Új-Zéland, a halászati gazdálkodás pozitív példája
Az európai halállományok drasztikusan csökkennek. Köszönhető mindez a rosszul menedzselt gazdálkodásoknak, az elhibázott politikának és a rövid távú gondolkodásnak. Az Európai Unió rendre magasabb kvótákat határoz meg, mint amekkorát a kutatók javasolnak. A dolog egyszerűen zajlik: a kutatók a biológiát veszik figyelembe, míg az Európai Tanács az embereket. Hiába javasol a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) csökkentett kifogható mennyiséget az adott állományból, a Tanács fél attól, hogy az alacsonyabb kvóták miatt sok ember elveszítené a munkáját. Ez kritikus kérdés ilyen időkben, mikor az EU-ban az egyik legnagyobb probléma a magas munkanélküliség. Pedig a megújuló halállományok hosszú távon sokkal több munkahelyet eredményeznek, mintha rövid távú hasznok és félelmek miatt hagyjuk inkább tovább kiaknázni.
Úgy tűnik azonban, hogy a bolygó másik oldalán máshogy látják a világot. Az Új-Zélandon készült legújabb felmérések szerint a hosszú távú gazdálkodási tervek meghozták a gyümölcsüket. Korábban kritikus helyzetben levő fajok, mint az érdesfejű gránátoshal (Hoplostethus atlanticus), és a déli kék tőkehal (Micromesistius australis) állománya történelmi szintet ért el. Olvasható mindez a napokban megjelent Halászati Felmérési Jelentésben. A bemutatott szövegben információkat kapunk a halállományok helyzetéről, a halászat környezetre gyakorolt hatásáról. Az összeállított jelentés bárki számára elérhető.
Megtudjuk belőle mindazt, hogy az új-zélandi kvótaszabályozási rendszer égisze alatt minden halállományra hosszú távú gazdálkodási terv van kidolgozva. Ha egy halállomány csökkenni kezd, akkor olyan változtatásokat eszközölnek a rendszerben, mint például a fogáscsökkentés.
Sok pozitív következtetést megtudunk az adatokból:
- A kék gránátoshal (Macruronus novazelandiae) keleti és nyugati állományai is folyamatosan növekednek az elmúlt 6 évben
- A déli kék tőkehal Campbell-szigeteki állománya a becslések szerint jóval a gazdálkodási terv fölött van, és jelenleg történelmi rekordon áll.
- A morgóhal déli-szigeteki állományai is valószínűleg a gazdálkodási terveknél magasabb populációban vannak jelen. A Déli-sziget nyugati partjainál 2011-ben a legnagyobb méretű állományt mérték 1992óta.
- Szent-Péter halának (Zeus faber) állománya szintén rekordszinten áll 1992 óta.
- Az elefánthal állományai a Déli-sziget keleti partjainál teljesen helyreálltak, és a déli partoknál is folyamatosan növekszik a 90es évek közepe óta.
Tanulnunk kéne a déliektől, bár úgy érzem, hogy nálunk sem feltétlen a tudás hiányzik, hanem egyes nagy halászati cégek annyira félnek a rövid távú profitcsökkenéstől, és olyan erős lobbierejük van, hogy képesek az Unió döntéshozatalát a rossz irányba terelni.
