Számos európai hivatalnok aggályát fejezte ki Kanada mostani viselkedésével kapcsolatban. Emma Bonino, az EU halászati biztosa a kanadai kormányt vádolta, hogy veszélyeztette a spanyol legénység életét, mikor elvágták a hálóikat. Továbbá Kanada tárgyalási magatartását is erősen vitatta. Végül Bonino úgy látta, hogy Kanada egyoldalúan cselekedett, meggondolatlanul foglalta le az Estai-t, és a nemzetközi vizeken is a saját törvényét kísérelte meg foganatosítani. Luis Atienza, a spanyol mezőgazdasági és halászati miniszter a Financial Times március 28.-i számában fogalmazta meg véleményét. Atienza az Estai lefoglalását kalózkodáshoz hasonlította, és Kanada indoklása, hogy az állományok védelme érdekében teszik ezt, pusztán csak egy kifogás, mellyel a saját rossz halászati gazdálkodásukat próbálják leplezni. Atienza hozzátette, hogy Kanada nem érvényesítheti a hazai törvényét nemzetközi vizeken, ezért fizessék vissza az Estaiért letett óvadékot, és kompenzálják a károkat. Spanyolország számára csak ez lenne kielégítő. Javier Solana, a spanyol külügyminiszter is elmondta, hogy „nem fogjuk tolerálni, ha újabb spanyol hajó kerül lefoglalásra a kanadai kormány által.”

Március 27-én Brian Tobin sajtótájékoztatón válaszolt Emma Boninonak: „A legénység nem került veszélybe. A köteleket szándékosan mélyen vágták el, elkerülve ezzel azt, hogy visszacsapódjanak, és megsebesítsenek bárkit is. A hajó stabilitására pedig abszolút nem volt hatással.” Tobin hozzátette, hogy Bonino nem ismeri a NAFO rendszerét. Ha ismerné, akkor tudná, hogy van egy önkéntesen meghatározott fogási limit, és aki ezt túllépi, az a környezetvédelmi célokat veszélyezteti. Tobin hozzátette, hogy az EU folyamatosan kifogásolja a NAFO kvótáit, míg Kanadának egyszer sem volt ellenvetése. Tobin szerint a jelenlegi nemzetközi törvények nem hatékonyak, és a kanadai akció a fajmegőrzés egy új etikáján alapult, melyet nem a kiskapuk kijátszására hoztak létre. A kanadai akció a 200 mérföldes határon kívül nem törvénytelen volt, hanem az „új nemzetközi törvények” egy része, melynek betartásában Kanada vezető szerepet játszik.

Később egy new-yorki nemzetközi konferencián Tobin azt is bemutatta, hogy az Estai átvizsgálása során olyan hálókat találtak, melynek szemcséje kisebb, mint az engedélyezett, tehát a spanyolok nemcsak illegálisan halásztak rombuszhalra, de még alulméretezett rombuszhalakat is fogtak, mely a NAFO szabályozása szerint nem megengedett.

Egyre többen kezdtek rájönni, hogy a nemzetközi vizekre vonatkozó végrehajtási mechanizmusok nem működnek, mivel a lobogó szerinti állam felelőssége mindez, és egyes államok nem hajlandóak a saját hajójuk ellen cselekedni. A nemzetközi vizekről szóló 1995. áprilisi konferencián kezdeményezték azt, hogy nemzetközileg lehessen felmenni a fedélzetre és ellenőrzéseket végezni, ezt azonban nem szavazták meg.

Brian Tobin sajtótájékoztatójával egy időben az EU megkísérelte, hogy gazdasági szankciókat vezessenek be Kanadával szemben. A britek azonban leszavazták, a korábbi gyarmatuk mellé álltak. Április 5-én ismét tárgyalni kezdett Kanada és az EU, de egyezség nem született, mivel a spanyolok magasabb kvótákat szerettek volna. Április 15-én végül az EU-nak sikerült meggyőznie Spanyolországot, hogy aláírják a megállapodást. Nem sokkal előtte Kanada azzal fenyegetőzött, hogy ha a spanyol hajók nem hagyják el a Grand Banks-t, akkor majd Kanada tesz róla. A megállapodás legfontosabb pontja egy meghatalmazott független végrehajtó testület felállítása, mely állandó megfigyelés alatt tartja a kanadai és uniós halászhajókat a NAFO területén belül, továbbá új méretkorlátozásokat is meghatároztak. Mindkét fél elfogadta a megállapodást.

A kanadai média Kanada győzelmeként fogalmazták meg a rombuszhal háború végét. Az ottawai állampolgárok azonban csak finoman ünnepelték a spanyolok felett aratott győzelmet. 1995. április 18-án jelent meg egy újságcikkben az a vélemény, hogy a győzelem elérése nem éppen kanadai módon történt. Hadihajókkal fenyegetőzni és nemzetközi vizeken lefoglalni hajókat nem nagyon fér bele a mi békefenntartó imidzsünkbe. Még ugyanezen a napon a főügyész megszüntette a Dávila kapitány elleni vádakat, és visszafizették mind Dávila, mind pedig az Estai óvadékát. Április 20-án a spanyol hajók visszajöhettek St. John’s kikötőjébe, és visszakapták a Halászati Osztály által lefoglalt halakat. A rombuszhal háború véget ért, habár még mindig kérdésessé vált, hogy hogyan lehet összhangba hozni az EU új kvótáit mind a teljes kifogható mennyiségekkel, mind pedig azzal, amennyit eddig zsákmányoltak.

vége

forrás:

Fighting over fish: A look at the 1995 Canada-Spain Turbot War
By Elizabeth Sneyd