Az idei évben a marokkói Agadir városában ültek össze az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) képviselői, hogy meghatározzák a következő évben kifogható atlanti kékúszójú tonhalak mennyiségét. A környezetvédők nagy-nagy örömére a bizottság figyelembe vette a tudományos javaslatokat. A következő évre 13500 tonna atlanti kékúszójú tonhal zsákmányolását engedélyezik az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren.

A WWF és a Pew Environment Group megfigyelői arról számoltak be, hogy örömmel és megkönnyebbüléssel töltötte el őket, hogy a bizottság nem engedett az ipari lobbi nyomásának. Az idei évre kijelölt 12900 tonna helyetti 13500 tonna kvótamennyiség annak köszönhető, hogy látható jelei vannak az állomány helyreállásának. Környezető szervezetek szerint az idei 2012-es találkozó egy teszt volt az ICCAT számára, hogy valóban elhivatott-e a kékúszójú tonhalak védelme érdekében.

Dr. Sergi Tudela, a WWF halászati szakértője nyilatkozta: „Örülünk annak, hogy a tudományos javaslatokat tiszteletben tartották a döntés során, főleg a frontvonalban álló Európai Unió mutatta meg, hogy képes küzdeni a rövid távú haszon érdekében történő fenntarthatatlan halászat ellen.”

Dr Sue Lieberman, a Pew nemzetközi szakpolitikai tanácsadója is hasonló érzéseinek adott hangot: „Bíztató, hogy az ICCAT hallgatott a saját kutatóira, és egyetértett abban, hogy a kékúszójú tonhal fogási mennyiségét alacsonyan kell tartani. Ez a döntés végre adhat egy esélyt az elmúlt évtizedekben a túlhalászat és a rossz gazdálkodás által kimerített állományok megújulásának. Habár az egy kissé csalódásra ad okot, hogy a kvótákat az Atlanti-óceán nyugati térségére csak egy évre határozták meg, míg a keleti térségére két évre. Azonban bízunk abban, hogy kormányok nagyobb erőfeszítéssel fognak küzdeni az illegális halászat és a csalások ellen.”

Mindkét szervezet csalódott abban, hogy csak korlátozott folyamatok lettek meghatározva az illegális halászat elleni küzdelem terén, pedig az utóbbi években ezek a fogások legalább 77%-al szárnyalták túl a kiszabott kvótákat. Az elektronikus fogási napló ugyanúgy kötelező maradt, és szigorúbb intézkedéseket fognak eszközölni a hajók azonosítására az illegális fogások kikötőbe szállításánál, de a WWF és a Pew szerint ennél keményebb fellépésekre volna szükség.

Szintén csalódásra ad okot, hogy nem lettek elfogadva hatékonyabb cselekvési tervek a cápák védelme érdekében. Különösen fontos lenne a heringcápa zsákmányolásának megállítása, mely az egyik legsérülékenyebb faj az ICCAT által menedzselt vizeken. A döntést Kanada akadályozta, a bizottság egyetlen olyan tagja, mely kereskedelmi heringcápa-halászatot folytat.

A röviduszonyú makócápa védelmére sem lett kialakítva határozott intézkedés, pedig a kutatók a fogások csökkentését javasolták.

Sonja Fordham, a Shark Advocates International elnöke nyilatkozta: „Sajnáljuk, hogy az ICCAT ismét nem vette figyelembe a tudományos javaslatokat, és nem határozott meg fogási limiteket a különösen sérülékeny makócápa-állományok védelme érdekében. A továbbiakban megpróbáljuk az USA-t és az Európai Uniót bíztatni, hogy foglalkozzanak a védelmükkel a jövőben.”