Durva csalásoknak és a laza szabályozásoknak volt köszönhető, hogy 630ezer tonna perui szardella eltűnt 2009 és 2011 között.
Chimobote kikötőjében, mikor késő novemberben beindul a perui szardella (Engraulis ringens) szezonja, a gyárak fűtőtestjei elkezdik okádni az émelyítő füstöt, ami az egész környéket belepi.
„Ez a pénz szaga.” – mondja vigyorogva egy fuvaros, aki közben az orrát csavargatja a bűz miatt, ugyanis beértve a „27 de Octubre” zónában, ahol több mint 20 gyár működik.
Peru a második legnagyobb halászó nemzet a világon Kína után, és fogásuk 85%-a szardella. A perui szardellának hasonló íze van, mint az ajókának, az emberek általában olyan formában fogyasztják, mint a szardíniát. Habár a fogások legnagyobb részéből halliszt készül, amit haltenyésztő telepek és sertéshizlaldákban használnak fel takarmányként. 2010-ben Peru több mint 1millió tonnát exportált ebből a halból, legfőképp Ázsiában, amelynek összértéke elérte az 1,6milliárd dollárt.

Minden évben körülbelül 6millió tonna perui szardellát dolgoznak fel a kikötőkhöz közeli több mint 100 halliszt-előállító gyárban. Ami ezekben a gyárakban történik, azt csak az ott dolgozók tudják, és a megbízott ellenőrök.
Az ICIJ szervezet bejutva ezekbe a gyárakba megállapította, hogy legalább 630ezer tonna hal tűnt el az elmúlt 2 és fél évben hajók és az üzemek között. Ez több mint a brit halászflotta teljes éves fogása. A Fejlesztési Minisztérium, amely a halászati ügyeket kormányozza, megtiltotta, hogy hozzáférjünk a fogási adatokhoz. De az ICIJ segítségére állt egy perui nyomozócsoport, az IDL-Reporteros, akiknek birtokában van 2009-ig visszamenőleg több mint 100ezer szardella partra szállítás, amely nagyjából a 90%-a az összes érkezésnek.
Az eredmény azt mutatja, hogy 2009 és 2011 első féléve közötti időszakban az esetek 52%-ában 10%-nál nagyobb eltérések mutatkoznak aközött, amit a hajók a partra hozva regisztrálnak, és amennyi a gyárba érkezik. Így kb. 630ezer tonna szardella (ami halliszt árban közel 200millió dollár) egyszerűen nincs nyilvántartva. A „fantomhalak” után nincs adóbevétel, és a gyárak sem fizetik meg a halászati jogi költséget, amit minden egyes tonna után kell. És ezek még a vállalati halászati kvótában sem számítanak bele.
Az adatbázis egyelőre csak a perui szardellát tartalmazza. A másik jelentős halfaj a térségben a jack makréla (Trachurus symmetricus), amely jelentősen túlhalászott a part közeli vizeken. Az ICIJ nyomozásai szerint az elmúlt 4 évben a halászok átlag 50%-al lépték túl a megengedett mennyiségeket. Emellett a kifogott példányok számottevő hányada méreten aluli. Az elmúlt 2 évtized alatt a jack makréla állománya 30milió tonnáról 3millió tonnára esett vissza. Sok vízterület megcsappant állományai miatt az európai és ázsiai halászhajók az utóbbi időben megjelentek a térségben.

A kormány 2004 óta rögzít minden fogást. Ugyanis az egyik fő céljuk, hogy visszaszorítsák a túlhalászatot. 2009 augusztusában a kormány hét gyárban végzett vizsgálatot. A vizsgálat több esetben is talált bizonyítékot komoly manipulálásra. Nem hitelesített jelszócserék az irányító panelben, vagy éppen az adatrögzítő szoftver megváltoztatása.
A kivizsgálások sem éppen úgy zajlanak, ahogy kellene. A Cerper és az SGS, két vizsgálócég emberei egyszerűen le lettek fizetve a halliszt gyártó üzemek által a kivizsgálások során.
Az ICIJ-nek beszámolt Úrsula Gutiérrez, az egyik vizsgáló, hogy találkozott olyan esettel is, mikor az irányító panel biztonsági zárja össze volt törve, amely egyértelműen bizonyítja, hogy manipulálták a súlyméréseket. Gutiérrez megmutatta a kézzel vezetett kiskönyvét. „Az utolsó hajó 400tonna halat hozott a partra.” –meséli. „De itt csak 303 tonna szerepel. Tehát a különbség majdnem 100 tonna.”
Peru déli részén lévő kis kikötőjében, La Planchada-ban az ellenőrzés még gyérebb. Az itt élő 300 család egy nap csak 5 órán keresztül jut elektromos áramhoz. A fogás gyakran sötétségben érkezik.
A perui szardella ipar nagy része is a nagyvállalatok kezében van. 10 vállalat birtokolja a fogási jogok több mint 60%-át. A 10 cég közül 8-nál találtak a nyomozók jelentős eltéréseket a fogások és a feldolgozások között. Ezekből 4 perui cég, 1 hong kongi, és 3 norvég befektetők tulajdona.
Humacare, az egyik perui cégnél az esetek 90%-ában volt több mint 10%-os eltérés. Egy másik perui cégnél, az Exalmar-nál ez 88%-ban fordult elő. Raúl Briceno, az Exalmar menedzsere szerint a különbség abból adódik, hogy a halászmester csak ránézésre becsüli meg a partra vitt fogást. A cég azt is állította válaszul a gyanúra, hogy a halak folyadékot vesztenek, amíg a hajóról a gyárba jutnak.
A jack makrélánál az ellenőrzés még hiányosabb. A kormány csak a hajótulajdonosok adataira tud támaszkodni. 2002-ben Peru betiltotta a jack makréla hallisztként való felhasználását, hogy az megmaradjon az emberi fogyasztásra. De sajnos ezt sem ellenőrzik túlságosan.
2009-ben és 2010-ben jelentős hiány volt ebből a halból, még a kiosztott kvóták szintjét sem tudták kifogni. 2011-ben újra megnövekedett az állományuk, amelynek köszönhetően 2%-al túlfogták a kvótákat, de ez a hivatalos adat, szóval ez is valószínű magasabb.

Az Imarpe nevű kutatóintézet szokta meghozni a tudományos javaslatokat a kiosztható kvóták kapcsán, de a minisztérium általában ennél magasabbakat határoz meg. Például 2008-ban a kormány havi 38ezer tonnát határozott meg februárra és márciusra, ami 8ezer tonnával több, mint amit az intézet javasolt.
2011-ben a kormány egy kampánynak köszönhetően magasabb fogási mennyiségeket akkart engedélyezni, ugyanis a hat legnagyobb jack makréla halászó vállalat terve az volt, hogy nyomott áron ad el makrélát a szegényebb szomszédos országoknak.
Jorge Villasente, a fejlesztési miniszter szerint csupán ezer tonna halat adtak el nyomott áron a szomszédos országoknak nyomott áron az év közepéig, ami a 200ezer tonna fogásnak csupán a 0,5%-a.
A kormány szerint a másik nagy probléma, hogy a fogás nagy része méreten aluli. A helyi halászok szerint a kifogott jack makrélák átlagos mérete 15cm. Erről a helyi éttermek kínálata is tanúskodik. A törvény értelmében a kifogott halak kevesebb mint 30%-a lehet csak 31 centiméter alatti. Az ICIJ által megszerzett adatok alapján 2009-ben több mint a 60%-uk volt méreten aluli. 2011 első két hónapjában ez az érték 91% volt. Ezek a kisméretű példányok még nem érték el az ivarérett kort, így ezek kihalászása jelentősen meggátolják az állományok újraképződését.
Az ICIJ szerint a legnagyobb probléma a perui halászati politikával, hogy csak rövidtávon tervez. A kormánynak szigorúbban kell fellépnie a csalások ellen, ha azt szeretné, hogy Peru továbbra is a második legnagyobb halászó nemzet maradjon.

forrás: iwatchnews