A melegedő tengereknek köszönhetően Nagy-Britannia partjainál olyan új fajok jelentek meg mint például a kékúszójú tonhal, a rókacápa és a szardella. A tengerek hőmérséklete ezen térségben egyre inkább közelebb kerül a dél-európai vizek hőmérsékletéhez, így ezek az alapjában véve meleg vizet kedvelő élőlények észak felé terjednek. Ez is jól bizonyítja, hogy a klímaváltozás megváltoztatja a természetes élővilág felépítését.

Dél-Nyugat-Anglia partjainál mind tudósok mind halászok láttak már nagyobb számban kékúszójú tonhalat, íjhalat, közönséges ráját, rókacápát, holdhalat. A déli partoknál, és egyes esetekben az Északi-tengeren is fogtak már nagyobb mennyiségben szardellákat, vörös márnát, tengeri sügeret és Szent Péter halát is.

Az Északi-tengeren a vontatóhálós halászok egyre nagyobb mennyiségben zsákmányolnak tintahalat. Azonban a brit és a skót kormány által kiadott a klímaváltozás tengerre gyakorolt hatását vizsgáló jelentés figyelmeztet, hogy mindez komoly és veszélyes kihívás az őshonos fajok és a halászati ipar számára, mivel egyrészt nehezen alkalmazkodnak az új körülményekhez, másrészt a megjelenő tájidegen fajok és betegségek szintén veszélyeztetik őket.

„Az igazság az, hogy a klímaváltozásnak jelentős hatása van a halállományok elterjedésére, és ez a politikusok, a halászok és a halászati ipar számára is kihívást jelent.” – nyilatkozta Richard Benyon, a nagy-britanniai halászati miniszter. Benyon a Guardiannak hozzátette, hogy „össztengeri megközelítésre” van most szükség. „Ha a halak nem csak egy bizonyos részén találhatóak meg a tengerekben, hanem akárhol másutt, akkor a halászati gazdálkodásunkat úgy kell kialakítani, hogy az állományok fenntarthatóak legyenek, bárhol is vannak. Megértettük, hogy ezek már gyorsan mozgó ökoszisztémák, ezért nekünk bölcsebbnek kell lennünk.”

A jelentés legújabb tudományos adatai szerint 20 éven belül a vontatóhálós halászoknak északabbra kell utazniuk, hogy Anglia legkedveltebb halfaját zsákmányolják: a közönséges tőkehalat. A tőkehal a hidegebb vizeket kedveli, ezért északabbra fog vándorolni. A melegedő vizek a kereskedelmi kagylóhalászatot is jelentősen veszélyezteti. A tanulmány szerint a francia tőkehal az elmúlt két évtizedben 342km-rel északabbra terjedt el, a közismertebb északi-tengeri fajok, mint a közönséges tőkehal, kisfejű lepényhal és fekete tőkehal átlagban 5és fél méterrel mélyebben fedezhetőek fel az elmúlt egy évtizedhez képest.

A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy ha Észak-Írországnál és Skóciánál a tenger hőmérséklete 1 celsius fokkal emelkedik, akkor a kagyló előállítás 50%-al fog visszaesni, és a várhatóan megerősödő óceáni viharok a lazacfarmokon okozhatnak jelentős gazdasági károkat. A lazacok kiszöknek és összeívnak a vad példányokkal.

A brit és külföldi flották közötti konfliktusok is hétköznapibbá válnak a jövőben. Az olyan viták, mint ami manapság folyik az Európai Unió, Izland és Feröer-szigetek között a vándorló északkeleti makrélaállományok kapcsán, Európa- és világszerte elterjedtek lesznek. Már most előre jelezhető, hogy a spanyol és francia flották a La Manche csatorna felé fognak menni a szardellákat üldözve, amelyek a Viscayai-öbölből el fognak tűnni.

2010-ben skót hajósok vették blokád alá Peterhead kikötőjét, hogy megakadályozzák a feröer-szigeteki halászokat, hogy kipakolják a fogásaikat, miután Izland és a Feröer-szigetek egyoldalúan megnövelte a makrélakvótáit. Ők azzal érveltek, hogy a klímaváltozás következtében megnövekedett a makrélaállomány a térségben, és nagyobb számban ívnak a vizeiken.

A tanulmány először május 8-án lett bemutatva a Halászati Világkongresszuson Edinburghban. Ez volt az első alkalom, hogy ez a rendezvény Európában lett megtartva. A walesi herceg a delegációjának elmondta, hogy szorosabb együttműködés és keményebb fellépés nélkül a halállományok feletti konfliktusok még gyakoribbá válnak. Károly herceg hozzátette: „Rengeteg ember megélhetése a világon a tengertől függ. A túlélésük múlik azon, hogy az óceánok mennyire képesek megújulni, ami csak akkor következik be, ha mi is intelligensen közelítjük meg az ügyet.”

Világszerte egymilliárd ember számára a hal biztosítja a fő fehérjeforrást, míg a fejlődő országok gazdasága számára 2008-ban 27milliárd dollár exportbevételt jelentettek a tengeri termékek, messze megelőzve ezzel a gyapotot vagy a kávét. A fent említett jelentés szerint a klímaváltozás jelentős hanyatlást okoz a trópusi régióban, 2050-re 30milliárd dollárt is elérhetik a károk.

„Ez egy komoly társadalmi és gazdasági kérdés. Ha a halállományok kimerülnek, akkor a társadalmi és gazdasági következményei borzasztóak lesznek.” – tette hozzá Károly herceg.

A legnagyobb változás a brit szigetek körül jelenleg az, hogy ír és dán vontatóhálós halászok óriási számban zsákmányolnak disznófejű halat, amely egy kicsi, nagyon csontos, narancsszínű hal. 10 évvel ezelőtt még ismeretlen volt a brit szigeteknél, az előző évben azonban már 130ezer tonnát zsákmányoltak belőle, amelyet aztán hallisztként használtak fel a haltenyésztő telepeken.

Láthatjuk, hogy a klímaváltozás minden területre jelentős hatással van. Idén júniusban kerül megrendezésre az 1992-es riói konferencia 20. évfordulójából összehívott Föld csúcs, ahol talán a döntéshozók ígéretet tesznek arra, hogy nem hagyják figyelmen kívül a klímaváltozás jelentős szerepét.

forrás: Guardian