Míg a Greenpeace gőzerőkkel dolgozik azon, hogy védetté nyilvánítsa az Északi-sarkot, ahol a jövőben tilos lenne a halászat és az olajfúrás, addig mások bolygónk másik csücskének a védelmén fáradoznak.

Július közepén fog összeülni 24 ország és az Európai Unió, hogy a világ legnagyobb védett tengeri területének a kialakításáról határozzanak. 50 évvel ezelőtt sikerült elérni, hogy magát az Antarktiszt védett területté nyilvánítsák, most pedig a körülötte elterülő tengereken a sor. Ha sikerül megszavazni a németországi Bremerhavenban megrendezésre kerülő találkozón a javaslatokat, akkor egy indiányi vízterületen lesz tilos a halászat az Antarktisz körül. Az egyik javaslat Ausztráliától, Franciaországtól és az Európai Uniótól érkezett, mely mintegy hét védett tengeri terület kialakítását tűzi ki célul az Antarktisz keleti részénél, lefedve ezzel mintegy 1,6 millió négyzetkilométert. Az Egyesült Államok és Új-Zéland egy másik javaslattal állt elő: ők a 2,3 millió négyzetkilométeres Ross-tenger 1,6millió négyzetkilométerét szeretnék ún. „no take” zónává nyilvánítani, ami azt jelenti, hogy ezen a területen semmiféle kitermelés nem engedélyezett (beleértve a halászatot, olajfúrást, bányászatot stb.)

A találkozó az 1982-ben alapított Antarktiszi Tengeri Élővilág Védelmével Foglalkozó Bizottság (CCAMLR) hivatalos gyűlése lesz július 11 és 17 között, mely csupán másodszor ül össze, az első még 1986-ban volt esedékes. A szervezetet elsősorban azért hozták létre, mert szabályozatlanul és óriási mértékben halászták a krilleket a térségben, mely az antarktiszi tápláléklánc egyik alapköve.

Az eddigi legnagyobb védett tengeri terület Ausztrália nevéhez fűződik: tavaly vált a Korall-tenger egymillió négyzetkilométere védett területté.

Steve Campbell, az Antarktiszi Óceán Szövetség (Antarctic Ocean Alliance, mely egy több mint 30 környezetvédő szervezetből álló csoport, melynek tagja például a Greenpeace, a WWF, a Pew, az IUCN) kampányigazgatója azt nyilatkozta, hogy a siker nem biztosított:

„A kulcskérdés valószínűleg a területek mérete lesz, és az, hogy hány évre szóljon a védelem. A Szövetség úgy tartja, hogy a korlátozás állandó kell hogy legyen, és minél nagyobb területre vonatkozzon. Ez az egyik utolsó óceáni vadvilág, melyet még nem alakított át teljesen az emberiség, ezért mindenáron meg kell ezt védeni. A klímaváltozás gyakorolja az egyik legnagyobb fenyegetést a területre: a megváltozó átlaghőmérséklet, az olvadó jégmezők, az óceánok savasodása, valamint további veszélyeket jelent az egyre nagyobb méreteket öltő kereskedelmi halászat, mivel a világ más pontjain drasztikusan fogynak a halállományok, így ezek a területek is célponttá váltak.”

Ausztrália nyilvánvalóan támogatni fogja a saját, kelet-antarktiszi vizekre vonatkozó javaslatait, továbbá Bob Carr, ausztrál külügyminiszter hozzátette, hogy támogatni fogja a Ross-tenger védetté nyilvánítását is, és bátorította is a többi résztvevőt, hogy szintén támogassa azt.