A Homo sapiens amióta meglátta a vizet, azóta különböző módokon próbálja kiszedni abból a finom falatokat jelentő úszó élőlényeket. A legelterjedtebb módja végül a háló lett, amelynek rengeteg féle változata terjedt el a világ minden táján. De halat fogni szinte bármivel lehet: horoggal, szigonnyal, árammal, ciánnal stb. Ciánnal?? Igen, jól olvastad.

A cianidos halászatot a Fülöp-szigeteken kezdték el alkalmazni a hatvanas években, mikor jelentősen megnövekedett az akváriumi halak iránti kereslet Európában és Észak-Amerikában. Ekkoriban még csak az akváriumi halak zsákmányolására használták, a hetvenes évektől azonban már fűrészes sügerek fogására is bevetik a cianidot, amelyek aztán az ázsiai nagyvárosok éttermeit gazdagítja. A huszadik század végére már Indonéziában, Thaiföldön, Tajvanon és a Maldív-szigeteken is elterjedt ez a halfogási módszer.

A nátrium-cianidot a halak elkábítására használják, a lemerülő „halász” egyszerűen csak szétpermetezi a kívánt területen a mérget. A halak a méregtől elkábulnak, és így könnyű begyűjteni őket. A méreg sajnos nem csak a kifogni kívánt halakra van hatással, hanem minden más élőlényre is. A korallok az egyik legnagyobb áldozatai a permetezésnek, amelynek pusztulása magával rántja az egész ökoszisztémát is.

A World Resources Institute 1996-os felmérése szerint a Fülöp-szigetekről származó halak 20%-a volt cianiddal fogva. Az akváriumi halak tekintetében ez az érték 70% és 90% között mozog. A méreg azonban sok esetben nem csak elkábítja a halakat, a kifogott példányok 75%-a 48 órán belül elpusztul, ezért sajnos a halászok a többszörösét fogják ki az értékesítésre szánt mennyiségeknek.

A cianidos halászat az egész világon tilos. Azonban a növekvő igények, és a gazdasági érdekek miatt a mai napig használják legfőképpen a Fülöp-szigetek és Indonézia környékén. Egyes becslések szerint a hatvanas évek óta több mint 1 millió (!!!) kilogramm ciánt permeteztek szét a fülöp-szigeteki korallzátonyoknál!

A Fülöp-szigeteken már elindult az úgynevezett „Cianidos Halászati Reform Program”, melynek keretében a méreggel halászó helyieket tanítják és segítik abban, hogy környezetbarátabb módszereket alkalmazzanak. Az akváriumi halak fogására finom szemcséjű hálókat adnak nekik, míg a nagyobb, fogyasztásra szánt halakhoz a bottal-horoggal történő zsákmányolást tanítják. A program a kormány és a Nemzetközi Tengeri Élővilág Szövetség együttműködésével alakult ki. További lépésként új szabályozásokat vezettek be: minden exportra szánt élő halat kötelező kivizsgálni, hogy tartalmaz-e cianidot vagy sem. Emellett oktatási keretek között próbálják a lakosság figyelmét felhívni a korallzátonyok fontosságára, és a halászati módszerek romboló tevékenységére.