Az európai uniós halászati politika talán egyik legvitatottabb pontja az úgynevezett halászati partnerségi megállapodások, amelynek értelmében az EU-s flották egy bizonyos összeg fejében a nyugat-afrikai és a karibi országok vizeit halászhatják, elvéve ezzel a helyi közösségek legfőbb élelmiszerforrását. Ezek közül a megállapodások közül a legtöbbet vitatott a Marokkóval kötött megállapodás. Marokkó ugyanis illegálisan tartja megszállás alatt Nyugat-Szaharát, azonban a megállapodás jogot biztosít az EU-s, főleg spanyol hajóknak, hogy halászhassák Nyugat-Szahara vizeit. Tavaly decemberben emiatt az Európai Unió nem hosszabbította meg a megállapodást Marokkóval, ami a spanyolok nagy felháborodását eredményezte. Azóta is folynak a tárgyalások a spanyolok és az EU között ez ügyben.

December óta szinte patthelyzet alakult a két tárgyaló fél között. A megállapodás megszűnésének két nagy vesztese van: az egyik Cádiz tartományban fekvő város, Barbate, a másik pedig a Kanári-szigetek. Mindketten erősen függtek gazdaságilag a Marokkó vizein történő halászattól. Jó példa erre az, hogy míg 2011 első két hónapjában a barbatei halászok 847 tonna halat zsákmányoltak, addig ez a szám 2012 hasonló időszakában 181 tonnára esett vissza.

Spanyolország hónapok óta küzd azért, hogy új megállapodás szülessen. A spanyol halászati miniszter, Miguel Arias Canete még március közepén találkozott Barbate város halászaival, és ígéretet tett számukra, hogy a március végi, a tagállamok számára összehívott szakmai találkozón felgyorsítja a folyamatokat, biztosítja a tagállamokat, hogy nincsen szakmai akadálya az új megállapodás megkötésének.

Juan Ramon Hernandez, a kanári-szigeteki halászati és vízügyi miniszter az Európai Parlamentnek magyarázta el azt, hogy a megállapodás megszüntetése mintegy évi 29,9 millió euró veszteséget okoz a szigeteknek. Hernandez kártérítést is követel az EU-tól, becslése szerint 11,23 millió euró kár érte a hajótulajdonosokat, és mintegy 18,72 millió euró pedig a feldolgozókat és a forgalmazókat.

„26 hajó fejezte be a tevékenységét emiatt, és 250 ember vesztette el a munkáját, aki közvetlenül érintett volt az üzletben, és még további ezer ember, aki közvetetten volt érintett.” – tette hozzá Hernandez. A miniszter úr Brüsszelt sürgeti, hogy amint lehetséges, szülessen meg az új megállapodás.

Április 16-án Carlos Domínguez, a spanyol halászati titkár közölte, hogy 9,1 millió euró kárpótlást fizet azoknak a halászoknak, akiket veszteség ért a megállapodás megszüntetése miatt.

Úgy tűnik, hogy sajnos a gazdasági érdekek mindent felülírnak. Örülök, hogy a spanyol miniszter aggódik a halászainak a megélhetéséért, de abba nem gondol bele, hogy ezzel Marokkó halászainak a megélhetését veszik el. Nem is beszélve arról, hogy a spanyol hatalmas halászhajók mennyivel nagyobb ökológiai kárt okoznak, mint a marokkói kisebb hajók. Természetesen aggódni kell azért, mert most emiatt sokan elveszítették a munkájukat, de ha ez a kizsákmányolás ilyen ütemben megy tovább, akkor nemsokára már nem lesz miért tárgyalóasztalhoz ülni, és nem négy számjegyű lesz az az emberlétszám, akinek más megélhetés után kell néznie.