Elég különösen hangzik, de sok esetben egy bizonyos faj védelme szükséges ahhoz, hogy megvédjünk egy másik fajt. Jó példa erre a csukabálnák esete, mely faj látványosan túlélte a XIX. és XX. század rettegett bálnavilágháborúit. Ennek pusztán az az oka, hogy kis méretének köszönhetően nem volt potenciális célpont, a nagyobb testű bálnák sokkal vonzóbbak voltak a halászok számára. Ahogy azonban a nagytestű bálnák állományai látványosan hanyatlani kezdtek, a halászok úgy kezdtek el kacsintgatni a kisebb testű csukabálnák felé. Manapság már ez a faj bizonyul a japán bálnavadászok fő célpontjának, a 900-as éves kvótájukból mintegy 850-et ez tesz ki. Habár ha megnézzük, az egész globális húsipar ilyen irányba tendál, nem csoda, hogy a megafauna „kievése” után a FAO már a rovarok fogyasztását ösztökéli.

Az édesvízi halak elefántja is hasonló veszélynek van kitéve. Ő nem más, mint a viza, mely faj a magyarok számára sem ismeretlen, évszázadokon keresztül volt jövedelmező és fenséges fogása a dunai halászoknak. Budapest egyik városrésze, a Vizafogó a mai napig a nevében őrzi eme halászat emlékét, emlékeztetve minket ezzel korábbi jelentőségére. Azonban az értékes vizakaviár iránti rohamosan növekvő kereslet, és az 1970-ben és 1984-ben megépült két vaskapu végleg betette a kaput a vizának.

Állományai világszerte csökkenni kezdtek, legfőképpen orosz kaviárkereskedők illegális zsákmányolásainak köszönhetően. De mi történik, ha „elfogy” a viza? „Van másik!” Mondaná Eötvös Gábor zenebohóc. És valóban van másik. Ahogy a bálnáknál a csukabálna lett váratlanul célpont, úgy a tokhalaknál a kanalas tokfélék.

Az Egyesült Államokban már komplett bűnszervezet érdekelt a kanalastokfélék kaviárjainak kereskedelmében, Missouri államban állítólag egy több mint 100 emberből álló bűnbanda érdekelt az amerikai kanalastok ikráinak nemzetközi feketekereskedelmében. Becslések szerint az illegális kaviárkereskedelem nagyobb forgalmat bonyolít le világszerte, mint a legális.

A kanalastokfélék állományai ma már csak az Egyesült Államok területén élnek, a Mississipi-völgy folyóiban. Korábban Kínában is élt egy alfaja, a kínai kanalastok, de a Jangce totális elszennyeződésének köszönhetően ma már szinte biztosra állítható, hogy kipusztult. 2003 óta egyetlen felnőtt példánnyal sem találkoztak, fiatallal pedig már 1995 óta nem.

A kanalastokfélékből készült kaviár azonban továbbra is vizakaviárként kerül értékesítésre, biztosítva ezzel, hogy továbbra is luxuscikként lehessen értékesíteni. Az orvhalászok gyakran az Amerikában fogott halak ikráit Oroszországba szállítják, ott orosz termékként csomagolják, és így viszik vissza az USA-ba. Hiába érezhető ízében különbség (a Mississippi folyó iszapos vize kissé kellemetlenebb ízt eredményez), nagyon kevés az igazán szakavatott kaviárgourmand, akinek ez feltűnik.  Brent Gordon, az oklahomai Természetvédelmi Osztályának kutatója elmesélte, hogy az orvhalászok az éjszaka közepén szállnak vízre, és minden kifogott tokot felvágnak, nem vizsgálva meg előre, hogy hím vagy nőstény e a kifogott egyed. Mr. Gordon hozzátette, hogy ha a kanalastoknak sikerül a vizát helyettesítenie, akkor valószínű ugyanarra a sorsra fog jutni, mint elődje.

Missouri állam törvényei tiltják a kanalastok ikráinak szállítását, értékesítését és vásárlását is. Március közepén nyolc embert tartóztattak le a Missouri hatóságok, mivel szerintük részesei az illegális kaviárkereskedelmet lebonyolító bűnszervezetnek. Egyiküket a reptéren kapták el, miközben az utazótáskájában próbált kaviárt kicsempészni az országból. Ha az elkövetőket bűnösnek találják, akkor akár 5 év letöltendőre, és akár 250ezer dollár pénzbüntetésre is számíthatnak.

Brent Gordon szavaival zárva: "Attól, hogy nem eszel kaviárt, még nem fogsz éhen halni."