Az angolnaállomány helyzete kritikus és azonnali lépésekre van szükség a túlélésének érdekében. A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) szerint az angolnák halászatát, és minden olyan emberi tevékenységet, mely az angolnák pusztulásához vezet, a nullára kell redukálnunk.

A legtöbb európai halállomány túl van halászva, de egyik sem annyira, mint az európai angolna. A létszámuk az ötvenes évek óta drasztikusan csökken. Az ICES kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy a helyreállítódási indexük soha nem látott mélységben van, állományának kevesebb mint 1%-a maradt fenn jelenleg az Északi-tengeren az 1960 és 1979 közöttihez képest. Az ICES szerint egészen addig, amíg biztos jele nincs annak, hogy az állomány növekedni nem kezd, minden ezt befolyásoló emberi tevékenységet lehetőleg a nullára kell csökkenteni, beleértve a halászatot, a horgászatot, vízerőműveket, szennyezéseket.

Most újra az Európai Parlament asztalára került a 2007-ben kidolgozott angolna helyreállítási terv, és arra kérik a tagállamokat, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, mely lehetővé teszi az angolnák legalább 40%-ának, hogy az édesvizekből a tengerekbe tudjanak vándorolni, ahol aztán leívnak.

Európa összes angolnája egy állományhoz tartozik, melynek minden tagja a Sargasso-tengerbe vándorol leívni. A halbiológusok egyik legnagyobb fejtörése az angolnák mesterséges szaporítása, mely eddig még nem sikerült. Az állomány drasztikus csökkenéséhez erősen hozzájárul a még fiatal üvegangolnák zsákmányolása, melyeket aztán később halfarmokon hizlalnak fel.