Tegnap volt az Óceánok Világnapja. Tegnap volt, hogy még bőségesen voltak halak a tengereinkben. Tegnap volt, hogy a kanadaiak még foghattak közönséges tőkehalat. Tegnap volt, hogy a szomáliaiaknak még nem kellett kalózkodniuk, mert a halászatból megéltek. Tegnap volt, hogy a kínaiaknak nem kellett Afrikába menniük halért.

Tudjuk-e egyáltalán mi volt tegnap? Tudja-e a fiatal szenegáli halász, hogy tegnap még nem kellett száz mérföldre beevezni halért? Tudja-e az a horgász, aki ugyanolyan lelkes mosollyal tartja kezében a fele akkora tőkehalat, mint amit édesapja fogott 30 évvel ezelőtt? Tudja-e a vásárló, aki ma is ugyanannyiért veszi a halat, mint tegnap? Tudja-e a kutató, aki azt látja a diagramokon, hogy évente növekszik a fogás?

Akarjuk egyáltalán tudni? Akarunk hekket enni a sütödénél, mert finom. Magunkba akarjuk a lazac-steaket, mert egészséges. Akarjuk a díszhalat nézni az akváriumban. Meg akarunk küzdeni a hallal egy horgászbottal. Tegnap tudtuk, ma akarjuk.

Tegnap ünnepelni kellett volna. A világnapokat ünnepelni szoktuk. Kinek van azonban alkalma ünnepelni? A kis halásznak, aki nem tud már elegendő halat fogni? A családnak, akik a bűzlő nagyváros nyomornegyedébe kényszerült? A búvárnak, aki csak felszántott tengerfeneket talál? Vagy a delfinnek, amely a hálóba gabalyodott? A tengeri csillagnak, melyet összetört a kotróháló?

Ma van, hogy hazudunk. Hazudunk a gyerekeinknek a tévén keresztül, ahol tömve úsznak a halak. Hazudunk a szemünknek a boltban, ahol tele a pult. Hazudik a politikus, mikor a kvótákat kiosztja. Hazudik az illegális halász, mikor a fogását partra viszi. Hazudunk, hogy világnap.

Napja egy letarolt természetnek? Napja egy kifosztott élővilágnak? Napja egy szemétkontinenst cipelő víztömegnek? Hazug napja egy hazug valóságnak.

Holnap talán minden más lesz. Talán eljön az óceánok világholnapja. Talán holnap lesz, hogy tegnap akartuk, amit ma már tudunk. Hazugság nélkül. Ünneppel.

 Toma