Tegnap egyik régebbi vágyam teljesült. Végre sikerült Magyarországon is bemutatni, az angolul „The end of the line” címen megjelenő filmet, mely az ipari halászat pusztító tevékenységét mutatja be. Magyarul „Az utolsó fogás” címet kapta. A vetítésnek a Francia Intézet szolgált helyszínéül, ahol szerencsére nagy érdeklődés övezte az eseményt. Több mint száz érdeklődő jelent meg, és többen is jelezték, hogy szívesen jöttek volna, csak az időpont nem volt megfelelő számukra. Tervezzük még a jövőben máshol is bemutatni a filmet, úgyhogy aki most kihagyta, az sem fog lemaradni róla!

A filmvetítés apropója a Nemzetközi Biodiverzitás Nap volt, amely hivatalosan május 22. Minden évben más és más témája van a világnapnak, idén az óceánokról szól, ennek apropójából választottuk ezt a rendkívül érdekes filmet. A megtekintés előtt Rodics Katalin, a közép-kelet-európai Greenpeace Közös Halászati Politka koordinátora mesélt nekünk a biodiverzitás fontosságáról, és hogy a Közös Halászati Politika mennyiben járul hozzá a romboló ipari halászflották fenntartásához. Az európai uniós adófizetők pénzéből finanszírozzák azokat az óriás halászhajókat, amelyek kirabolják a tengereket és elveszik a part menti kétkezi halászok megélhetését. Katalintól megtudtuk, hogy a Greenpeace támogatja az Európai Bizottság reformjavaslatát, hogy flottacsökkentésre van szükség, és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap támogatásainak kiosztásánál a fenntartható akvakultúrás rendszerek legyenek kedvezményezettek.

 A filmről korábban írtam pár gondolatot, azt itt elolvashatjátok. Röviden arról szólt, hogy Charles Clover körbejárta a világot, hogy kiderítse milyen hatással van a nagyüzemű halászat a tengerekre. Megdöbbentő a felfedezés, modern, műszakilag felszerelt ipari halászhajók üldözik a világ összes halállományát. Ahogy Daniel Pauly, a filmben többször is megszólaló tengerbiológus mondta: „Háborút űzünk a halak ellen. Az iparunkat dobjuk be ellenük. És nyerésre állunk.”

A mozizás után nem rohantunk haza, hanem megosztottuk tapasztalatainkat egymás között. Szerencsére nagy volt az érdeklődés, civilek, politikusok, akvakultúrások osztották meg velünk a véleményeiket. A szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézet munkatársai még egy rövid kis prezentációval is bemutatták álláspontjukat, és nagyon jól kiegészítve a filmet felvázolták, hogy mennyiben jelenthet megoldást a növényevő halak tenyésztése a tengerek túlhalászatával szemben. A legtöbb érdeklődő arra volt kíváncsi, hogy láthattuk, hogy milyen halat ne fogyasszunk, de akkor mit lehet? Egyfajta konszenzus volt a beszélgetőpartnerek között, hogy a hazai növényevő halak fogyasztása fenntartható, helyben ad munkát, és a környezetre sem káros. Elmondtuk a közönségnek, hogy júliusra elkészül egy kiadványunk, amelyben tájékoztatást fogunk nyújtani a lakosságnak, hogy milyen halat érdemes választani, melyiket kevésbé. És ahogy említettem, a jövőben szeretnénk a filmet máshol is bemutatni, majd erről is tájékoztatlak titeket a blogomon!