A Leon Vegano elnevezésű spanyol állatvédő szervezet aktivistáit szörnyű kép fogadta, mikor egy szinte már teljesen kiszáradt tóhoz értek: „Több ezer hal ficánkolt a mocsárban, keresve azt a helyet, ahol újra oxigénhez tudnak jutni, egy olyan helyet, ahol végre véget érhet ez a totális rémálom. A rémálom, ahol a hely egyre kisebbé és kisebbé válik, kitéve a szabad levegőnek, ahol képtelenek lélegezni, a rémálom, ahova bármikor megérkezhetnek az emberek, hogy elrabolják, és később meggyilkolják őket, ahol madarak és lódarazsak támadnak rájuk, hogy élve falatozzanak testükből, képtelenség elmenekülni, a lemondás az egyetlen dolog, ami megmaradt, míg a mocsár csapdájában meg nem halnak.”

„Sikerült aztán találnunk egy folyót, ahol biztonságosan szabadon tudjuk őket engedni, és közben próbáltuk összegyűjteni azokat a kevés erőforrásainkat, amikre szükségünk lesz. Habár tudtuk, hogy illegális a halak áthelyezése, mivel ez egy védett terület, de mi a saját utunkat követtük, másztunk térden az iszapban. Közben leszállt az éj, néha egy-egy betemetett testre léptünk véletlenül, ilyenkor elfogott minket a pusztulás érzése. Eközben más emberek is érkeztek, de ők azért, hogy elvigyék a halakat, hogy kielégítsék ízlelőbimbójukat. Ezen az éjszakán 86 egyedet sikerült szabadon engednünk, akik újra szabadok lehettek, lélegezhettek, úszhattak és ehettek félelem nélkül, láttuk, ahogy az éj sötétjében úszkálnak, egy olyan varázslatos pillanat volt, melyet sosem felejtünk el.”

„A következő reggelen egy ember volt még a segítségünkre, egy valaki, aki válaszolt a hívásunkra, és a nap folyamán sikerült mintegy 2000 halat szabadon engednünk, mielőtt az emberek megérkeztek volna, hogy elrabolják őket. A kopoltyújuk és a szájüregük tele volt iszappal, egyes példányok elpusztultak, mire odaértünk, mások nem élték túl a mentőakciót. A folyó különböző szakaszain engedtük őket szabadon, elkerülve azt, hogy az emberek nyomon tudják követni. Nem is említjük a hely nevét a biztonságuk érdekében.

A legtöbben élelmiszerként tekintenek olyan fajokra, melyeket meg kellene védenünk, az ember csak erőforrásként tekint rájuk. Valójában ők egyéni lények, amelyek az érzés képességével vannak felruházva, saját érdekekkel rendelkeznek ugyanúgy, mint az emberek, és ezreknek kellett elpusztulnia a kapzsi emberek közömbös tekintete előtt, akikben az együttérzésnek még a legcsekélyebb jele sem mutatkozott.”

„ Kíváncsi vagyok, hogy ha ezek nem halak lettek volna, hanem kutyák, és több ezer kutya haldokolt ott volna, akkor is csak három ember lett volna a segítségükre? A kutyák és a halak különböznek, de sok minden azonos bennük: ugyanúgy éreznek, és ugyanúgy önálló lényeknek tekinthetőek. Aki nem ment volna a segítségükre, mert ezek csak élelmiszerek, annak el kellene ezen gondolkodnia.”

„Mi nem kérünk sajnálkozást, és adományt, hogy ez soha nem történjen meg, mi csak tiszteletet kérünk. Tiszteletet, és legyetek vegánok!”

 forrás: http://directaction.info/news_oct08c_12.htm