Halászati módszerek sorozatunk 3. részében újabb 5 módszert mutatok be nektek. Íme:

Kézi zsinóros fogás

A zsinórral és horoggal történő zsákmányolás az egyik legősibb módszer. Ugyanúgy használják álló helyből vagy mozgó csónakból is. A fogás általában nagyon jó minőségű, és gyakran élve kerül eladásra külföldön. A módszer rendkívül szelektáló a fogás fajtáját is méretét illetően. Ezt a halászati eljárást ívás idején is lehet használni, mert a halak csak akkor táplálkoznak, ha befejezték az ívást. Legtöbbször közönséges tőkehal, mélytengeri halak, makréla, tintahal, és tonhal fogásánál használják. Trópusi vizeken fűrészes sügerek zsákmányolására is használták. Mivel a vontatáshoz nem kell nagy sebesség, így a technikai fejlődés során a mechanikai berendezések csak abban játszanak nagy szerepet, hogy egyre több zsinórt tudnak használni egyre kisebb számú legénységgel.

Pergetés műcsalival

A pergetést leginkább tintahalak fogására használják. A műcsali egy horoggal ellátott haltestet utánzó tárgy, amelyet úgy vontatnak kézzel vagy mechanikusan a vízen, hogy egy élő hal látszatát kelti. Ezt a módszert általában éjjel használják.

Villantózás

A villantózásnál egy csalinak látszó tárgyat vontatnak a vízen. A módszert főleg a nyílt vízen használják nagyon jó minőségű fogások beszerzésére. Olyan fajokat zsákmányolnak vele, mint például a csíkoshasú tonhal, nyugat-afrikai spanyolmakréla, aranydurbincs, barrakuda, lazac.

Kézzel való befogás

A kagylók begyűjtésének egyik hagyományos módja a kézzel történő begyűjtés. Mechanikai eszközként gyakran használnak markolót vagy szivattyút az erős áramlásnál. Gyenge áramlásnál traktorral szántják fel a területet a kagylógyűjtéshez.

Szigony

Ezt a módszert értékes fajok fogására használják, mint például a kardhal és a kékúszójú tonhal. A szigonyozás teljes mértékben szelektáló halászatnak számít, mivel a lövés előtt mindenképp látni kell a zsákmányt, így a méret és az életkor előre kiszámítható. Ezzel a módszerrel könnyen elkerülendő a nem ivarérett példányok fogása.