2011. nov 12.

Halliszt, halolaj, takarmányhal

írta: Toma001
Halliszt, halolaj, takarmányhal

Az akvakultúra gyors növekedésének köszönhetően egyre jobban növekszik a kereslet a halliszt és a halolaj iránt. Leggyakrabban a ragadozó halak tenyésztésénél használják.

   

 

      

 

 

 

 

 

 

 

 

   

A Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet adatai szerint a „takarmányhal” fogás és tenyésztés az elmúlt 20 évben évi 20 és 25 millió tonna között változott, leszámítva azokat az éveket, amikor az El Nino-nak köszönhetően jelentősen csökkentek a fogások Dél-Amerikában. Ezekhez a számokhoz hozzájön még az a nagyjából évi 4 millió tonna, ami a közvetlen emberi fogyasztásra szánt halak feldolgozásánál keletkezett maradékot hasznosítja takarmányként. A perui ajóka a legnagyobb mennyiségben zsákmányolt takarmányhal, 2003-ban 6.2 millió tonna fogással. A második a kék puha tőkehal a maga 2,4 millió tonnájával, és a japán ajóka a harmadik a sorban 2,1 millió tonnával. Általánosságban elmondható, hogy ezek a halak rövid életűek, gyorsan szaporodnak és növekednek, így kevésbé érzékenyek a túlhalászatra. Ezek a fajták kis testűek, és csontosak, és kevésbé alkalmasak emberi fogyasztásra.

 Az elmúlt 20 évben a halliszt előállítása évi 6,2 és 7,4 millió tonna között változott, a halolaj pedig 1,0 és 1,7 millió tonna között, itt is az El Nino-s években voltak nagyobb visszaesések 1992-ben és 1998-ban. A halliszt felhasználása a haltenyésztésekben növekvő tendenciát mutat, míg a szárazföldi állattartások tekintetében csökken ez a szám, már szinte csak a „starter” baromfiknál és sertéseknél használják. Halolajat régebben gyakran használták margarinok és péksütemények készítéséhez, de mára szinte csak az akvakultúrában hasznosítják. Ezen kívül kis mennyiségben étrendkiegészítőként is fogyasztásra kerül. A haltenyésztésen belül a legtöbb halolajat a lazacfélék tenyésztésénél használják fel, de ez a mennyiség is jelentősen csökken, ugyanis növényi eredetű olajokkal helyettesítik azt. Ez a helyettesítés azt eredményezi, hogy 1,3 kiló halhúst kell felhasználni 1 kiló lazachús előállításához, míg 2003-ban ez a szám 4:1-hez volt. Más halak és rákok tenyésztésénél is egyre hatékonyabbak a felhasználási mutatók, már 1:1 arányban hizlalhatóak fel a tenyésztett példányok, itt is a növekvő növényi alapanyagok felhasználásának köszönhetően.

 

Szerencsére a legnagyobb szereplők felismerték, hogy habár gyorsan fejlődő és szaporodni képes fajokról van szó, megfelelő szabályozás nélkül ők is hamar ugyanoda kerülhetnek, ahova a túlhalászott közvetlen emberi fogyasztásra szánt halak.

Néhány jelenlegi gazdálkodási szabályozás:

A kék puha tőkehal egyre nagyobb figyelembe részesült az elmúlt pár évben. A Nemzetközi Tengervédelmi Tanács (ICES) ezt a halat a teljesen újratermelődni képes fajok közé sorolja, zsákmányolásuk mégis fenntarthatatlan módon zajlik.  Alapvetően szükséges szabályozás lenne a hosszú távú tervezés, beleértve a fogási kvóták kiosztását a halászó nemzetek között. A tagállamok egyelőre nem fogadták el a tagállami kvótaszabályozást. A hallisztgyártó ipar megegyezésre sürgeti a pártokat, hogy írjanak levelet amint lehetséges az EU tagállamaik kormányának és a kapcsolódó szervezeteknek az üggyel kapcsolatban.

Nagyon sok állomány állapota és mérete ismeretlen, ilyen faj például a kapellán lazac (Mallotus villosus), a spratt (clupea sprattus), a fattyúmakréla (Trachurus trachurus), és az északi-tengeri hering. Itt az ideje begyűjteni több információt, hogy pontos becslést lehessen készíteni állományuk helyzetéről.

Más populációknál, mint például a barents-tengeri kapellán lazacoknál, a homoki angolnánál, vagy a norvég tőkehalnál a csökkenő állományok miatt már megkezdődtek a halászati korlátozások bevezetését. A homoki angolnáról a Nemzetközi Tengervédelmi Tanács úgy tartja, hogy a pusztulásuk leginkább természetes okok miatt következik be, és nem a halászat miatt. A Glasgow-i Egyetem tanulmánya szerint a heringek és makrélák több homoki angolnát fogyasztanak el, mint amennyit a halászok zsákmányolnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szabályozások Dél-Amerikában:

 - A Perui kormány tilalmi időket határozott meg, kevés lehetőséget új halászhajók regisztrálására, és kevés új engedélyt a 200 mérföldes zónán belüli halászathoz.

- Legkisebb kifogható méret kiszabását, ha a halászok átlépték a megengedett kifogható mennyiség határát.

- A halászat februárban és márciusban befejeződik, hogy megvédjék a fiatal ajókák és szardíniák növekedését. Augusztus és október között tilos a halászat, hogy megóvják az ivadékállományt.

- A Perui Tengeri Intézet (IMARPE) folyamatosan végez környezetvédelmi vizsgálatokat Peru part menti vizeinél.

- A halliszt gyáraknak engedélyt kell szerezniük az Egészségügyi Minisztériumtól. Emellett a HACCP előírásoknak is meg kell felelniük.

- Létezik egy ún. Halászati Magatartási Kódex, amit mind a hajók legénységének, mind pedig a hajók és gyárak tulajdonosának és dolgozóiknak be kell tartania.

 

Chile:

-          A chilei kormány folyamatosan végez felméréseket az állományokról, hogy ezzel elősegítse azt, hogy mikor melyik állomány szorul védelem alá.

-          A chilei kormány törvényben szabályozza az egy évben engedélyezett teljes kifogható mennyiséget minden egyes fajról.

-          Évente meg van határozva a tilalmi idő az ajókára és a szardíniára, ami általában augusztusban és szeptemberben esedékes, hogy az ivadékok ki tudjanak fejlődni. December elejétől január közepéig szintén van egy tilalmi idő, ami szintén az ajókák fejlődésének védelmében lett kiszabva.

-          A Jack makréla tekintetében pedig méretkorlátozás van meghatározva.

-          Minden halászhajó műholdas követőrendszerrel van ellátva, nehogy tiltott helyeken halásszanak, vagy a parttól számított 5 mérföldes területen belül, ami a helyi kisiparos halászoknak van fenntartva.

 

Egyre több fogyasztásra szánt ragadozó hal állománya csökken az utóbbi időkben. Viszont az ezen fajok iránti kereslet nem csökken, így az igény kielégítésére az akvakultúra-ipar növekedése szolgál. A fentebb említett adatok jól mutatják, hogy mekkora mennyiségű takarmányhal felhasználást vesz ez igénybe. És ez az igény a jövőben csak növekedni fog. Ha azt szeretnénk, hogy ezek a halak ne jussanak a tonhalak sorsára, akkor mindenképp szükség van szigorú szabályozásra. És az sem teljesen igaz, hogy ezek a takarmányhalak nem alkalmasak emberi fogyasztásra, a makréla, a hering, vagy a sprotni kifejezetten ízletes csemege. A füstölt makréla az egyik kedvencem kifejezetten, szerencsére pár helyen nálunk is lehet kapni.

Szólj hozzá

halolaj halliszt