Indonézia és Libéria korallzátonyi halászata áll legközelebb az összeomláshoz egy újonnan publikált tanulmány szerint, mely olyan országokat vizsgált és rangsorolt, melyek táplálékforrása jelentősen függ a korallzátonyoktól. Az Environmental Science and Policy által készített tanulmány 27 országot vizsgált, beleszámítva a klímaváltozás hatásait, az emberi beavatkozásokat, és az alkalmazkodóképességet is.

A korallzátonyok rendkívül értékes biológiai sokféleséggel rendelkező élőhelyek. Emberek milliói számára fontos tápláléklelőhely. Az indonéz lakosság körében átlagosan az állati eredetű fehérjebevitel 60%-a halakból származik, míg a csendes-óceáni szigetországoknál ez az érték 50-90% között mozog. Sajnos azonban a korallzátonyok jelentős hanyatlásba kezdtek a klímaváltozás és az emberi beavatkozás miatt.

A tanulmány szerint Indonézia a legsérülékenyebb e tekintetben, köszönhetően a jelentős emberi beavatkozásnak, és a korallzátonyok rendkívüli érzékenységének. Libéria szerepel a lista második helyén, ahol a korallzátonyi halászat drasztikusan csökkent az elmúlt időszakban, az ország nehezen tudott alkalmazkodni az újonnan kialakult körülményekhez. Őket aztán Kenya, Elefántcsontpart és a Fülöp-szigetek követik a sorban.

„Ezeknek az országoknak elsődleges feladatuk lenne, hogy lépéseket tegyenek a probléma megoldására, különben hamarosan nem lesz mit enniük.” – mondta Tim McClanahan, a tanulmány társszerzője.

A skála másik végén Malajzia található, ahol rendkívül magas az alkalmazkodóképesség, és a beavatkozás mértéke is alacsony. Őt Srí Lanka követi a sorban.

A szerzők szerint a tanulmány eredménye egy ébresztőhívás, mely arra buzdítja az országokat, hogy kezdjenek más fehérjeforrások után nézni, mint például a hüvelyes növények termesztése, baromfitenyésztés vagy éppen az akvakultúra.