A javak központosítása a halászat területén sem ismeretlen fogalom. Habár a halállományokat nem lehet birtokolni, de a halászati jogukat igen. Míg a multinacionális vállalatok halászhajói a halak ellen űzik a harcot, addig a vállalatok üzletemberei a kis halászok elől kaparintják meg a jogokat. Kevesen tudják például, hogy a híres autógyártó cég, a Mitsubishi nemcsak az autópiacon hódít, hanem becslések szerint a világ kékúszójú tonhal-kereskedelmének a 80%-át bonyolítja. Spanyolországban a Vidal család ismert halászoligarcha, akiknek még a brit halászati kvótákban is van részesedésük. A briteknél azonban nemcsak az a probléma, hogy egyes halászokat tömörítő szervezetek keretein keresztül lehetséges a külföldi cégek számára nemzeti halászati jogokat szerezni, hanem az is, hogy a nagyvállalatok a kis halászok elől kaparintják meg a lehetőségeket.

A brit halászoknak hiába a 77%-a kisüzemi, vagyis 10 méternél kisebb halászhajókkal tevékenykednek, a brit kvótáknak csupán a 4%-át kapják meg. A maradék 96% a termék-előállító vállalatok markába landol, akiknek hatalmi befolyásuk is óriási. A kis halászok már több ízben kifejezték nemtetszésüket a rendszer igazságtalan elosztásával szemben, és Richard Benyon halászati miniszter is több ízben nyilatkozta, hogy ő a halászok oldalán áll. Eddig sokat hallhattuk ezt szóban, most azonban a brit kormány a gyakorlatban is bebizonyíthatja, hogy ezt valóban így is tartja.

Május elsején ugyanis kezdetét vette egy per a Legfelsőbb Bíróságon, melyet a brit feldolgozó-vállalatok egyesülete (UKAFPO) kezdeményezte a kormány ellen, kifejezve egyet nem értésüket azzal szemben, hogy a kormány az ún. fel nem használt kvótákat a tíz méternél kisebb hajóval rendelkező halászok között osztaná szét. A szerdai meghallgatáson részt vett a Greenpeace és a Tíz Méternél Kisebb Hajóval Tevékenykedő Halászok Egyesületének (NUTFA) képviselői is, akik azzal érveltek, hogy a halászati jogok közjavaknak számítanak, így fontos, hogy ezekhez elsősorban azok férjenek hozzá, akik tevékenységükkel a helyi gazdasághoz járulnak hozzá, és alacsonyabb környezeti terheléssel halásznak.

Ariana Densham, a Greenpeace óceánkampányosa elmondta, hogy „ha a kormány elveszti a befolyását a kvóták elosztásában, akkor az új EU-s halászati politika, mely kimondja, hogy az alacsony környezeti hatású halászokat kell segíteni, nem fog többet érni, mint egy darab papír.”

Jerry Percy, a NUTFA képviseletében hozzátette, hogy a közös javainkhoz való hozzáférést nem lehet pusztán úgy kezelni, hogy azé lesz, aki magasabb összeget ajánl érte. A halászat nemcsak arról szól, hogy kitermeljük az ott levő javakat, hanem ugyanúgy a helyi közösségek, a kultúra fontos része.