2017. okt 21.

Halászati menedzsment egyszeregy 2.: azok a fojtogató halak

írta: Toma001
Halászati menedzsment egyszeregy 2.: azok a fojtogató halak

A 2014-ben életbe lépő új EU-s Közös Halászati Politika legjelentősebb vívmánya a visszadobás tilalma, mely röviden annyit takar, hogy minden egyes fogást kötelező partra vinni, és amelyek a kvótán felül lettek zsákmányolva, vagy hivatalosan nem foghatóak ki, azok közvetlen emberi fogyasztási célokra nem használhatóak fel, helyette inkább halliszt készül belőlük. Habár szerintem a javaslat ambiciózus és képes a korábbi halászati szabályozások gyenge pontjait orvosolni, mégis óriási technikai és jogi kihívásokkal néz szembe a teljes körű, hatékony bevezetése.

Az egyik ilyen nehézség, amit már fentebb említettem az az, hogy miképp használjuk fel a járulékos fogásokat. Mivel közvetlenül nem értékesíthető, és halliszt készül belőlük, így szinte minden kikötőben ( vagyis inkább egy meghatározott területen belül) kell lenni egy feldolgozó üzemnek. Az ilyen feldolgozók kialakítása pedig pontosan az üzleti filozófiák antitézise. Ugyanis nem lenne célravezető az, hogy túlságosan nyereséges legyen a feldolgozó, mert akkor nem lesznek érdekeltek abban, hogy a járulékos fogást csökkentsék, mivel az is megfelelő profitot generál. Azonban csődbe sem mehet. Magyarul tartsuk mesterséges kómában.

choke.jpg

Számos halászati szervezet nemtetszése azonban más irányba terelődik. Nem minden halászat specializálódik egy bizonyos halfajra, főleg a tengerfenéki vontatóhálós halászat tevékenykedik ún. többfajú halászatban. Itt jön képbe a visszadobás tilalmának az Achilles-ínja. Tegyük fel, hogy az Északi-tengeren a közönséges tőkehal állományok drasztikusan túl vannak halászva, ezért az EU alacsony kvótákat határoz meg rá (vagy akár semennyit sem), míg mondjuk a foltos tőkehalak jó állapotnak örvendenek, ezért belőlük sokkal többet engedélyezett kifogni. Vegyük például azt, hogy a közönséges tőkehalra nagyon alacsony kvóta van meghatározva. Mi történik akkor, ha a halászbácsi foltos tőkehalra vet ki a hálóját, és erre van is megfelelő mennyiségű kvótája? Röviden annyi, hogy amint eléri a kifogott közönséges tőkehalai a kvótamaximumát a teljes halászatát abba kell hagyni, hiába rendelkezik még mondjuk többszáz tonnányi foltos tőkehal kvótával. Erre használják manapság ezt a szlengkifejezést, hogy a közönséges tőkehal a fojtogató, mert megfojtja a teljes halászatot (choke species). Ez a tőkehalas csak egy példa, számos olyan halászat van az EU vizein, ahol alacsony kvótával rendelkező halfajok képesek az egész halászatot tönkre tenni a visszadobás tilalma miatt.

Akkor mi a megoldás arra, hogy a halász is jól járjon és a halak is örvendjenek? Röviden, egyelőre még nincsen erre panacea. A Közös Halászati Politika tartalmazza az ún. de minimis szabályt, vagyis maximum 5%-os visszadobást engedélyeznek (ez volt az eredti ötlet, aztán rájöttek, hogy ez a gyakorlatban ellenőrizhetetlen, így a túlfogást is partra kell vinni, csak nem számít bele a kvótába), ha arra megfelelő bizonyítékot tudnak szolgáltatni, hogy máskülönben tönkre menne a tevékenységük. Egyesek szerint az izlandi példa is működőképes lehetne, ahol 9%-os fajok közötti kvótaátvitel lehetséges. Mindezt persze nem tömegben számolják, mert akkor szinte mindenki átvinne 9%-nyi alacsony értékű, mondjuk szardellakvótát tőkehalra, hanem erre vezették be a „tőkehal-ekvivalencia” rendszert, vagyis minden évben kiad a halászati minisztérium egy táblázatot, melyben minden egyes halfajnak meghatározzák a közönséges tőkehalhoz viszonyított értékét. Ezzel az a probléma, hogy szinte betarthatatlanná tennék a kvótarendszert az olyan rendszerekben, mint például az EU-s, ahol a kifogható mennyiségek az adott halfajok biológiai állománystabilitásának a referenciaértéke alapján vannak meghatározva. Jelentsen ez bármit is.

Számomra az az érdekes az egész „landing obligation” történetben, hogy szinte minden fórumon arról hallani, hogy de mit kezdjünk a fojtogató halakkal, és szinte alig látható törekvés arra (ami pedig az eredeti célja lett volna a KHP 15ös cikkelyének), hogy olyan szelektáló eszközöket vezessünk be, mely segítik kiküszöbölni az ilyen kellemetlen helyzeteket. A visszadobás tilalma 2019-ben terjed ki minden egyes halászatra az EU vizein, és valójában csak a jövőben derül ki, hogy el fogja érni e a célját. Én nem mondom azt, hogy ez a legjobb megoldás, de az biztos, hogy az előző nem működött.   

Szólj hozzá

izland visszadobás khp