Egy felmérés szerint Brüsszel éttermeinek az egynegyedében lehet kapni legalább egy olyan halfajt, amelyet a kipusztulás fenyeget. Brüsszel egyes éttermeiben napi szinten lehet kapni kékúszójú tonhalat, európai angolnát és az atlanti laposhalat, amely fajokat a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalással fenyegetettként definiál. Ezek között az éttermek között vannak olyanok is, amelyet az európai döntéshozók rendszeresen látogatnak.

A Fish2fork nevű kampány egyik célja, hogy online útmutatást adjon az embereknek az olyan éttermekről, amelyekben fenntartható módon halászott vagy tenyésztett hal kerül a tányérra. Brüsszelben 76 éttermet vizsgáltak meg, sok közülük gyalogosan is könnyen elérhető az Európai Parlamenttől vagy a Bizottság épületétől.
A felmérés során kiderült, hogy az éttermek 26%-ában legalább egyfajta veszélyeztetett fajt tálalnak, kékúszójú tonhalat, európai angolnát, vagy laposhalat. De ez az arány akár 50%-nál is több lehet, ugyanis sok étterem nem tudott tiszta információkkal szolgálni a halak származását illetően.
Sok erősen túlhalászott fajjal is találkozhatunk a brüsszeli éttermekben. Ilyen fajok az atlanti tőkehal, a kardhal, az atlanti lazac, a trópusi garnéla, és a pásztás farkashal.
Charles Clover, a Fish2fork kampány alapítója szerint kulturális okai vannak, hogy Belgiumban ilyen magas ezen fajok fogyasztása. Belgiumban nagyon kedvelt ételnek számít az angolna.
A másik nagy probléma, hogy kevés információ áll rendelkezésre a halak származásáról. A francia nyelvű éttermekben például a „Thon rouge” ugyanúgy jelenti a kékúszójú tonhalat, mint a sárgaúszójú tonhalat, így a fogyasztó nehéz helyzet előtt áll, ha el akarja kerülni a kritikus helyzetben lévő kékúszójú tonhal fogyasztását. A másik ilyen eset, hogy amíg a vadon élő laposhalak állománya kritikusnak minősül, addig a tenyésztettek bátran fogyaszthatóak, ezért lenne fontos tudni a hal származását.
Egyes éttermeket pedig egyszerűen félrevezetik azzal, hogy például azt az információt adják nekik, hogy az általuk vásárolt angolna ikrából tenyésztett. Egyelőre azonban még nem sikerült angolnát fogságban szaporítani, szóval ezek a példányok valószínű fiatalon lettek vadon zsákmányolva, és egy haltenyésztésben „nevelték fel” őket.

Charles Clover azt is megkérdezte az éttermektől, hogy mennyire vannak tisztában az atlanti kékúszójú tonhalak állományaival. Sok étteremben nem tudták, hogy az atlanti kékúszójú tonhalat a Természetvédelmi Világszövetség a veszélyeztetett kategóriába sorolja.
Az éttermek 6%-ában vadon fogott lazacot is lehetett kapni, amit Fish2fork kerülni javall.
A Fish2fork brüsszeli kampánya azonban nem volt hiábavaló. 3 étterem, a Willards, a La Quincaillerie és a La Marée például levette az étlapjáról az angolnát, míg a Coco Eat nevű étterem az kékúszójú tonhaltól szabadult meg.
A legjobb hírrel a Le Zinneke nevű étterem szolgált, amely megígérte, hogy csak fenntartható forrásból származó halat fog tálalni, csak olyat vásárol, amely az MSC (Marine Stewardship Council) jelöléssel van ellátva.

forrás: Fish2fork