Egy 5 részes sorozatban szeretném nektek bemutatni a leggyakrabban használt halászati módszereket. Íme az első rész.

Gerendás vonóháló (Beam trawl)

Ebben a típusban a háló szája a gerendánál nyitva van, a háló egy gerendasínhez van rögzítve, és a gerendát húzzák végig a tenger alján. Ez a fajta módszer előnye, hogy könnyen alkalmazható olyan területeken is, ahol a tenger alja rendkívül durva, érdes, sok kiálló tárggyal tarkított. A vontatás során a gerendák felzavarják a halakat a fenékről, akik felfele úszva közvetlenül a hálóba érkeznek. Fejlesztés alatt áll olyan technológia is, amely a tengerfenékre rendkívül káros gerenda helyett elektromos impulzusok segítségével csalja a halakat a felsőbb rétegekbe.

A hálók mérete 4 és 12 méter között mozog, tömegük akár a 7,5 tonnát is elérheti.

Tengerfenéki vonóháló (Demersal otter trawl)

            A tengerfenéki vonóháló egy nagy, általában kúp alakú háló, amely a tenger alján van végigvontatva. Az első részei a hálónak az ún. szárnyak, amelyek a nyílást kitámasztó szerkezet között helyezkednek el. A halakat összeterelik a két tábla között, és a feszítőszerkezet „összesöpri” a halakat a hálóba, amik aztán a kimerülésig úsznak benne. Ezután a tölcséren keresztül csúsznak egészen addig, míg a háló végébe nem érnek. Vannak az úgynevezett szelektáló hálók, amelyek még a fogást is képesek különválogatni. Ez annak köszönhetően történik, hogy míg a tőkehalak a víz magasabb részeiben foglalnak helyet, a lepényhalak pedig az alsóbb vízrétegekben, így a hálóba is ily módon kerülnek. Ezzel a módszerrel könnyen és gyorsan válogatható az, ha éppen az egyik fajtára nincsen szükségünk. A háló lyukainak méretével tudják szabályozni, hogy csak nagyobb példányokat ejtsenek zsákmányul. Az egyes parcellák között a háló lyukainak mérete különbözhet.

            A vízmélységtől és a felszereléstől függ, hogy milyen halakat zsákmányoljanak, de ezek a típusok mindenképpen alkalmasak több faj egyszerre történő fogására. A háló használható úgy is, hogy 1 hajó vontatja, de lehetséges 2 hajóval is.

Merülőfogás (Dive-caught)

            Szabadon merülés, vagy búvárruhában történő búvárkodás egy tradicionális módszere a különböző kagylók, tengeri szivacsok, homárok, és korallzátonyok környékén élő halak fogásának. Mélyebb vizekben egyesek levegőszivattyúkat is használnak. Egyes értékes fajokat, mint például a bársonykagylót, a tengeri sünt, a tengeri uborkát, vagy a fésűkagylót ma szinte csak búvárkodással gyűjtik be. A kézzel történő begyűjtés az egyik legfenntarthatóbb módszer, mivel így tényleg csak azokat a fajokat gyűjtik be, amikre szükségük van, és más élőlények állománya és élőhelye nem sérül.

Fenékkaparó háló (Dredge)

            A fenékkotró halászat kéthéjú kagylófajok, mint például az osztrigák, ehető kagylók, és fésűkagylók fogására szolgál. A háló végülis egy fémkeretes kosár összekapcsolt vasgyűrűkkel az alján, vagy dróthálóval, amit más néven láncövnek is hívnak. A keret alsó részén található egy gereblyerúd, fogakkal vagy anékül, attól függ, hogy milyen fajra vadásznak. A gereblyerúd segítségével a talajon lakó élőlények felemelkednek a talajról, és a kosárba esnek. A hajó méretétől és a tenger mélységétől függ az, hogy egyszerre mennyi ilyen kosarat vontatnak. Valamelyiken csak 1 található, de lehet akár 5 vagy 10 is egyszerre. A fenékkotró hálókat általában egy vontatókötéllel rögzítik a hajóhoz.

Hidraulikus fenékkotró háló (Hydraulic dredge)

            A hidraulikus fenékkotrás annyiban különbözik az előzőleg bemutatottól, hogy itt egy vízsugarat is használnak ahhoz, hogy felzavarják a fenéklakókat. A módszert főleg kéthéjú kagylók, szívkagylók fogásához használják. Így az üledék egy része is a fedélzetre kerül, amit egy szivattyú segítségével távolítanak el. Sok olyan példány kerül így zsákmányul, amely az üledékben lapul. Ez a fajta módszer jelentősen megzavarja a fenéklakó élőlények lakóhelyét, egyes egyedek lehet, hogy zsákmányul nem esnek, de elvesztik a menedéküket, amit eddig az üledékben épített ki magának.