Egy kanadai szakértői csoport Daniel Pauly professzorral az élén arra vetemedett, hogy újravizsgálják Kína távoli vizeken történő fogását a 2000-es és 2011-es év közötti időszakra vonatkozóan. Szerintük ugyanis az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetnek (FAO) küldött hivatalos kínai adatok a valóságnak csupán a 9%-át fedik le, szám szerint az átlag évi 368ezer tonna valójában a 4,6 millió tonnát is eléri, melynek értéke akár 9milliárd euróra is tehető. Dr. Pauly csapata szerint legalább 900 kínai halászhajó tevékenykedik távoli vizeken.

(képen: Daniel Pauly, a világ egyik legjobban elismert halászati kutatója, a British Columbia Egyetem professzora)

A kínai halászflották legjövedelmezőbb célpontja a nyugat-afrikai vizek, ahol a szakértők szerint akár 3 millió tonnát is zsákmányolnak a kínai hajók. A leggyakoribb halászati módszer itt a környezetre leginkább káros fenékkotró halászat, de gyakoriak az erszényes kerítőhálós tonhalhalászok is. A fogások jelentős része illegálisan történik, vagyis a kínai kormány (mint a flották tulajdonosa) megszegi a kétoldalú halászati egyezményeket, melynek adatai nyilvánosan nem hozzáférhetőek.

Daniel Pauly szerint nagyon fontos lenne tudni, hogy pontosan mennyi hal kerül kifogásra, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a jövőben mennyi halat foghatunk. A Greenpeace szerint a szub-szaharai övezet az egyetlen hely a Földön, ahol csökken az egy főre jutó halfogyasztás köszönhetően annak, hogy a távolról érkező külföldi halászflották egyre nagyobb mértékben rabolják le a térség vizeit. Pedig ezeken a területeken a lakosság nagy részének az elsődleges fehérjeforrása a hal.