A mai fogyasztói társadalomban nem mindegy, hogy az ember milyen terméket vásárol. Sokat hallani a hírekben arról, hogy például Kínában milyen mérgekkel dolgoznak a munkások, milyen alacsony fizetést kapnak a dolgozók stb. De hát az embernek se ideje nincs rá, sem lehetősége, hogy a napi rutinszerű bevásárlás során utánanyomozzon minden egyes termék eredetére. Meg valljuk be, elég hülyén is nézne ki, ha minden sornál azt látnád, hogy emberek ülnek a polcok mellett a földön, laptoppal a kezükben és erősen gugliznak az adott cégről információ után kutakodva.

Erre a célra találták ki a különböző termékjelöléseket. Manapság az egyik legismertebb ilyen jelölés a fair-trade, amely garantálja a vásárló számára, hogy a munkás, aki a terméket készítette, nem nyakig úszott a DDT-ben, és nem egy tál rizzsel szúrták ki a szemét a nap végén. Vannak ennél komplexebb rendszerek is a nagyvilágban, ilyen például az amerikai Goodguide. Ez a rendszer nagyon egyszerűen működik: a vásárló feltelepít a mobiltelefonjára egy app-ot, aztán bemegy a szupermarketbe, leveszi a polcról a mosóport, lefényképezi a telefonjával, beküldi a rendszerbe, és a rendszer már vissza is dob egy színjelzést. Ha zöldet kapsz, akkor bátran vedd meg, ha pirosat, akkor inkább ne. A program számításba veszi mind az egészségügyi, mind a környezeti, és mind a társadalmi hatását is a terméknek.

Már a haltermékeknél is találkozhatunk különböző jelölésekkel. A legelterjedtebb, amellyel még a magyar üzletekben is lehet találkozni, az az MSC jelölés. A Marine Stewardship Council jelölését azok a termékek kapják meg, amelyek bizonyítottan fenntartható forrásból származnak. A halászvállalatnak egy kritériumrendszernek kell megfelelnie, aztán ha alkalmasnak találtatik, akkor 5 évre megkapja a jelölést. Persze előfordul olyan eset is, amikor úgy dönt a hitelesítő szervezet, hogy megszünteti az adott termék MSC jelölését. Történt ilyen két hónappal ezelőtt is, mikor az izlandiak önkényesen megemelték a makrélakvótákat, hivatkozva arra, hogy a klímaváltozás miatt vándorló állományok az ő vízterületeiken megnövelték az ott levő állományok méretét. Meg is szüntették az innen származó halak MSC jelölését.

De mégis milyen kritériumoknak kell megfelelnie a halászatoknak? Leírtam azokat az alapelveket és követelményeket, amelyeket teljesíteniük kell.

 Első alapelv:

A halászatnak olyan módon kell történnie, amely nem vezet túlhalászathoz vagy a halászott állomány kimerítéséhez. Az olyan állományok esetében, amelyek már kimerítettek, a halászoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az állományok helyreálljanak.

Szándék:

Ezen alapelv célja, hogy az erőforrások magas szinten maradjanak fenn, és biztosítva legyenek a megújulási lehetőségeik. Az erőforrások ne legyenek feláldozva a rövid távú érdekeknek. Az állományokat magas szinten kell fenntartani, meg kell őrizni a megújulóképességüket. A fenntartandó állomány szintjét úgy kell meghatározni, hogy ez magában foglaljon egy biztonsági ráhagyást is az esetleges hibák és nem várt következmények esetére. Az állományok ezen módon történő fenntartása hosszú távon képes hasznot produkálni a halászok számára.

Kritériumok:

1. A halászatot oly módon kell vezetni, hogy a zsákmányolni kívánt állománynak folyamatosan meg kell őriznie a magas szintű reprodukációs képességét, és hasonló módon kell kezelni a hozzá tartozó ökoszisztémát is, amely a produktivitására hatással van.
2. Ahol a zsákmányolandó állományok ki lettek merítve, ott a halászoknak helyreállítási tervet kell kidolgozniuk, és az elővigyázatosság elvét kell alkalmazniuk, hogy a populációk hosszú távon magas szintű hozamot eredményezzenek.
3. A halászatnak oly módon kell történnie, hogy az állomány életkori-, genetikai- és nemi aránya ne változzon.

2. alapelv

A halászati tevékenység során meg kell őrizni az élővilág struktúráját, termelőképességét, funkcióját és sokszínűségét (beleértve az élőhelyeket és az ökológiailag velük kapcsolatban álló fajokat is) azokon a területeken, amelyeken halásznak.

Szándék:

Ezen alapelv célja, hogy ösztönözze a halászokat a rendszerszintű szemléletre az adott élővilág halászata során, és ezzel korlátozzák a halászat hatását az élővilágra.

Kritériumok:

1. A halászat során meg kell őrizni a fajok közötti természetes kapcsolatokat, ne alakuljon szakadék a táplálékláncban, és az élővilág struktúrája ne változzon.
2. A halászatnak oly módon kell történnie, hogy az ne veszélyeztesse a fajok és az állományok sokszínűségét, kerülje el vagy próbálja minimalizálni az olyan fajok egyedeinek elpusztulását vagy sérülését, amelyek veszélyeztetettek, fenyegetettek, vagy védettek.
3. Ahol az állományok kimerültek, azokon a területeken a halászoknak helyreállítási tervet kell kidolgozniuk megadott időrendben és az elővigyázatossági elvet figyelembe véve, hogy az állományok hosszú távon képesek legyenek jelentős hozamot eredményezni.

3. alapelv

A halászatnak olyan hatékony gazdálkodással kell folynia, amely tiszteletben tartja a helyi-, nemzeti-, és a nemzetközi törvényeket, szabványokat, a szervezeti és működési  szabályokat, amely szükséges az erőforrások felelős és fenntartható használata szempontjából.

Szándék:

Ezen alapelv célja, hogy legyen egy szervezeti és működési szabályzat, amely biztosítja az első két alapelv megvalósítását.

A, a gazdálkodási rendszer kritériumai

1. A halászat nem mentesülhet egyoldalúan a nemzetközi egyezmények betartása alól.

2. A gazdálkodási rendszernek hosszú távú célokat kell bemutatnia, amely megfelel az MSC elveinek és kritériumainak. Szakmai egyeztető folyamatokat kell tartalmaznia, amelyek átláthatóak és minden érintett felet bevonnak.

3. A gazdálkodási rendszernek, beleértve a halászat mértékét és intenzitását, a kulturális környezethez is alkalmazkodnia kell.

4. Figyelembe kell vennie a törvényszerű- és szokásjogokat és azon emberek érdekeit is, akiknek az élelmezésük és a megélhetésük függ a halászattól.

5. Alkalmas mechanizmusokat kell kidolgozni az esetlegesen felmerülő vitákról a rendszer kapcsán.

6. Olyan gazdasági és társadalmi ösztönzőket kell kialakítani, amelyek hozzájárulnak a fenntartható halászathoz, és nem támogatja az olyan gazdálkodókat, akik fenntarthatatlan módon halásznak.

7. Időszerűen és alkalmazkodóan kell tevékenykedni, mindig a legjobb elérhető információkat kell alapul venni, és az elővigyázatosság elvét alkalmazni legfőképp olyan esetekben, ha nem állnak rendelkezésre megfelelő tudományos adatok.

8. Kutatási terveket is ki kell dolgozni, amely a gazdálkodáshoz kapcsolódó információk megszerzése miatt szükséges, és a kutatás eredményeit minden érintett féllel meg kell osztani.

9. Rendszeresen fel kell mérni az erőforrások helyzetét és a halászat környezetre gyakorolt hatását.

10. Különböző intézkedéseket és stratégiákat kell kidolgozni, amelyek képesek az erőforrások kihasználását korlátozni:

            A, Fogási limitet kell meghatározni, amely képes fenntartani a célzott állomány méretét. Figyelembe kell venni a nem célzott fajok fogását is.

            B, Olyan alkalmas halászati módszert kell meghatározni, amely minimalizálja a halászat élővilágra gyakorolt hatását, különösképp a kritikus területeken, mint például az ívóhelyek.

            C, Helyre kell állítani a kimerült állományok populációját meghatározott szintre és meghatározott időn belül.

            D, Korlátozni kell vagy meg kell szüntetni a halászatot az olyan területeken, ahol elérték a fogási limitet.

            E, Halászattól mentes területeket kell kialakítani, ahol lehetséges.

11. Alkalmas módszereket kell tartalmazni a hatékony ellenőrzés, vizsgálat, felügyelés és végrehajtás számára, amely biztosítani képes, hogy a meghatározott korlátozásokat ne lépjék át.

B: Működési kritériumok

12. A halászat során olyan halászati eszközöket és módszereket kell használni, amelyek alkalmasak arra, hogy elkerüljük a nem célzott fajok (a célzott fajoknál pedig a méretek, a korok, és a nemek szelektálására alkalmas legyen) kifogását. Csökkenteni az ezen fajok elpusztulási arányát, ha már a kifogását elkerülni nem tudjuk.

13. Olyan halászati módszereket kell alkalmazni, amely a lehető legkisebb hatással van az élővilágra, kimondottan az olyan kritikus területeken, mint például az ívóhelyek.

14. Tilos az olyan pusztító halászati módszerek használata, mint például a mérgek vagy a robbanószerek.

15. Minimalizálni kell a működés során keletkező szennyezéseket, mint például az elhagyott halászati eszközök, az olajszivárgások, vagy a megromlott kifogott példányok.

16. A halászati tevékenységnek minden törvényes és adminisztratív követelménynek meg kell felelnie

17. Együtt kell működni a hatóságokkal, információkkal kell számukra szolgálni a fogásokról és a visszadobásokról is, hogy hatékony gazdálkodást lehessen kialakítani.