Pár embernek ismerős a kérdés, ugyanis egyszer megkérdeztem ezt egy általunk szervezett kvízjátékban. Szóval a hivatalos neve vöröshasú pirája, vagy más néven Roosevelt-lazac. De mi köze egy amerikai elnöknek ehhez a „hírhedt” halhoz? Theodore Roosevelt legfőbb politikai tevékenysége mellett híres természetvédő is volt. Állítólag egy vadászat során megpillantott egy anyamedvét a bocsaival, és annyira megfogta a látvány, hogy felhagyott a vadászattal. Több nemzeti park megalapítása is kapcsolódik a nevéhez, külföldön is gyakran vett részt természetjáró utakon. Egyik Brazíliai látogatása során találkozott ezzel a „veszedelmes” hallal. Beszámolójában így írt róla:

„A legkegyetlenebb halak a világon. Más félelmetes halak, mint például a cápa vagy a barrakuda általában kisebb élőlényeket támadnak meg, mint saját maguk. A piranháknak viszont szokásuk maguknál nagyobb lényekre támadni. Ha bedugod az ujjadat a vízbe, egyből lecsapnak rá. Megcsonkítják az vízben úszókat, Paraguayban már több embert támadtak meg. Ha valakit megsebesítenek, utána a vérszagra özönleni kezdenek a piranhák, és szinte őrült támadásba kezdenek. A víziszárnyasokat sem kímélik, sőt a horogra akadt nagyobb halak farkát is lerágják.

            A piranha egy kicsi, zömök testű hal, tompa arccal, erős alsó állkapoccsal, amelyet szélesre ki tud tátani. A penge éles fogai ék alakúak, mint a cápáké, és az állkapocs izmainak köszönhetően hatalmas erővel képes harapni. A vad harapásai át tudják harapni a húst és a csontokat is. Feje rövid, tekintetéből sugárzik a gonoszság, és könyörtelenül felfegyverzett állkapcsával úgy fest, mint maga a megtestesült ördög. És a viselkedése ezt szintén alátámasztja. Soha nem voltam még szemtanúja olyan tehetetlen, vad tombolásnak, mint amit ezek a halak mutattak, mikor a deszkákra kerültek. Amikor a vízből a partra dobtuk őket, természetfeletti visítozásba kezdtek. Valamelyik úgy harapott bele még ilyenkor is a ruhába, mint valami bulldog. Egy másik pedig valamelyik társát fogta meg, míg egy másik egy darab fát kapott el, amibe utána mélyen bent maradt a foga nyoma. Ők a vizek kártevői, és rendkívül fontos figyelmeztetni az embereket rájuk, azokon a területeken, ahol fürödni vagy átgázolni szoktak.

            Amikor a teheneket vezetik át a folyón keresztül, akkor általában nem támadnak. De ha a piranhák közül egy nagyobb vagy vérszomjasabb példány beleharap az egyik tehénbe, onnantól kezdve a vérszagtól a többi piranha is vérszomjassá válik, és egyből nekiesnek az állatnak. „

Frank Magallanes, a híres piranha kutató, így számol be Roosevelt látogatásáról

A történet ott kezdődött, hogy 1913-ban egy expedíción vett részt Brazíliában. A brazíliaiak nagyon lelkesek voltak, élmény volt számukra, hogy az Egyesült Államok elnöke hozzájuk látogat. Köztudott volt Rooseveltről, hogy kedveli a kalandos túrákat, ezért szerveztek neki egy látványos kirándulást keresztül az amazonasi esőerdőn. Még egy kisebb folyót is felfedezett az út során, amit később róla neveztek el Rio Theodore Rooseveltnek. Habár ez a folyó nem több mint egy kis mellékága a Rio Aripuana-nak. Az elnök ezen kívül magával vitt vagy 100 újságírót, melyek közül a legtöbben még sosem jártak a dzsungelben. Valójában a folyó felfedezése már elő volt készítve, emellett még más „mutatvánnyal” is készültek az elnök számára. Egy nagyjából 100 méteres hálóval elkerítettek egy részt a folyóból. Hetekkel előtte a helyi halászok bottal és horoggal fogtak piranhákat, amelyeket aztán az elkerített részbe tették. Mikor Roosevelték a vízhez értek, a brazilok mondták nekik, hogy ne menjenek át a vízen, mert a piranhák azonnal megtámadják, és megeszik őket. Roosevelt szkeptikus volt, hogyan tudna már egy hal ilyet művelni. Ez magas labda volt a brazilok számára, nekik pedig aztán van érzékük a humorhoz. Hogy igazolják nézetüket, beküldtek a vízbe egy beteg, öreg tehenet, amely már így is vérzett, és tele volt sebekkel. Egy ilyen állatot küldtek be a kiéheztetett, csapdába zárt piranhák közé. Az egész show meg volt rendezve.

            Miután Roosevelt visszament az Egyesült Államokba, ott elmesélte, hogy milyen vérszomjas halakkal találkozott Brazíliában. Ez a sztereotípia sajnos azóta is létezik. A mozifilmek szintén csak növelik ezeket az előítéleteket. Sajnos az ilyen jellegű filmek sokszor nagyon károsak tudnak lenni az ökoszisztémára. A Stephen Spielberg által rendezett Cápa című film bemutatása után szinte őrült vadászat indult a cápák ellen, azóta aggatjuk rájuk az olyan neveket, hogy gyilkológép és hasonlók, pedig ők is csak különleges esetekben támadnak az emberre. A piranhák is a közhiedelem ellenére általában elpusztult vagy beteg halakkal táplálkoznak, amely nagyon fontos szerep egy folyó ökoszisztémájában.