A Közös Halászati Politika legújabb reformja van most terítéken, ugyanis 2013 januárjában elfogadásra kerül. De nézzük meg, hogy mi is volt a 2002es reform egyik fontos pontja.

Ebben az évben került ugyanis elfogadásra a Halászati Partnerségi Program. A kétoldalú szerződések lényege az, hogy az Európai Uniónak hozzáférést biztosítanak egyes harmadik világbeli országok, hogy halászhassák azokat a halakat, amelyeket a helyi halászok nem tudnak kifogni. Cserében az EU támogatást nyújt a helyi halászok fejlesztésének érdekében. Az összeg a kifogható mennyiségek és fajok függvényében országonként változik, a legmagasabb hozzájárulást Grönlandnak fizetik, nagyjából 15 millió eurót évente, míg például a Zöld-foki szigetek „csak” 595ezer eurót. Jelenleg 16 ország vesz részt a partnerségi programban, 11 megállapodás kifejezetten tonhalra vonatkozik, míg a többi más fajokra is. Ezek főleg nyugat-afrikai és karibi országok. A megállapodás szerint az uniós halászhajók csak fenntartható módon, a tudományos ajánlásokat betartva halászhatnak, és nem veszélyeztethetik a helyi halászok megélhetését. Sajnos a gyakorlatban ez nem így működik.

Az egyik legkérdésesebb megállapodást Marokkóval kötötte az Európai Unió 2007-ben. Az egyik legfőbb probléma a megállapodásban, hogy a kijelölt terület déli határai nem lettek rögzítve. Marokkótól délre helyezkedik el Nyugat-Szahara, amelynek vizei halban az egyik legbőségesebbek. Nyugat-Szahara hovatartozása a mai napig nagy port kavar fel a környék politikájában, jelenleg Marokkó illegálisan megszállás alatt tartja az országot. Ez a megszállás a halászati megállapodásban is megjelenik, ugyanis Marokkó jogot enged az EU-s flottáknak Nyugat-Szahara vizeit halászni. Az Európai Parlament Zöldek frakciója többször is kritizálta az EU ezen megállapodását, amely nemcsak gazdasági, hanem nemzetközi jogi kérdés is. Isabella Lövin, a Zöldek képviselője elmondta az Európa Parlamentben, hogy ez a megállapodás egyszerűen illegális, és csak az Uniónak kedvez.Egy civil kezdeményezés során 2009-ben 799 szervezet és 20ezer ember írta alá azt az Európai Bizottságnak küldött levelet, amely felkéri az EU-t, hogy állítsa le a halászati tevékenységét Nyugat-Szaharában. 

A helyzet más afrikai országokban sem sokkal jobb. Idén márciusban szenegáli, mauritániai és zöld-foki szigeteki halászok egészen Brüsszelig mentek, hogy elmeséljék a politikusoknak, hogy milyen hatással vannak az EU-s flották a helyi közösségeikre. A helyi halászok egyszerűen nem tudnak versenyezni az óriás méretű európai halászhajókkal, amelyek közül több hajó a 100 méteres hosszt is meghaladja.

A legfőbb „hódítók” a spanyolok, az idegen területen történő halászat mintegy kétharmadáért ők a felelősek. Őket a franciák követik, 14%-os részesedéssel. Érdekes adat, hogy a balti államok vezetik azt a listát, amely százalékosan hasonlítja össze azt, hogy az adott ország összes halfogása helyből vagy távoli vizekről származik e.

Több civil környezetvédő szervezet, többek között a Greenpeace és a WWF követelése, hogy az új Közös Halászati Politika ne tartalmazzon olyan pontokat, amelyek a harmadik világbeli országok halászati lehetőségeit és halállományaikat rontják.