Eulachon (Thaleichthys pacificus) a hivatalos neve annak a halnak, amelyet már nagyon sok néven ismertek, mint például „bűzhal”, „huligán”, „gyertyahal”, és ez még nem a teljes lista. Ez a halacska jelentős szerepet töltött be a Csendes-óceán északnyugati térségében élő emberek kultúrájában, és étkezési szokásában egészen addig, amíg Lewis és Clark meg nem érkezett. Ezután a veszélyeztetettsége egyre csak növekedett.

1806-ban Meriwether Lewis egy rövid vázlatban számolt be egyik írásában eme halról, amelyben dicsérő szavakkal illette meg: „Ez a hal van annyira zsíros, hogy semmilyen plusz szószra nincs szükség hozzá, és az íze fenségesebb az eddigi halakhoz képest, amiket fogyasztottam. Sokkal finomabb és édeskésebb, mint azoknak a fehérhúsú halaknak az íze, amelyekről eddig csak kiváló jelzőkkel tudtam fogalmazni.”

A tudományos neve eulachon, vagy latinul Thaleichthys pacificus, nagyjából annyit jelent, hogy „olajos hal a Csendes-óceánból”. Ez nem meglepő, mivel az olajos felépítése az oka annak, hogy híressé vált. Az eulachon-olaj fontos kereskedelmi termék volt az őslakosok körében, nem véletlen, hogy a kereskedelmi útvonalakat is „zsíros csíknak” nevezték. A „gyertyahal” kifejezése pedig arra utal, hogy amikor kissé kiszáradt, átfűzték egy kanóccal, és ugyanúgy funkcionált, mint egy gyertya.

Az eulachon élete nagy részét a nyílt óceánban tölti. Egy rövid időre viszont tavasszal hatalmas tömegekben vándorolnak az édesvízi folyókba, hogy lerakják ikráikat. Ez volt az az időpont, amikor az események igazán elkezdődtek. A halak ilyenkor a legzsírosabbak, és óriási számban gyűltek össze a sekély folyókban. A helyi lakosok pedig csapdákkal, gereblyékkel, és mély hálókkal megpróbáltak minél többet belőlük zsákmányul ejteni. Minden évben szerveztek egy fesztivált, ahol megünnepelték a bőséges zsákmányt, ami a legnagyobb esemény volt Kelsoban, Washington államban. Nem véletlen, hogy a település kiérdemelte a „Bűz fővárosa” címet.

Sajnos a bőséges állomány drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben, már nagyon alacsony az a szám, amely a kereskedelemnek és a sporthorgászatnak nyújtani képes eme halacska. A populáció csökkenésének több oka is van: A klímaváltozás okozta hatások, és a garnélarák vonóhálós halászata a leginkább felelős.

2010 márciusában egy petíciónak köszönhetően a kormány felvette a veszélyeztetett fajok listájára. A NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) jelenleg azt az indítványt nyújtotta be, hogy jelöljenek ki egy 292 mérföld hosszú védett területet, amely a folyótorkolati élőhelye a Csendes-óceáni populációnak. A kijelölt terület érintené California, Oregon, és Washington államot is. Ez egy nagyon fontos lépés az élőlény megóvása szempontjából, de még nem elég. Ugyanilyen fontos feladat lenne megóvni az óceáni élőhelyeit is, ahol az életük 98%-át töltik, és ahol a gyárak szennyező hatása sokkal jelentősebb.

Az eulachont ezen kívül súlyosan veszélyezteti a tengeri zsákmányszerző hajók hálója is. Bálnák, delfinek, fókák, tengeri madarak csak pár olyan ragadozók, amelyek nehezen tudnak fennmaradni egészséges eulachon populáció nélkül. Sok kereskedelmi szempontból fontos hal, mint például a lazac, a tőkehal vagy a laposhal is szívesen fogyaszt „bűzhalat”. Ezeken túl eme hal története jól tükrözi, hogy a halállományokat milyen mértékben veszélyezteti a klímaváltozás és a halászat, emiatt mennyire fontos feladat a halfajok védelme.