A lengyel-ukrán foci EB még javában zajlik, azonban a riói „focimeccs” pénteken véget ért. Győztek a szennyező cégek, a természeti erőforrásaink pedig mehetnek haza, jobban mondva az otthonainkba fogyasztási cikkek és élelmiszerek formájában. Mindig izgatott vagyok az ilyen nagy, globális találkozók előtt, mindig várom azt, hogy végre belátják a döntéshozók, hogy most már cselekedni kell, már nem azt kell megfogalmazni, hogy mily módon fogjuk majd kidolgozni az olyan terveket, melyek képesek lesznek megmenteni Földünk természeti értékeit. Ismét csalódnom kellett. Pedig olyan sokan hangoztatták az előzetes egyeztetéseknél, hogy végre már cselekedni kell. Még Fazekas miniszter úr is ezt mondta az indulása előtt. Tegnap azonban, miután elolvastam a konferencia végkimenetelét, rájöttem, hogy mit értettek az alatt, hogy cselekedni kell. A „hájsztét” vezetők beismerték, hogy a globális politika nem fogja megoldani bolygónk legégetőbb problémáit, nincs szükség további egyezményeket kötni, hanem cselekedjen az üzleti szféra. Be kell árazni a természeti erőforrásokat, és akkor majd védeni fogjuk őket. Őrület.

Pedig volt más megoldás. Ott is volt az asztalon. Nem, nem Barack Obama fogalmazta meg. Nem is David Cameron. Hát akkor ki? Azok, akik valóban fontosnak tartják Otthonunk jövőjét. A civil szféra. 400 civil szervezet képviseletében, a riói Föld Csúccsal azonos időben zajlott az Emberek Csúcsa, a People’s Summit. Ott olyan javaslatok fogalmazódtak meg, amelyek cselekednének, és nem a természet kárára.

Voltak olyan tervek, amelyek a vezetők elé kerültek, de jó szokás szerint ezeket lesöpörték. Egyik ilyen volt a Greenpeace által megfogalmazott „Terv az óceánok megmentéséért”, melynek célja a védett tengeri területek kialakítása lett volna a nemzetközi vizeken. Óceánjaink kétharmada nemzetközi vizeknek minősül, de sajnos csak kevesebb mint az 1%-a van védelem alatt.

A tervezet hat fontos pontot fogalmazott meg:

1. Új egyezmény elfogadása a nemzetközi vizek biodiverzitásáról

A Rio+20-nak foglalkoznia kell a nemzetközi vizek kérdésével. Jelenleg ugyanis nagyon gyenge a szabályozás, tele van kiskapukkal és hiányosságokkal. A köznyelvben már csak „Vadnyugatnak” becézik, mivel szabadon garázdálkodhat itt mindenki. A kormányoknak újra a tárgyalóasztalhoz kellene ülniük, hogy valódi óvintézkedéseket foganatosítsanak az ENSZ Tengerjogi Egyezmény (UNCLOS) keretein belül. A terv célja a védett tengeri övezetek globális hálózatának kialakítása, amely nélkülözhetetlen lépés az egészséges óceánok fenntartásáért.

2. Véget kell vetni a túlhalászatnak

A túlhalászat évente körülbelül 50milliárd dollár kárt okoz, és ellopva ezzel a part menti közösségek legfontosabb élelmezési forrását. Rióban a kormányoknak a közösség számára hosszú távú előnyökkel járó intézkedésekre kell törekedniük, és nem szabad, hogy a döntéseikre a halászati ipar rövid távú érdekei hatással legyenek. Az államoknak nagyobb erőfeszítésekre kell törekedniük, hogy a halállományokat a fenntartható szintre állítsák helyre. A halászati döntéseknek és terveknek a tudományos vizsgálatokon kell alapulnia, és nem a dollárjeleken.

3. Megszüntetni az illegális halászatot

2009-ben a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat, vagy köznyelven illegális halászat mintegy 10milliárd és 23,5milliárd dollár közötti értéket zsákmányolt. Rióban a kormányoknak olyan megállapodást kell kötniük, amely elősegíti a hatékony eszközök használatát, mint például a globális regisztrációs rendszer a nemzetközi vizeken halászó hajókról. Emellett meg kell erősíteni a 2009es illegális halászat ellen kötött egyezményt, melynek célja, hogy szigorúbb intézkedéseket vezessenek be a kikötőkben zajló ellenőrzéseknél.

4. Véget vetni a káros halászati támogatásoknak és flottacsökkentést végrehajtani globális szinten

2003-ban 25milliárd és 29milliárd dollár közötti összeget költöttek halászati támogatásokra. A kormányok folyamatosan pumpálják a milliárdokat a halászati iparban, amely máskülönben veszteséges lenne. Rióban a kormányoknak meg kell egyezniük arról, hogy 2015-re meg kell szüntetni a környezetileg és társadalmilag káros halászati támogatásokat. Tudósok szerint a világ halászati ipara 2,5-szer több halat zsákmányol, mint amennyi fenntartható lenne. Becslések szerint, ha az állományok helyre állnának, akkor a jelenlegi halászati erőkifejtésnek majdnem a fele elegendő lenne a mostani mennyiség kifogására. Egyszerűen túl sok hajó üldöz túl kevés halat. Csökkenteni kell a halászati flottákat, és előnyben kell részesíteni azokat a halászokat, amelyek a legkisebb környezeti hatással tevékenykednek.

5. Ki kell alakítani a védett tengeri övezetek globális hálózatát

2002-ben megegyeztek arról a kormányok, hogy 2012-ig ki kell dolgozni a védett tengeri területek hálózatát. Jelenleg a nemzeti hatáskörbe tartozó vizek 6%-a, míg a nemzetközi vizek csak 0,5%-a védett. Ha az óceánjaink helyzete eléri a kritikus pontot, akkor csakis a védett tengeri területekben bízhatunk, hogy újra helyre álljanak. Ha az óceánok 20-30%.a védelem alá kerül, akkor az milliók számára adhat munkát, és annyi halat képes termelni, amely 70-80 milliárd dollár nyereséget hozhat a halászoknak. Ahhoz, hogy a túlhalászat és más ipari tevékenység által okozott károkat vissza tudjuk fordítani, a védett területeknek az óceánjaink 40%-át kell lefednie.

6. Megállítani az óceánok további savasodását

A szén-dioxid kibocsátás megváltoztatja az óceánjainkat, és katasztrofális hatással van a tengeri élővilágra, kockáztatva ezzel az élelmiszer-biztonságunkat is. Rióban a kormányoknak meg kell egyezniük abban, hogy csökkentsék a szén-dioxid kibocsátásokat, hogy megállítsák ezzel az óceánok savasodását. Jobban meg kell értenünk, hogy milyen folyamatok zajlanak le az óceáni élővilágban a savasodás során. Ezért szükséges lenne a vizsgálórendszerek hálózatának kialakítása.

Összehasonlítva ezt a pár pontot a riói konferencia végén kiadott „The Future we want” dokumentummal, egy ötéves gyerek is meg tudná mondani, hogy melyik tesz többet a természetért. És nem csak ez az egyetlen ilyen javaslat jött a civilektől. Azonban az összes benyújtott tervezet közül még ez maradt benn legtovább a versenyben. Az Európai Unió delegációja szerint az óceánok megmentése az egyik legfontosabb témának kell, hogy legyen a konferencián. A brazil delegáció vezetője pedig a hét elején még azt mondta, hogy biztos abban, hogy valamilyen formában fog róla döntés születni. Az Egyesült Államok ismét hozta a nemzetközi találkozókon tőle megszokott mentalitást, és elkezdte fúrni a konszenzus kialakulását. Hű társa volt ebben Venezuela is, és Oroszországgal és Kanadával karöltve el is érték azt, hogy lefújja a szél az asztalról a tervet.

Merengve itt a félhomályos szobában azon gondolkodom, hogy mit fogok mesélni majd a gyerekeimnek: „Képzeljétek, pedig megmenthettük volna.”