak. És sajnos az a baj, hogy egy esetleges büntetés nem veszi el a kedvét a halászoknak, hogy ne tegyék ezt meg újra, mivel a büntetés kiszabása után egyszerűen átnevezik, átfestik, más zászló alá regisztrálják be a hajót, kikerülve ezzel azt, hogy feketelistára kerüljön. A European Justice Foundation (EJF) elnevezésű civil szervezet, melynek egyik kampánya a nyugat-afrikai vizek illegális halászatának dokumentálása, már egy újfajta hajóazonosítási rendszert kénytelen használni, mivel a hajók a hivatalos azonosító jeleket folyamatosan megváltoztatják. Dokumentáltak olyan esetet, ahol egy koreai halászhajót kaptak rajta illegális halászaton, majd rá 19 napra ismét felbukkant a hajó, de már más névvel, más színben, más legénységgel és kapitánnyal.

Megtudtuk azt is a konferencia során, hogy sajnos a feltárt esetek szankcionálása is elég gyenge. Egyes országok lehetővé teszik azt, hogy a rajtakapott engedély nélkül halászott hajók, visszamenőlegesen megvehessék az engedélyt. Említettek is egy ilyen esetet, ahol egy spanyol halászhajó vásárolt utólag engedélyt a libériai kormánytól, és sajnos azt sem tudni, hogy ezt az engedélyt ki fizette ki. Aggasztó lenne, ha kiderülne, hogy a spanyol kormány asszisztál ilyen illegális tevékenységekhez.

Az illegális halászat problémáját az is nehezíti, hogy a harmadik országok lakóinak nagyon nagy hányada függ közvetlenül a haltól. Természetesen ezért is küzdeni kell a kizsákmányoló kalózhalászok ellen, de nem feltétlen a szigorú szankció a legjobb megoldás a kis, családi betevőért halászó part menti közösségek lakói számára. A legtöbb ország törvénykezésében ezért a 12 méternél kisebb halászhajókkal tevékenykedő halászokra kevésbé szigorúbb szabályozás vonatkozik. Ez a jogi könnyítés járult hozzá az ázsiai országokban egyre növekvő ún. „super-gear”-ek elterjedéséhez, mely során a kis halászcsónakokat szerelik fel mindenféle kereskedelmi halászatra alkalmas berendezésekkel.

A probléma jelentős tehát, egyes szakértők szerint az illegális halászatnak ugyanúgy a nemzetközi bűncselekmények palettáján a helye, mint például a nemzetközi drogkereskedelem esetében. Ezért szállt be a ringbe az Interpol, az amerikai parti őrség, civil szervezetek hálózata, kormányok és forgalmazók is egyaránt. Az egészséges óceánok jövőnk egyik legfőbb záloga kell, hogy legyen.