A fenékkaparó halászat kéthéjú kagylófajok, mint például az osztrigák, ehető kagylók, és fésűkagylók fogására szolgál. A háló végülis egy fémkeretes kosár összekapcsolt vasgyűrűkkel az alján, vagy dróthálóval, amit más néven láncövnek is hívnak. A keret alsó részén található egy gereblyerúd, fogakkal vagy anélkül, attól függ, hogy milyen fajra vadásznak. A gereblyerúd segítségével a talajon lakó élőlények felemelkednek a talajról, és a kosárba esnek. A hajó méretétől és a tenger mélységétől függ az, hogy egyszerre mennyi ilyen kosarat vontatnak. Valamelyiken csak 1 található, de lehet akár 5 vagy 10 is egyszerre. A fenékkaparó hálókat általában egy vontatókötéllel rögzítik a hajóhoz.

„A dán kormány tovább folytatja azokat a természetre káros tevékenységeket, melyet még 2012 márciusában kezdett el, mikor szintén engedélyezte a kagylóhalászatot egy másik NATURA2000-es területen belül. Mi értelme van így a védett tengeri területek kialakítására, ha aztán engedélyezzük azokat a módszereket, amelyektől meg kéne őket védeni?” – nyilatkozta Hanna Paulomäki, az Oceana balti-tengeri project vezetője.

Az ehető kékkagylók a tenger fenekéhez tapadva élnek, kialakítva ezzel olyan élőhelyet és táplálkozási területet, amely számos fajnak otthonául szolgál. Habár a kékkagylók nem állnak az EU Élőhely-védelmi Irányelvének oltalma alatt, azonban a korallokon fejlődnek, vagy más esetekben új korallzátonyokat hoznak létre. Az Oceana azt állítja, hogy a tengerfenék rombolása és a fenékkaparás miatt csökkenni fog a hínárok száma is, mivel ezek a kagyló héjához tapadva élnek. Ha a halászat elkezdődik, utána sok évébe kerül a tengerfenéknek, hogy újra helyreálljon az ökoszisztéma.