Május 30-ára virradó reggelre hosszú és néha kilátástalannak tűnő tárgyalási sorozat legutolsó kétnapos ülésének végére megállapodás született az Európai Parlament és az Európai Tanács között a Közös Halászati Politika reformjának legfontosabb pontjai kapcsán.

A Parlament szerint „egy nagy zűrzavar az, amit elfogadtunk.” A végleges szövegben egyelőre sok olyan kifejezés és meghatározás kering, amely egyértelmű értelmezésre szorul.

Már a reform kidolgozásának a legelején egyértelmű volt az, hogy a legfontosabb feladata a következő Közös Halászati Politikának a visszadobás szabályozása, vagy éppen a tiltása lesz. Történt nagy előrelépés ez ügyben, azonban az ördög továbbra is ott lakozik a részletekben. Az Európai Tanács februári ülése úgy határozott, hogy a visszadobás teljes betiltása helyett 7%-os visszadobási mértéket engedélyez. A május közepén javasolt, és most elfogadásra került javaslat habár 5%-ra redukálta a megengedett mértéket, azonban a szövegben bekövetkezett változtatások azt teszik lehetővé, hogy ez a csökkenés bizonyos esetekben növekedett visszadobási szintet eredményez. Ezt hogyan? Úgy, hogy a 7%-os javaslatnál a rendelkezés úgy fogalmazott, hogy „a visszadobás éves mértéke nem haladhatja meg a teljes éves fogás 7%-át”, míg az 5%-os javaslat úgy fogalmaz, hogy „5%-os mentesség áll fenn azon fajok esetében, melyekről az 1. paragrafus partra szállítási kötelezettséget ír elő.” Ez azt jelenti, hogy egyes fajok esetében bőven túl lehet szárnyalni az 5%-os értéket egészen addig, míg egy másik fajnál ez az érték kevesebb. Ez teljesen ellentétes azzal az ösztönzéssel, mely a KHP reformjának alapvető célja lett volna, hogy segítsék azon fajok szelektáló halászatát, melyeknél a legmagasabb a visszadobás mértéke.

Az KHP külső dimenziója kapcsán elfogadásra került az a javaslat, hogy az EU-s halászhajók a harmadik országok feleslegeit halászhatják csak (valójában ez korábban is így volt elméletben, más kérdés, hogy ez a gyakorlatban mennyire így működött), és olyan intézkedéseket foganatosítottak, melyek segítik megelőzni azt, hogy a halászhajók szabadon cserélgessék a felségzászlójukat.

A halászati lehetősek szabályozásának kapcsán benne maradt a Tanács által javasolt varázsszó, vagyis a legnagyobb fenntartható hozam elve szerinti meghatározást 2015 és 2020 között csak azon fajok esetében és azon halászati területeken kell bevezetni, „ahol lehetséges”, és csak 2020-tól válik kötelezővé minden fajra és minden területre. A Parlamentnek sikerült azonban kiharcolnia, hogy 2015-nél később csak azon esetekben legyen lehetséges bevezetni, ahol az új meghatározási rendszer egyértelműen veszélyezteti a halászati flották gazdasági és társadalmi fenntarthatóságát.

Az egyezményt még jóvá kell hagynia a halászati attaséknak is.

A részletekről egy későbbi írásban olvashattok.