Sok helyen lehet olvasni arról, hogy Norvégia, Izland, Feröer-szigetek és Japán mennyi bálnát és delfint mészárol le. Azonban arról kevés hír esik, hogy mennyi cetféle esik áldozatául az eresztőhálóknak a Földközi-tengeren minden évben, pedig ez a szám magasabb, mint amennyit a fent említett országok vadásznak le együttvéve.

Az eresztőháló olyan halászati módszer, amelynél egy több kilométer hosszú hálót engednek a vízbe. Ez ún. mobilháló, vagyis nincsen rögzítve, hanem a víz felszínén lebegve sodródik. Ez a módszer nagyon magas számú nem kívánt mellékfogással jár, ugyanis minden vízi lény belegabalyodik, amely arra úszik. Környezetvédő berkekben csak a "halál függönye" néven emlegetik.

1992-ben nagy siker volt, hogy az ENSZ betiltotta az eresztőhálók használatát a nyílt vizeken. Habár minden ország elismerte, hogy ez a halászati módszer legyen jogellenes, sok ország mégis képtelen volt a gyakorlatba ültetni a tiltási törvényt. Az európai uniós döntéshozók felismerték, hogy ahhoz, hogy az európai vizeken hatásos legyen a szabályozás, az ENSZ-hez hasonló, új, különálló szabályozásra lenne szükség. 10 évbe telt, míg az Európai Unió ratifikálta az új törvényt. Ez azt jelenti, hogy az európai halászok ez alatt a 10 év alatt ellenállás nélkül használhatták az eresztőhálókat.

Sajnos azonban a törvény 2002-es hatályba lépése után is Franciaország, Olaszország, Törökország és Marokkó folytatta a háló használatát. A franciák azzal érveltek, hogy az ő hálójuk valójában nem eresztőháló, hanem az ún. „thonaille”, amelyet jogosan használhatnak, mivel ez egy tradicionális francia halászati eszköz. Az EU döntéshozóinak újabb 5 évbe került, mire sikerült törvénybe foglalnia, hogy mi is számít pontosan eresztőhálónak. Ez alatt az 5 év alatt Franciaország szabadon halászhatott az eresztőhálókkal. Sőt még arra is voltak bizonyítékok, hogy ez alatt az idő alatt a franciák illegálisan halásztak a palagos-i védett tengeri területen, amely a legnagyobb védett tengeri terület a Földközi-tengeren. 87ezer km2-t foglal magában, hozzátartozik Észak-Szardínia és Korzika teljes vízterülete is.

Mindenféle szabályozás ellenére a francia és az olasz halászok nem fejezték be az eresztőhálók használatát. Az EU fel akarta venni a küzdelmet ezzel a problémával. E célból nagyjából 200millió euró támogatást adott az olasz halászoknak az elmúlt 5 évben, hogy lecseréljék halászati eszközeiket, és leselejtezzék az eresztőhálókat. A pénz természetesen eltűnt: egyes halászok nemhogy nem selejtezésre használták a támogatást, hanem még nagyobb hálókat vásároltak belőle.

Az olaszok hatalmas mennyiségben vittek eresztőhálókat Marokkóba, ahol főleg kardhal fogására használták, amit aztán Olaszországba exportáltak. Egy éven belül a Marokkóból Olaszországba érkező kardhal exportja 80%-al növekedett.

Az Oceana elnevezésű tengervédelmi szervezet adatai szerint manapság is nagyjából 500 halászhajó használ eresztőhálót illegálisan a Földközi-tengeren. Franciaország már megszüntette a használatát, de az olaszok, törökök, marokkóiak még továbbra is használják.

A halászati törvényhozásról is elmondható az, hogy minden törvénynek akkor van értelme, ha be is tartják. Az EU-nak fel kéne ismernie, hogy a halászoknak juttatott sikertelen támogatások helyett ezeket az összegeket inkább a szigorúbb ellenőrzésekre kellene költeni.