Brit halászok kagylóra halásztak Le Havre nyugati vizeinél, amikor kövekkel támadtak rájuk. Francia csónakokról érte a támadás őket, ezen a területen egyre nagyobb a küzdelem az erőforrásokért a szigorúbb kvótaszabályozásoknak és a csökkenő állományoknak köszönhetően.

Le Havre nyugati vizei gazdag halászterületnek számítanak, ezért akarták a franciák megakadályozni, hogy itt tevékenykedjenek. A megtámadott halászok a brit parti őrséget hívták segítségül, akik közölték velük, hogy egy francia rendvédelmi hajó már útnak indult. Amikor a hatóságok megérkeztek, a halászok elmondása szerint nem avatkoztak közbe, fenntartva ezzel újabb támadások lehetőségét.

„Mint az üldögélő kacsák, olyanok voltunk.” – meséli Kevin Loughran a Vertrouwen, egy 23 méter hosszú kagylóhalászhajó kapitánya, akit a legelső támadás ért. „Akár meg is ölhettek volna valakit.” Loughran elmondása szerint körülbelül 15 mérföldre halásztak Le Havre partjaitól egy brit flottával közösen, amelyből senki nem halászott a 12 mérföldes francia part menti zónán belül. Hétfő reggel aztán 8 vagy 9 francia halászhajó vette őt körbe, megakadályozva ezzel a haladását. Loughran hívta a többi brit halászhajót, melyből 6 a segítségére sietett. Nem sokkal később újabb hajók csatlakoztak a franciákhoz, így már körülbelül 40en voltak a brit Tengergazdálkodási Szervezet adatai szerint, akik a brit hajókat figyelték.

Loughran és mások szerint is a franciák elkezdtek köveket dobálni feléjük, megpróbálták a hajócsavart és a motort tönkretenni úgy, hogy hálókat hajigáltak bele. Egyik francia hajó még jelzőrakétákat is bevetett. A Vertrouwen legénységének egy tagja sérült meg, akit eltaláltak egy szikladarabbal, szerencsére nem súlyosan.

Andrew McLeod, egy másik megtámadott hajó, a Van Dijk kapitánya mesélte: „Rendkívül veszélyesen viselkedtek, akár még a hajó is elsüllyedhetett volna.”

A francia hatóság hajója kiérkezett a helyszínre, de nem avatkozott közbe. Amikor a francia hajók már végleg elmentek, akkor a hatósági személyek a brit hajók fedélzetére mentek, és vizsgálni kezdték őket. A francia parti őrség és a francia nagykövetség még a hívásokra sem válaszolt. A brit halászok vissza terveznek menni a térségbe, és menni fog velük egy brit védelmi hajó is megfigyelés céljából. „Egy nyugodtabb és békésebb útra számítok.” – mondta Loughran.

A brit halászati miniszter, Richard Benyon is megszólalt az ügyben: „Tisztában vagyunk azzal, hogy mi történt a brit kagylóhalászokkal október 8-án. A Tengergazdálkodási Szervezet azon dolgozik most a francia hatóságokkal, hogy meggyőzze őket, hogy lépjenek fel, ha legközelebb hasonló eset történik. A brit hajóknak joguk van azon a területen halászni, és a francia hatóságoknak megfelelő védelemben kell részesítenie a brit halászokat. Követni fogjuk az eseményeket, és folytatjuk a tárgyalásokat a franciákkal.”

A brit halászhajók 36 napig halászhatnak az egyik fésűkagylóban leggazdagabb halászterületen. Az elvihető fésűkagylók mérete is szabályozva van, 110mm-nél kisebbet vissza kell dobni. A La Manche csatornából származó fésűkagylók minősége gyengébb, mint más területeken élőké, de bőséggel rendelkezésre állnak itt. Átlagban 1 fontot adnak kilójáért, ami nem túl sok. – mondja Loughran.

Az ilyen, és ehhez hasonló incidensek elég ritkák, de nem ismeretlenek. 2002-ben a brit Philomena halászhajót támadták meg francia halászok Brest partjaitól 20 mérföldnyire.