A felkelő nap országa úgy tűnik, hogy végre tényleg felkel. És talán nem egy toro, vagyis egy kékúszójú tonhalból készült sushi kerül a reggelire. Mivel a világszerte kifogott kékúszójú tonhalak 80%-a Japánban kerül értékesítésre, így joggal állítható, hogy a tengerek királyának a sorsa az ő kezükben nyugszik.  Eddig úgy tűnt, hogy szemet hunytak minden olyan elemzés felett, mely felhívta a figyelmet arra, hogy a kékúszójúaknak a kihalás veszélyével kell szembenézniük. Pedig a csendes-óceáni állományuk már csupán a 4%-a az ipari halászat előtti időkhöz képest.

2012-ben már megtettek egy kis lépést azzal, hogy a japán kormány elrendelte, hogy nem épülhet új tonhalfarm Japánban . (Hozzá kell tenni, hogy ...

Peter Wynn Kirby etnográfus, aki a Troubled Natures: Waste, Environment, Japan című könyv szerzője, a New York Times hasábjain a japán tudományos célú bálnavadászatról rántja le a leplet.

A nagy hazugság a japán bálnavadászat hátterében

A hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) márciusban úgy határozott, hogy nem engedélyezi Japán számára a bálnavadászatot az Antarktisz vizein. Azonban a múlt hónapban a japán kormány bejelentette, hogy folytatni fogja a bálnavadászati tevékenységét a sokat vitatott tudományos kutatási program címszó alatt.

Japán döntése kissé gondolkodóba ejthet, persze csak akkor, ha azt feltételezed, hogy a bálnavadászati tevékenysége a tudományról szól, vagy a kutatási célú bálnavadászat címszó mögé ...