Bolygónkon a növekvő nyersanyag-igények és a fogyatkozó források miatt a gazdaság minden területén esedékes olyan technológiák kidolgozása, amelyek fenntarthatóan bánnak a rendelkezésre álló kincsekkel, és a másik oldalról pedig nem terhelik a környezetet az előállítás és a felhasználás externáliáival. Ezen változtatások alól az akvakultúra sem képez kivételt. Többfajta megoldás is létezik illetve fejlesztés alatt áll, amely ily módon igyekszik előállítani a piacra szánt halárut. Ebben az írásban egy Svájcban működő modellt szeretnék bemutatni.

            Luzern kantonon keresztül halad át egy Hollandiát Olaszországgal összekötő földgázvezeték. Itt található Ruswilben egy kompresszorállomás, amely nagy mennyiségű hőt termel működése során. A mérnökök azon tanakodtak, hogy mily módon lehetne hasznosítani ezt a hulladékhőt, és így született meg a trópusi üvegház ötlete.

  Ez az üvegház egyaránt termeszt gyümölcsöket: papayát, banánt, guavát és csillaggyümölcsöt; és emellett haltenyésztő telepként is funkcionál, ahol a tilápia (Oreochromis niloticus)  néven ismert sügérfajt tenyésztik. A felépítés 1999-ben kezdődött egy mintegy 1500 m2-t magában foglaló területen. A ház fő eleme a tilápia termelő egység, amelynek elhasznált vizét öntözésként hasznosítják a trópusi gyümölcsök részére.

A gyümölcsök termesztése során sok olyan növényi szerves hulladék keletkezik, amellyel eddig nem tudtak mit kezdeni. Így született meg az ötlet, hogy iktassanak be egy ráktenyésztő medencét is a recirkulációs rendszerbe. A rákok nagyon hatékonyan használják fel a növényi szerves hulladékokat, és az akvakultúrás hulladékokat egyaránt (üledék, halak ürüléke, haltetemek). Az ászkarákok rendjébe tartozó víziászka (Asellus aquaticus) nagyon jól bírja az oxigénhiányos, és gyenge minőségű vizet. Táplálékuk az előbb említett hulladékok, és a fonalas algák, amely a halak táplálékául is szolgálnak. A ráktenyésztő tartály a halnevelő egységhez van kapcsolva, amelynek elfolyóvize csatlakozik a tartályhoz. A rákok aztán természetes tápanyagként hasznosulnak a halak számára, amelyek eszenciális aminosavakat, zsírsavakat, és hasznos tápanyagokat tartalmaznak.

            Az üvegház klímája nem kedvez a növényi hulladékok komposztként való felhasználására, ezért ezeket haltakarmányként iktatják be a körforgásba.

Akvapóniás szűrő alkalmazása: az akvapóniás szűrő olyan lyukacsos műanyag ládákból áll, amelyeket agyaggolyóval töltenek fel, és trópusi növényekkel ültetik be. A halas tartályok elfolyóvize a ládák tetejére folyik, így az keresztülszivárog az agyaggolyókon, a növények gyökerei szintén növelik a szűrést. A növények lehetnek akár gyümölcs és zöldségnövények, így termesztésük szintén hasznosítható.   

            Ez a példa is jól tükrözi azt, hogy mennyi mindent fel lehet használni hasznos energiaként, és az ún. hulladék sem feltétlen hulladék, sok esetben hasznos tápanyagok forrása. Környezetileg a másik nagy előnye, hogy nem kell a trópusokról utaztatnunk a halat, ha éppen ízlelőbimbóink egy ínycsiklandozó tilápiára vágynak.

forrás: Sustainaqua -"Integrated approach for a sustainable and healthy freshwater aquaculture" (2009)