Sokan gondolják azt, hogy a kékúszójú tonhalból készült sushi Japán tradicionális ételei közé tartozik, pedig valójában ez nem így van. Különös az a fajta kulturális transzfer, ami a gasztronómia terén zajlott le az utóbbi évtizedekben. Manapság Észak-Amerikában egyre népszerűbbek a japán sushi bárok, ahol a szigetország mintájára létrehozott, az ottan méltán népszerű fogásokkal csábítják be a vendégeket. Ezen éttermek egyik fő eleme a kékúszójú tonhalból készült ún. toro, mely egyben az egyik legértékesebb fogás is. Így lesz alig negyven év alatt a macskaeledelből az egyik legluxusabb csemege.

De hogy jön ide a macskaeledel? Tudniillik ugyanis, hogy a kékúszójú nem mindig számított különleges luxuscikknek. Korábban az amerikai sporthorgászok egyik kedvenc célpontja volt lendületes dinamizmusa és rendkívüli kitartóképessége miatt. Fogyasztani azonban nem fogyasztották, leginkább csak macskaeledel készült belőle. Azonban ahogy fejlődött a technika, és a szállítmányozó cégek alkalmasak lettek arra, hogy fagyasztva szállítsanak úgy nyers halat, hogy annak a minősége ne romoljon meg, olyan ütemben kezdett növekedni Japánban a nyershalból készült fogások fogyasztása. A hetvenes évek elején Japán volt Észak-Amerika egyik legnagyobb elektronikai cikk beszállítója. A japán légi társaságok azonban csak kifele vittek árut, visszafele pedig üresen tértek haza, ami üzletileg nem volt egy kifizetődő tevékenység. Ekkor döntött úgy az egyik társaság, hogy hazaúton kékúszójú tonhalat hoznak Japánba, melynek akkoriban a kilónkénti ára a 10 centet sem érte el. A kereskedelem virágzásnak indult, negyven év után pedig már elképzelni sem lehet egy sushi bárt kékúszójú tonhal nélkül.

A világ kékúszójú tonhal fogásának 80%-a Japánban kerül értékesítésre. Magyarán azt is lehet mondani, hogy Japánon múlik a tengerek királyának a sorsa. Eddig úgy tűnik, hogy nem sok olyan lépés zajlott le az elmúlt években, amely elősegítené azt, hogy hamarosan ne csak emlékké váljon ez a hal. Jó példa erre, hogy a szakzsargonban az ICCAT-et, (International Commission for the Conservation of Atlantic Tunas, vagyis az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Bizottság) már csak „International Conspiracy to Catch All the Tunas”, vagyis „Nemzetközi Összeesküvés az Összes Tonhal Kifogására” néven emlegetik. Japán ugyanis lobbierejét kihasználva mindent megtesz azért, hogy a tudományos javaslatokat semmibe véve sokkal magasabb kvótákat határozzanak meg, veszélyeztetve ezzel a faj túlélését. Már eleve abszurd, hogy mit keres egy olyan ország egy, az Atlanti-Óceán halászati menedzselésével foglalkozó szervezetben, mely nem is ebben a térségben terül el?

Eddig az elmúlt időben Japán pusztán két olyan lépést tett, mely valamennyiben próbálja megóvni tengerünk csúcspredátorjait. Az első még 2012-ben történt, mikor is betiltotta a további tonhalfarmok telepítését az országban. Tudni kell, hogy jelenleg kereskedelmi mennyiségben jövedelmezően még nem sikerült kékúszójú tonhalakat tenyészteni, a farmokon található példányok mind-mind vadon fogottak, és ezekben az elkerített telepeken pusztán felhizlalásra kerülnek.

A második lépést a múlt héten nyújtotta be a japán kormány, mely alapján felére fogja csökkenteni a fiatal tonhalak kifogását. A fiatal példány a definíció szerint a 30 kilogramm alatti, az ekkora példányok legtöbb esetben még nem érik el az ivarérett kort. A javaslatot a Nyugat- és Közép- Csendes-óceáni Halászati Bizottság (WCPFC) elé is benyújtotta, javasolva a tagoknak a szabályozás bevezetését. A javaslat méltányolandó, jelenleg ugyanis a kifogott kékúszójú tonhalak 90%-át ivarérettségük előtt zsákmányolják.

Azonban szinte minden halászattal és tengervédelemmel foglalkozó szervezet egyetért abban, hogy ezek a lépések édeskevesek. A legutóbbi becslések szerint a kékúszójú tonhal észak-csendes-óceáni populációja alig a 4%-a az eredetinek. Mivel az elején is említettem, hogy a világon fogott kékúszójú tonhalak 80%-a Japánban kerül értékesítésre, így az egyetlen mód a faj fennmaradására, hogy ha sikerül végre oda tenni, ahova való: vagyis az étlap helyett a veszélyeztetett fajok listájára. Vagy legalább egyáltalán ne engedélyezzék az ivaréretlen példányok kifogását.