Az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) legutóbbi isztambuli találkozóján sok fontos rendelkezés lett elfogadva, amely hozzájárulhat egyes fenyegetett fajok védelmének érdekében, mint például a kékúszójú tonhal és a selyemcápa, de sajnos sok sürgető ügy nem teljesült. Az ICCAT egy nemzetközi szervezet, amely a Föld óceánjainak majdnem egynegyedén folytat tonhalvédelmi intézkedéseket.

Jó hír a kékúszójú tonhal számára: ICCAT tagok egyetértettek abban, hogy egy elektronikus kékúszójú tonhal fogás dokumentációt (eBCD) kell létrehozni az eddigi papír alapú megoldás helyett, hogy nyomon lehessen követni, hogy honnan kerülnek a piacra a kifogott értékes halak. A jelenlegi papír alapú szisztéma rengeteg csalást és félretájékoztatást tartalmaz. Ezzel próbálják elsumákolni azokat a mennyiségeket, amelyekkel bőven túllépik a megengedett kifogási kvótákat. A Pew Environment Group környezetvédelmi szervezet egyik jelentése szerint körülbelül 140%-al több tonhal kerül a piacra, mint amennyit a kvóták engedélyeznek. A szervezet bízik abban, hogy a digitális nyomon követés segíthet csökkenteni az illegális piaci értékesítést.

Csökkenteni az illegális halászatot: az ICCAT találkozó résztvevői elfogadták azt a tervezetet, hogy a 12 méternél nagyobb hajók illegális tevékenységét is jegyzékbe vegyék. Korábban ez csak a 20 méternél nagyobb hajókra vonatkozott. Az utóbbi időben ugyanis több olyan 12 és 20 méter közötti halászhajót füleltek le, amely illegális vonóhálót használt.

Vegyes hírek a cápák számára: A halászati testület a világ egyik legveszélyeztetettebb cápafaja megóvására tett garanciát. Minden nem kívánt mellékfogásként zsákmányul esett selyemcápát (Carcharhinus falciformis) vissza kell dobni a tengerbe. Emellett csökkenteni kívánják a szándékos zsákmányul ejtését is, gyakori célpontja a cápauszony kereskedőknek. Sajnos a heringcápa védelme érdekében nem született döntés a találkozón. Egyes tudományos vélekedések szerint a heringcápa populációja annyira megcsappant, hogy 100 évre is szükség lenne ahhoz, hogy helyre álljon az állományai. Emellett az olyan eszközökről sem esett szó, amelyek hasznosak lennének a célból, hogy kevesebb cápa essen szándékolatlanul áldozatul.

Más tonhalfajták védelme: a bizottság egyetértett abban, hogy a halcsalogató eszközöket (FADs – Fish Aggregating Devices) csak egy szűk területen lehessen használni. A halcsalogató eszköz úgy működik, hogy bójákat úsztatnak a víz felszínen, ami odacsalogatja a tonhalakat. Ezután egy erszényes kerítőháló segítségével körbekerítik az összegyűlt halakat, és kiemelik őket a vízből. Sajnos nagyon sok más faj is áldozatul esik ennek a technológiának. A tagok úgy döntöttek, hogy csak a Guineai-öbölben engedélyezzék 2 hónapos időszakban szabályozott fogási korlátozással a sárgaúszójú és a nagy szemű tonhal tekintetében.