A hagyományos árverező már szinte kihalófélben levő fajnak minősül, azonban a számítógépes technológia fejlődésének köszönhetően az árverések sokkal szélesebb körben valósíthatóak meg a digitális térben. A tágabb vevőkör pedig magasabb bevételt eredményez az árusítónak.

A nap nagyon korán kezdődik. A teremben a lámpák homályosan pislákolnak, a mobiltelefonok le vannak némítva, és csak suttogni szabad. Az egyetlen tompa hang, ami hallatszik, az az eladók hangja, akik az árujukat mutatják be. Körülbelül 20 ülőhely van a Belgium flamand területén található zeebrugesi halárverés eladótermében. Minden szék mobiltelefonnal és mindenféle szükséges modern csatlakozófelülettel van felszerelve. Az összes szempár a terem végén található óriási méretű kijelzőre tapad.

Az avatatlan érdeklődők számára az egész kijelző nem több, mint egy kör alakú számlap, amelyen a mutató az óra járásával ellentétesen halad, körülvéve mindenféle misztikus számmal és betűvel. Aki tudja, miről is van szó, annak ez sokkal egyszerűbbnek tűnik. Ahogy a mutató halad, az árunak úgy csökken az ára. Minden árumennyiség külön kóddal van ellátva, amely a hal fajára, mennyiségére, minőségére, zsákmányoló hajójára stb. utal. A kereskedési rendszer nagyon egyszerű: az első vevő, aki egy egérkattintással, vagy egy távirányító segítségével megállítja a lefele haladó mutatót, azé az áru, azon az áron, amin a mutató épp megállt.

A rendszer alapja pontosan ugyanaz, mint ami a hagyományos hal-aukciókon ismert, amely szerte Európában elterjedt. A hagyományos rendszerben az árverező mondogatja az árakat, és a vásárolni szándékozó résztvevő egy alig észrevehető bólintással, vagy kézfeltartással jelzi igényét a portékára. Ezeket a mozdulatokat helyettesíti itt az egérkattintás.

A zeebrugesi aukción nem csak az a 20 jelenlevő nagykereskedő és kiskereskedő vesz részt: mások otthon ülnek, vagy éppen más kikötőkben, ahol csak egy számítógépre és egy internet kapcsolatra van szükségük. Egyes vásárlók a világháló lehetőségeit kihasználva nem csak a zeebrugesi aukción vesznek részt kora reggel, hanem egy időben jelen vannak az ostendei, scheveningeni és az urki aukción is, és ehhez csak 2-3 hordozható számítógépre van szükségük.

„Azért kezdtük el az informatikai technológiát használni, hogy több vásárlónk legyen.” – magyarázza Eddy Landuyt, a zeebrugesi árverés üzletvezetője. „Jelenleg 450 vásárlónk van a rendszerben, amely magasabb árakat eredményez.” A kereslet-kínálat alapelve uralkodik: ha a kereslet növekszik, de a kínálat állandó marad, akkor a halak magasabb áron kerülnek eladásra. Hasonló logika késztetett más európai árveréseket is, hogy hálózatokat hozzanak létre. Az Északi-tenger környékén jelenleg 2 nagy hálózat működik: a PEFA és az EFICE. A hálózatok előnye a növekvő árak a vásárlók kiterjedő vonzáskörzetének köszönhetően. A vásárlók is jól járnak: a platform segítségével választékosabb halkínálathoz férnek hozzá, ugyanis egyes kikötők főleg nyíltvízi halakat forgalmaznak, mások lepényhalféléket, míg a harmadik kikötőbe nagyrészt tőkehalak érkeznek stb. Az olasz cattolicai árverés például azért csatlakozott a PEFA-hoz, hogy az általuk forgalmazott kagylókat könnyebben el tudják adni.

Az árverés többé már nem csak egy eladóhely a halászkikötő számára. Ez manapság már egy kereskedelmi vállalkozás, amely átfogó megoldásokat kínál a halkereskedők számára. A távoli ügyfélkör jelentős változásokat hozott. A vásárló már nem megy oda személyesen, hogy ellenőrizze az árut, a minőséget az aukciónak kell garantálnia. „Jelenleg két minőségellenőrrel dolgozunk, akik ellenőrzik és értékelik az árut, és az eredményt még este beviszik a rendszerbe.” – magyarázza Eddy Landuyt.

A másik nagy változás logisztikai alapú. Egyre több fuvarozó nem vevő, és így nem tudják, hogy a vásárló mit vásárolt. Az árverés elvállalja azt a feladatot, hogy az eseti berakodó helyre eljutassa az árut. A szolgáltatás így teljeskörű.

forrás: Fisheries and Aquaculture Magazine