A Ross-tenger a Déli-óceán egy része, az Antarktisz mellett terül el. Nevét felfedezőjéről, James Ross-ról kapta. Zord időjárás jellemzi, mint az Antarktiszt, az ide tévedő hajósnak folyamatos mínusz fokokkal és jéghegyek sokaságával kell szembe néznie. A környékről azt gondolná az ember, hogy itt még a madár sem jár, pedig manapság egyre több halászhajó környékezi meg a tengert.

Miért is jönnek ide a halászok?

A válasz egyszerű: az antarktiszi fogas (Dissostichus mawsoni) nevű halért. A halra egyre nagyobb a kereslet, és a halászok próbálnak annyit fogni, amennyit csak tudnak. Tavaly egy koreai halászhajó a Déli-óceán másik részében tudatosan átlépte a megengedett fogási mennyiségeket ebből a halból, nem is akármennyivel, 339%-al! Hiába figyelmeztették a hatóságok, hogy már túllépte a fogási határt, a hajó ugyanúgy folytatta a halászatot. Az antarktiszi fogas egy lassan növő hal, ami azt jelenti, hogy sok idő kell az állományainak, amíg a túlhalászat következtében helyreállnak. A másik, hogy csúcsragadozó faj, így kiesése a táplálékláncból súlyos következményekkel járhat.

A piacon ez értékes halfajnak számít, amely biztosít a halászoknak annyi bevételt, hogy még az életüket is kockáztatják érte. Sajnos néha tényleg a halászok életébe kerül a veszélyes vállalkozás, mivel az ide érkező halászhajók nincsenek rendesen felszerelve a zord körülmények ellen. Az elmúlt 2 hónapban két súlyos tragédia is bekövetkezett.

Az első baleset az orosz zászló alatt hajózó Sparta nevű halászhajóval történt meg, amely 2011. december 18-án jégtáblák közé került a tengeren. A hajótest nem volt megerősítve a jég ellen, így az egyik jégtábla léket ütött a hajótesten. A hajóba elkezdett beáramolni a víz, de szerencsére az új-zélandi légierő repülőgépről eljuttatott a legénységnek olyan felszereléseket, amelyekkel meg tudták javítani közben a hajót. Azonban a jégtáblák fogságába kerültek, és 7 napot kellett vesztegelniük, míg a koreai Araon nevű jégtörő hajó kiszabadította őket. Szerencsére a teljes legénység épségben túlélte a balesetet.

A második baleset sajnos ennél sokkal tragikusabb volt. 2011. január 11.-én a koreai halászhajó, a Jeong Woo2 legénysége tüzet észlelt a fedélzeten. A legénységből hárman meghaltak, többen megsebesültek. Egy másik koreai halászhajó kimentette az emberek nagy részét, míg egy amerikai kutatóhajó, a Nathaniel B. Palmer a Mcmurdo állomásra vitte őket, hogy ellássák sérüléseiket. Ezután Új-Zélandra vitték a sérülteket, melyből 3 fő helyzete még súlyos. Míg a Sparta hajó balesetét egyértelműen az okozta, hogy a hajó nem volt felkészítve a nagy jégtáblák ellen, addig egyelőre azt még nem tudni, hogy mi okozta a tüzet a Jeong Woo2 fedélzetén.

Tavaly azonban egy ennél is súlyosabb katasztrófa is bekövetkezett a térségben. Szintén egy koreai halászhajót, az Insung No.1-t érte a tragédia: a hajó a 21 legénységével együtt elsüllyedt. A katasztrófát az okozta, hogy a hálóvontató zsilip nyitva maradt, és egy óriási hullám nagy mennyiségű vizet juttatott a hajóra. A hajó vízpumpája nem működött, ezért a nagy víztömeg miatt a hajó felborult és elsüllyedt.

Jó látható, hogy a halászat és a zord körülmények ezen a területen a halállományokat is és a halászokat is veszélyeztetik. Már folyamatban van az a kutatás, hogy a Déli-óceán területén nagy kiterjedésű védett tengeri övezeteket alakítsanak ki. Kutatók állítása szerint ez azért fontos, mert láthatjuk, hogy milyen könnyen következik be egy esetleges tragédia, és az emberi áldozatokon felül a vízbe kerülő olaj és egyéb szennyezőanyagok okozta a szennyeződések sokkal nehezebben semlegesítődnek a hideg víz miatt. A kutatók azt is vizsgálni szeretnék a Ross-tengeren, hogy az ökoszisztéma mily módon áll helyre egy baleset után. Ugyanis eddig ez egy érintetlen terület volt, így a vizsgálat után szerzett tapasztalatok hasznosak lehetnek az egész világra nézve. A halászatot nem tudják teljesen megszűntetni a Déli-óceánon, de a védett területek lehetőséget biztosítanak az élővilág helyreállítására egy esetleges újabb katasztrófa után.

forrás: National Geographic