2010-ben a Földközi-tenger és a Fekete-tenger partjainál tömegestül jelentek meg a medúzák, és sajnos a nyári főszezon idején temérdek kellemetlen problémát okoztak a fürdőzőknek és a hivataloknak. Ugyanebben az évben a Tengeri Tudományok Intézetének barcelonai irodája figyelmeztetett, hogy egy zacskómedúza faj, a Carybdea marsupialis jelentős mértékben elszaporodott a spanyol partoknál. Augusztus elején pedig alig fél óra alatt a Vöröskereszt 50 embert látott el Deniában, egy tengerparti spanyol városban, ahol a Pelagia noctiluca nevű medúzafaj okozott sérüléseket a fürdőzőknek.

Sok ember számára a medúzacsípés csak egy kis szúrást és egy kis kiütést okoz. De másoknál a zacskómedúzák egyes fajtái, vagy a portugál gálya pokoli erős fájdalmat, és durva allergiás reakciókat okoz. Akár halálos is lehet azoknál, akik légzési vagy keringési zavarban szenvednek. Gondoljunk bele, ha egy darab élőlény erre képes, akkor milyen katasztrófák következhetnek be egy olyan helyen, ahol több kilométeren keresztül hemzsegnek a gyanútlan fürdőzők között, ahol akár 10 medúza is lehet négyzetméterenként?

 Honnan ered a probléma?

            Tudósok már évtizedek óta tanulmányozzák a medúzainváziókat, és annak okait. Abban egyetértés van közöttük, hogy szoros összefüggés van a halászat, és a medúzák elszaporodása között. Bizonyítékok utalnak rá, hogy a régebben halaktól hemzsegő területek ma már medúzáktól duzzadnak. Az emberi beavatkozás, legfőképp a túlhalászat a fő oka a medúza populációk növekedésének. Az eddigi gazdag halállománnyal rendelkező területek mára szinte kiürültek, ezzel életteret biztosítottak a csalánozók számára.

            A part menti megjelenésük az árapálynak, a hőmérsékletnek, vagy a sótartalom változásának köszönhető. Egyes tudósok szerint a klímaváltozás okolható azért, hogy ezek az állatok már az északabbi vizeken is megjelentek. Habár mindezek a faktorok közrejátszanak az elszaporodásukban, a kutatók szerint mégis a túlhalászat a legfontosabb faktor ebben a szerepben. Az olyan vizeken, ahol a kis termetű, vízfelszínhez közel élő fajok, mint pl. a szardínia vagy az ajóka állománya jelentősen csökkenni kezd, hamarosan megjelennek a medúzák, mivel ugyanazon tápanyagforrásból merítenek. Namíbia partjainál már jól látható, hogy hova vezetett a szardíniák túlhalászata.

            Egyes nagytestű tengeri élőlények, mint például a teknősök előszeretettel zsákmányolnak medúzákat, így az olyan fajok, mint a fokozottan veszélyeztetett kérges teknős akár hasznot is húzhat a medúzák elszaporodásából. A teknősök szinte az egyetlen ellenségei a medúzáknak, de sajnos a halászat során ők is gyakran áldozatul esnek. A legrosszabb dolog, hogy ezek a csalánozók egyes halfajok ikráit is előszeretettel fogyasztják, ami szintén csökkenti a halállományok méretét. A fenékhálós halászat és más módszerek megfelelő tengerfeneket alakítottak ki a medúzák számára, eltüntették a vetélytársakat és a ragadozókat.

            Az invázió ára

            Egyes becslések szerint a Fekete-tengerben a medúzák nagyjából 240millió eurós kárt okoztak eddig a part menti turizmusnak, és a halászati iparnak a 90es évek óta. 2000 óta a spanyol partoknál minden évben nyaralók millióit veszélyeztetik a medúzainváziók. Ebben az évtizedben a zacskómedúzák már egyes francia és görög népszerű strandolóhelyeket is fenyegetnek. A 2004-es esztendőben a francia riviérán mintegy 45ezer embert kezeltek medúzacsípéssel. Sok tengerparti közösség hatalmas összegeket költ a medúzarajok megakadályozására. Cannes és Monaco például úszó gátakat épített, Antibes városa pedig vákuumcsónakok segítségével szivattyúzzák ki az állatokat a vízből, mások hálókkal próbálkoznak. Sajnos ezek a kísérletezések is csak a tünetet kezelik, és nem az okot.

            2000 óta a skót és francia lazac és pisztráng telepek több millió eurós veszteséget szenvedtek el. A halászhálók eldugulnak a medúzáktól, San Sebastian vizeinél például naponta több mint 300 portugál gályát szedtek ki a hálókból.

Mit tudunk tenni ellenük?

            Amint látható, hosszú távon a tengeri ökoszisztémák helyreállítása segíthet a helyzeten, a jelenlegi elszaporodásuknak is az emberi beavatkozás a fő oka. A fejlettebb ökoszisztémák csökkenése azt eredményezte, hogy a fejletlenebb élőlények veszik át a főszerepet. Ezt hívjuk fáziseltolódásnak. Még nem késő, hogy megakadályozzuk a „haltengerek” „kocsonyás lénytengerekké” való változását. Még van idő, hogy elkerüljük a part menti közösségek, haltelepek, és turista övezetek elszegényesedését, és a lakosság egészségének károsodását. Be kell fejezni a túlhalászatot, fel kell hívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy a soron következő Közös Halászati Politika reformja segítse elő a túlhalászat csökkentését, és a tengeri élőhelyek védelmét. A medúzainvázió csak egy a túlhalászati következményei közül.

Forrás: Ocean2012