2015. sze 16.

Képes a cápauszony-tilalom megvédeni a cápákat?

írta: Toma001
Képes a cápauszony-tilalom megvédeni a cápákat?

Az elmúlt hónapban a világ egyik legnagyobb szállítmányozási cége, a UPS bejelentette, hogy beszünteti a cápauszonyok szállítását. A döntést az előzte meg, hogy civil szervezetek mintegy 178 ezer aláírást gyűjtöttek össze, habár a cápauszony-leválasztás csak az egyik ok, ami a cápák fennmaradását veszélyezteti.

ups_shakrfin.jpeg

„A legtöbben abban a hitben élnek, hogy a cápákat egyetlen veszély fenyegeti, ez pedig a cápauszony-kereskedelem.” – mondja David Shiffman, a Miami Egyetem híres cápakutatója. Úgy véli, hogy az uszonyokra vetett figyelem eltereli a témát más, sokkal fontosabb ökológiai veszélyekről.

Sonja Fordman, a Shark Advocates International nevű civil szervezet elnöke egyetért Shiffmannal.  „Amikor a tevékenységünkbe belevágtunk, a legtöbb ember rettegett a cápáktól, és nem törődtek túl sokat a túlélésükkel. Szóval a védelmük irányába tett lépések rendkívül lelkesítőek.” Azonban ő is aggódik amiatt, hogy a cápauszony ügy homályba fed más eseteket.

Ezek a más ügyek kerültek napvilágra az előző hónapban, amikor is az ENSZ Élelmezési- és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) nyilvánosságra hozott egy jelentést, mely szerint a cápauszonyok nemzetközi kereskedelme visszaesett, könnyen lehet, hogy az olyan lépések miatt, mint az UPS döntése. De a cápák nemcsak uszonyból állnak, és a cápahús-kereskedelem szárnyra kapott, mintegy 42%-os növekedést mutatva a 2000-es év óta.2011-ben mintegy a globális kereskedelme elérte a 117 ezer tonnát, melyből mintegy 17500 tonna volt a cápauszony.

Shelley Clarke cápaszakértő és a jelentés egyik társszerzője szerint a statisztika sok mindent megmagyaráz. „Miután a cápauszony-kereskedelmi tilalmak életbe léptek, nem látszódott, hogy a fogásuk csökkenne.” A cápahús iránti növekvő igény a cápahalászati ipar gazdasági fennmaradását biztosítja, annak ellenére, hogy egyes testrészükre jelentősen csökkent az igény. Így, hogy a tilalom csak a cápauszonyra terjed ki, sokat nem jelent annak érdekében, hogy a cápák fogása csökkenjen.

Nem teljesen tiszta, hogy a cápákról szóló nyilvános viták miért ilyen szűklátókörűek. Clark úgy véli, hogy a legtöbb ember undora a cápauszony-leválasztás kapcsán az interneten terjedő véres képeknek köszönhető.

A cápauszony egy könnyű célpont olyan országokban, ahol nincs igény erre a kínai ételre, mondja Clarke és hozzáteszi: „ Elég könnyű egy terméket úgy betiltani, hogy soha az életben nem használtuk.” A környezetvédőknek talán a saját országuk tevékenységit kéne górcső alá venni.

A valóságban a cápavédelem zavaros és bonyolult. Vegyük példának az Egyesült Államokat: a halászata jobban szabályozott, mint a legtöbb országnak, és a cápauszony-leválasztás 2000 óta szövetségi szinten tiltva van. De mindez nem jelenti azt, hogy a cápauszony nincsen itt forgalomban. A FAO jelentése szerint 2011-ben az Egyesült Államok mintegy 38 tonna cápauszonyt exportált, egy évvel azután, miután a kongresszus döntést hozott arról, hogy a cápák partra vitelénél az uszonynak a hal testén kell maradnia.

Továbbá a kezdeményezés nem terjed ki a cápák rokonaira, a porcos halak családjának más tagjaira, mely az USA porcos hal fogásának mintegy 75%-át teszi ki. A ráják „szárnyainak” levagdosása legalább olyan brutális, mint az uszonylevágás, habár mindez törvényes és mindennapos praktika. Fordham hozzáteszi: „A ráják halászata rendkívül intenzív, és jobban veszélyeztettek és kevésbé védettek.”

Az USA 2011-ben a világ ötödik legnagyobb porcos hal fogását tudhatta magáénak, több cápát és ráját vonszolt a partra, mint Dél-Korea, Japán és Thaiföld együttvéve. A cápatermékek exportja tekintetében pedig még „előkelőbb” helyre kerülne. 2012-ig a rájáknak nem volt speciális import- és exportkódja az államokban, vagyis meghatározatlan halfajként kerültek forgalomba. Ha rendesen jelölve lennének, akkor az USA a világ harmadik legnagyobb porcos hal exportőre lenne mennyiség tekintetében és a második legnagyobb érték terén.

Talán még meglepőbb, hogy a fogások hol lettek értékesítve: a három legnagyobb amerikai cápa importőr Franciaország, Németország és Kanada, míg az amerikai ráják főleg Dél-Koreába, Franciaországba és az Egyesült-Királyságba érkeztek. Más fejlettebb országokban sem különböző a helyzet.  Például az Európai Unió jelentős lépéseket tett a cápák védelme érdekében az elmúlt évtizedekben, bevezetve a cápauszony leválasztásának tilalmát, és megszüntetve számos fenntarthatatlan halászatot. Azonban a „blokk” legnagyobb fogásai (kékcápa, makócápa, macskacápa) szabályozatlan és nem fenntartható.

A cápák védelmének túl kéne terjednie Kínán és a cápauszony levesen. „Nem szükséges ujjal mutogatni egyes országokra. Széles körre kiterjedő rendszerre és nemzetközi gazdálkodásra van szükség.” – teszi hozzá Clarke. Pontosan ezért a FAO jelentés egyik fő javaslata az egységesített termékjelölések bevezetése, hogy tiszta képünk legyen arról, mit exportálunk és importálunk a világban.

A nemzetközi standardok hiánya miatt cápahús csomagolása tartalmazhat szárított, fagyasztott cápauszonyt vagy filét valamilyen cápafajból. Gyakran a cápatermékek nincsenek is jelölve, pusztán azonosítatlan kategória alatt. Az adatgyűjtés fejlesztése és a fajspecifikus jelölések bevezetésével mind a szakértők, mind pedig a halászok egyetértenének. Rasty Hudson, a halászati ipar egyik konzultánsa szerint a halászok erősen támogatják a jó állománygazdálkodást, mivel nem akarják kifogni az összes halat a „mézesbödönjükből.”

Fejlettebb dokumentálás talán több cápát mentene meg, mint a cápauszonyok betiltása.

forrás: http://www.theguardian.com/environment/2015/sep/12/shark-fin-ban-not-saving-species

 

Szólj hozzá

kína cápa cápauszony