Boris Johnson elhíresült mondata nagyon jól tükrözi azon emberek pozitív várakozásait a Brexit kapcsán, akik szerint meg fogjuk enni a tortát, és meg is marad. Számos brit halász ezt inkább úgy gondolta, hogy meg fogjuk enni a halat, és marad is nekünk. Tudom, hogy elfogult vagyok a halászat és annak politikai és társadalmi jelentősége kapcsán, de a brexit esetében vitathatatlan, hogy a halászati politika egy döntő tényezőként szerepel, és a válási tárgyalások egyik fontos eleme. A halászközösségek alkották a pro-Brexit holdudvarának egyik kemény magját, mondván, hogy az EU-s halászhajók elveszik a brit halászok elől a halakat Nagy-Britannia vizein. Statisztikailag ebben még lehet is igazság, ugyanis az EU több mint 500 ezer tonna halat zsákmányol Nagy-Britannia kizárólagos gazdasági övezetén belül, míg az angolok csak durván 100ezer tonnát az EU-s vizeken. Az üzenet számukra egyszerű volt: kilépünk az EU-ból és elűzzük a külföldi hajókat. De vajon a valóság tényleg ezt tükrözi? A New Economics Foundation kiadott egy elemzést, melyben végigvették a különböző válási szcenáriókat, és arra jutottak, hogy nagyon kevés esély arra, hogy a britek jól jöjjenek ki a Brexittel a halászat kapcsán. Egyetlen olyan esetben történhet ez, ha a britek fő prioritásként tekintik a halászatot a tárgyalás során, az EU viszont érdektelen marad.

A tanulmány szerint a halászati szektor minden eleme meg fogja érezni a szakadás hatásait. Legfőképpen a kis halászok járnak pórul, de a viszonteladókra és a feldolgozó üzemekre sem vár fényes jövő a lehetséges vámtarifák és vámkorlátozások miatt. A Brexit kampány egyik fő üzenete az volt, hogy Nagy-Britannia végre visszakapja a jogot, hogy a saját halászati kvótáiról döntsön. Ezzel pusztán két probléma van: az egyik az, hogy a kvóták jelentős megemelése súlyos túlhalászathoz vezethet, ami hosszú távon nem jövedelmező a halászati szektornak, a másik pedig az, hogy ezt eddig is bármikor megtehette volna. Írország mellett Nagy-Britannia az egyetlen olyan EU-s ország, mely kilobbizta az ún. "Hágai preferenciát", vagyis az évenként kiosztott kvótákból a britek jogosan követelhetnek magasabb részarányt, arra hivatkozva, hogy az országuk gazdaságában a halászati ipar jelentős szerepet tölt be. Az 1982-ben elfogadott Közös Halászati Politika szerint a halászati kvóták tagállamok közötti részarányos elosztása nem változik, persze kivéve a briteknek, akik még ebben is kivételes kiváltsághoz jutottak.

A félreértés másik fele abból adódik, hogy a jogosan felháborodott kis halászok nem a külföldi halászhajók jelenléte miatt nem jutnak elegendő kvótához, hanem azért, mert a DEFRA (brit agrárminisztérium) inkább az ipari halászati szektort preferálja. A brit halászflotta 80%-át a kis halászok alkotják, viszont a teljes kvótáknak mindössze az 5%-át kapják meg.
A New Economics Foundation 5 különböző válási forgatókönyvet határozott meg, és ezeknek a lehetséges kimenetekeit összegezte. Akkor röviden foglaljuk is össze ezeket:

1. A kemény Brexit
- A kemény Brexit megnövelt kvótákat eredményez, kijelöli a saját kizárólagos gazdasági övezetét, ez esetben az EU magas tarifákat hirdet a brit exportra
- A halászflotta fele gazdasági növekedést tapasztal, ezek azok, akik a legtöbb kvótával rendelkeznek, legfőképpen a nagy ipari halászhajók
- A szektor másik fele (akik létszámban messze túlszárnyalják az előzőt) súyos gazdasági visszaeséssel néz szembe, mivel nem lesznek képesek elegendő profitot termelni a magas tarifák kompenzálásra

2. A puha Brexit
- A britek fenntartják az EU-s halászflották jogát a brit vizeken halászni az alacsony exporttarifáért cserébe
- Az elemzés szerint a briteknek gazdaságilag megéri megtartani a vizeihez való hozzáférés jogát az alacsony tarifákért
- Nem eredményez különösebb változást a gazdasági teljesítmény terén, Nagy-Britannia pusztán elveszti a beleszólás jogát az EU-s halászati politikába

3. A halászokat priorizáló Brexit
- Csak abban az esetben áll fenn, ha a britek előtérbe helyezik a halászati szektort, az EU viszont érdektelen marad (nagyon nem realisztikus)
- Ilyenkor azonban a britek megemelik a saját halászati kvótájukat, és az alacsony tarifák a gazdaság növekedését eredményezi

4. A halászokat háttérbe helyező Brexit
- A kvóták és a halászati területekhez való hozzáférés nem változik, azonban szinte teljesen megszűnik a britek tárgyalási joga
- A teljes halászati ipar rosszabbul jár

5. Nincs megegyezés
- A britek megemelik a kvóták, erre reagálva az EU viszont magas tarifákkal válaszol
- A jelentős kvótákkal rendelkező ipari flották lehet, hogy jobban járnak, de súlyos csapást már a kis halászokra, akik az egyik legoptimistábbak voltak a Brexit kapcsán
- Hasonlít a kemény Brexitre, de súlyosabb következményekkel jár