A legjobban talán a tenger háziasítása kifejezés írja le azt a folyamatot, ami manapság zajlik a halászati ipar és a haltermelés terén. 2012-ben az akvakultúra volumene utolérte a vadon fogott halak mennyiségét, és a tendencia azt mutatja, hogy az előbbi hamarosan jócskán le fogja hagyni az utóbbit. Egy olyan folyamatnak vagyunk most részese, ami más állatfajok esetében jóval korábban bekövetkezett és a mostani helyzetük már-már természetesnek fogható fel. Ma már senki nem gondol arra, hogy mit keres pulyka az amerikai kontinensen, szarvasmarha Japánban, vagy éppen disznó Ausztráliában. A halak „deportációja” azonban egy egészen új folyamat, melynek még csak az alkonyatán vagyunk. Habár már pár évtized alatt így is eljutottunk oda, hogy jelenleg Chile a világ második legnagyobb lazactermelő országa (Norvégia után) úgy, hogy a lazac nem él Chile partjainál, sőt az egész déli féltekén sem. Az utóbbi években már Ausztrália, Új-Zéland és Kína is lazactenyésztésbe fogott, kialakítva ezzel a világon a leggyorsabban fejlődő mezőgazdasági iparágat.

Az intenzív állattenyésztés rendkívül megnövelte a szektor termelékenységét, habár amikor a sertéstenyésztés intenzív gazdálkodási üzemekre váltott át, az iparág azzal érvelt, hogy a CAFO-k, vagyis a koncentrált tenyésztési üzemek állatjóléti szolgálatot teljesítenek mindazzal, hogy a malacok már nincsenek kitéve a szabadban az időjárás viszontagságaink, továbbá a zárt telepek biztonságot nyújtanak számukra, és a malacok farkának a levágása és a kasztrációjuk is a békésebb életmódhoz járulnak hozzá a csökkentett agresszió kapcsán. Eléggé sántítanak ezek az érvelések, a fő cél a minél hatékonyabb termelés minél alacsonyabb költségen. Azonban a koncentrált állattartás rendkívüli biztonsági intézkedéseket igényel, a legkisebb fertőzés is akár az egész állományt romba döntheti. Az intenzív lazactenyésztés esetében mindez sokkal komplikáltabb, mivel a telepek pusztán a nyílt tengeren lebegő „ketrecek”, ami maximum a nagyobb testű ragadozók ellen nyújt védelmet.

red_tie.jpg

Idén februárban be is következett a chilei tenyésztők rémálma. Chile Los Lagos régiójában egy mérgező algafaj kezdett burjánzani, mely pestisjárványszerűen söpört végig a terület lazactelepein. Március közepére mintegy 25 millió példány pusztult el, melyek össztömege elérte a 90ezer tonnát. Anyagilag kifejezve a kár elérte a 800 millió dollárt is. Egyes telepek, mint például a Blumar’s Caicura „lazachizlalda,” 100%-os halálozást dokumentáltak, magyarul a teljes állomány elpusztult. Ha a teljes chilei lazacipart vesszük alapul, akkor az ország lazacállományának a 15%-át elvesztette mintegy három héten belül. Habár az elhullott példányok nem mennek teljesen veszendőbe, pusztán halliszt készül belőlük, de mindez töredéke az eredeti értéküknek. Felipe Manterola, a chilei lazactenyésztők szövetségének a szóvivője elmondta, hogy ez az algavirágzás, amit a lazacosok már csak „vörös árnaK” hívnak, teljesen természetes folyamat és semmit nem tudnak tenni ellene.

Nem ez volt az egyetlen dolog, mely az utóbbi időben a lazacipart sújtja. Az intenzív haltenyésztés jelentősen függ a rendelkezésre álló halliszttől és annak árától. Dél-Amerika szintén kiemelkedő szerepet tölt be a világ halliszt-előállításának piacán. Peru a világ harmadik legnagyobb halászó nemzete úgy, hogy halászata szinte kimondottan egyetlen fajra épül: a perui szardellára, mely pusztán takarmányozási célokat tölt be. 2014-re azonban ez a halfaj állománya olyan jelentősen lecsökkent, hogy a perui hatóság beszüntette a korábban novemberben esedékes második halászati szezont. Peru halliszt-exportja 30%-kal csökkent a tavalyi évhez képest, mely a legalacsonyabb értéket mutatja az elmúlt hat évben. Az elmúlt két évben tapasztalt alacsony fogás egyik (habár nem az egyetlen, szakértők szerint az állományokat a túlhalászás sújtja) legfőbb oka az El Nino hatás. Peru partvonala egy ún. feláramlási zónában fekszik, vagyis a széljárás a szárazföld felől a nyílt óceán felé fújja a víz felszíni rétegét, de mivel a víztömeg egyensúlyra törekszik, ezért az alsó réteg feláramlik a felszínre, tápanyagot biztosítva ezzel a tápláléklánc elsődleges termelőinek. A Peru partjánál található Humboldt feláramlási zónát a világ legtermékenyebb vízi területeként tartják számon. Durván 7 évenként azonban megváltozik a szélirány, így drasztikusan lecsökken a tápanyagok „forgalma”, mely az egész ökoszisztémára hatással van.

humboldt.jpg

Az alacsony halliszt előállítás a lazactenyésztésre is számottevő negatív hatást gyakorol. Az ára jelentősen megugrik, az alacsony rendelkezésre álló halliszt pedig alacsonyabb termelést eredményez. Mind az El Nino hatás, mind pedig a „vörös ár” nevű algavirágzás olyan természetes folyamat, melyet az iparág nem képes kiküszöbölni, és csak imádkozhatnak, hogy sokáig ez nem következik be újra. Felmerül azonban a kérdés, hogy hiába a nagyvolumenű ipari terjeszkedés, ha mindez ennyire sérülékeny. A globális piac stabil kínálatot szeretne látni, azonban ezek szerint nem biztos, hogy a lazactenyésztés az az iparág, amely ezt biztosítani tudná. Háziasítjuk a tengert, de vajon meg is tudjuk szelídíteni?

Sötét felhők gyülekeznek mostanában Norvégia felett. Míg itthon a civil szervezetek Norvég Alapból történő finanszírozása miatt mérgesedett el a viszony a két ország között, addig más nemzetekkel a lazac miatt kerültek hadba. Vagyis inkább a lazac lett a casus belli.

Augusztus elején a Putyin által foganatosított importtilalmak a norvég lazactenyésztőket is megrázták. Norvégiának az egyik legfőbb külföldi partnere volt Oroszország, 2013-ban átlagosan heti 134 teherautónyi lazacot és pisztrángot szállítottak oda. A döntés megrázta a piacot, már aznap a legnagyobb lazactenyésztő vállalat, a Marine Harvest részvényei vagy 11%-kal zuhantak a new-yorki tőzsdén. Az Európai Unós termelőkkel ellentétben a norvégok nem fognak kompenzációban részesülni, így sokak jövője válhat bizonytalanná.

a-farmed-salmon_efodcrc3qeo2.jpg

Azonban ha azok a felhők még nem sokasodtak volna eléggé össze, most újabb csapás érte a skandináv ország egyik legfőbb piacát. A másik nagy ázsiai nagyhatalom, Kína ugyanis bejelentette, hogy 2014. szeptember 10-étől nem importál több élő lazacot Norvégiából, az időközben terjedő fertőző lazac-vérszegénység (ISA) miatt. A betegség a nevéből is következtetve egy vírus által okozott vérszegénység, mely az emberre és más emlősre nem fertőződik át. Az emlősökkel ellentétben ugyanis a halak vörösvérsejtjei is tartalmaznak DNS-t, és ezen keresztül terjed a hal szervezetében a vírus.

Kína azonban aggódik a saját halállományai miatt, és mivel a norvég halászati minisztérium nem tudta garantálni azt, hogy ISA fertőzés-mentes halakat tudnak szállítani, így nem engedélyezik a behozatalát. Mivel emberi fogyasztásra hatással nincsen, így filé formájában továbbra is exportálhatja Norvégia.

Egyesek azonban úgy látják, hogy ez a lépés csak a két ország közötti romló kapcsolat egyik újabb eleme. A két ország közötti gazdasági viszony már 2010-ben romlani kezdett, ezért sok esetben a tenyésztők nem is közvetlenül Kínába exportálják a termékeiket, hanem először Vietnamba és onnan kerül tovább kínai értékesítésre. A kínai kormány közölte, hogy az esetleges közvetett kereskedelem miatt a Vietnamból érkező szállítmányokat is fokozottan ellenőrizni fogják.

De honnan ez a rossz viszony? 2010-ben a kínai kormány bírálni kezdte Norvégiát amiatt, hogy a Nobel-békedíjat Liu-Hsziao-po emberjogi aktivistának adták. Liu Kínában a demokráciáért küzdők legfőbb jelképéve vált, több bíráló esszét is írt a Kínai Kommunista Pártról, és 2008-ban ő volt az egyik kezdeményezője a demokratikus reformokat követelő Charta2008-nak, melyhez később több száz értelmiségi is csatlakozott. Norvégia hiába ismételi többször, hogy a kormánynak semmi köze nincsen a díj odaítéléséhez, a két ország közötti kapcsolatra így is kihatással van, amit végül a lazac sem úszott meg.  

Kanada ezzel zöld utat adott GM lazacok kereskedelmi volumenű tenyésztésének, mely a történelem első étkezési célú génmódosított állata lehet. A kanadai hatóság éves szinten százezer ikra exportálását engedélyezi a Prince Edward- szigeten található keltetőből a panamai esőerdőben található tenyésztőállomásra.

gm salmon.jpeg

A tenyésztést végző Aquabounty vállalatnak még az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyeletének (FDA) az engedélyére is szüksége van, az FDA elmondása szerint ez a döntés a közeljövőben meg fog születni. A kanadai kormány azonban hozzátette, hogy a génmódosított lazac jelentős veszélyt jelent a vadon élő atlanti lazacállományokra (Összeívhatnak a vadon élő példányokkal a tenyésztőtelepről kiszökött lazacok, habár a vállalat a potenciális veszély miatt steril, vagyis szaporodni nem képes példányokat állít elő, ezt azonban csak 99%-ban tudják garantálni, vagyis mindig lesz közöttük olyan példány, amely képes lesz szaporodni.), ezért Kanadában még nem fogják forgalmazni a GM ikrákat.

Az Aquabounty vállalat 20 éve küzd az általuk kifejlesztett génmódosított lazac engedélyezésével, mely lazac hozzáadott tulajdonsága azt eredményezi, hogy a hal a téli időszakban is képes növekedni, nem csak nyáron. Ezt a tulajdonságot egy tengeri angolna és a királylazactól kölcsönzött géneknek köszönheti. Az ikrák tenyésztésével a kanadai Prince Edward-szigeten kísérleteznek, míg a halak tenyésztésével egy panamai zárt rendszerű tenyésztőtelepen.

Panamai környezetvédő szervezetek nemrég a hatóságoknak írtak levelet, hogy az Aquabounty megfelelő engedélyek nélkül tevékenykedik az országukban. A panamai tesztüzemet az elmúlt években többször is balszerencse sújtotta: 2008-ban egy óriási vihar okozott károkat az üzem egy részében, míg 2010-ben az összes ivadék elpusztult a szállítás közben.

Hiába az USA ismert GMO pártisága, vannak azonban náluk is elég sokan, akik nem szeretnének génmódosított lazacot látni a tényérjukon. Két nagy amerikai kiskereskedelmi lánc, a Whole foods és a Trader Joe's már előre bejelentette, hogy nem fognak forgalmazni GM lazacot. A világ legnagyobb lazactenyésztő vállalata, a Marine Harvest pedig a WWF-el közösen kampányol azért, hogy kötelező legyen a génmódosított lazac jelölése.

Szólj hozzá!

Címkék: lazac gm

Don Staniford valószínű a lazacfarmok Paul Watsona. A fiatal környezetvédő aktivista zászlajára tűzte, hogy mindent megtesz azért, hogy véget vessen a lazacfarmok környezetkárosító tevékenységének. E célból indította a wikileaks mintájára a fishyleaks elnevezésű weboldalát, melyben a lazacfarmok „titkait” igyekszik feltárni.

Na de mi is a baj a lazacfarmokkal? Az intenzív állattenyésztésnél is ugyanazok a természeti következmények jelennek meg, mint az intenzív növénytermesztésnél. Magyarán a nagy koncentrációjú, egy fajból álló kultúra sokkal jobban ki van téve a paraziták károkozásainak. A lazacok egyik legnagyobb ellensége a haltetű. A haltetű elszaporodása egy intenzív haltenyésztésben óriási mértékű károkat képes okozni, ezért a haltenyésztők különböző vegyszereket használnak a paraziták ellen. Sajnos azonban itt is ugyanaz a helyzet áll fenn, mint a szántóföldeken, vagyis a haltetűk a folyamatos vegyszer-kitettségnek köszönhetően egy idő után ellenálló képességet fejlesztenek ki, mely még nagyobb mennyiségű rovarirtó felhasználását igényli. A növekvő vegyszerhasználat pedig rendkívül káros mind a vízminőségre, mind pedig az élővilágra nézve, főleg a homárállományokban és a kagylóknál okoz pusztulásokat. Az egyik gyakran használt vegyszer a teflubenzuron, mely a kagylók mészváz-építését akadályozza meg.   

sea lice.jpg

Másfelől a sűrűn összezárt lazactelep a haltetű számára egy aranybánya. A bőséges mennyiségű gazdatesteknek köszönhetően rendkívüli módon elszaporodnak, és terjeszkedésük nem áll meg a telepen belül. Mivel a lazacfarmok a tengerben kialakított hálóval vagy ketreccel körbezárt telepek, így a paraziták szabadon juthatnak ki a természetbe. Az elszaporodott paraziták pedig már a vadlazacok állományait veszélyezteti, amely már így is hatalmas problémát jelent. Nemrég egy tanulmány során 280 ezer jelölt lazacot engedtek szabadon 10 különböző folyóban, Írországban és Norvégiában. A tanulmány eredménye szerint az elpusztult egyedek 39%-áért a haltetű volt felelős.

Na de visszakanyarodva Don Stanifordhoz és küzdelméhez, a Fishyleaks nevű oldalán arra hívja fel a figyelmet, hogy szerinte a norvég tulajdonban levő lazacfarmok nem mondanak igazat a parazita-irtó vegyszerek felhasználása kapcsán. A birtokába jutott adatok alapján a skót lazacfarmok vegyszerfelhasználása 2008 és 2011 között megduplázódott, míg 2005 óta megtizenkétszereződött! Staniford másik „feltárása” az, hogy a skót kormány szándékosan eltitkolja a lazacfarmokon bekövetkező halpusztulásokat. A Fishyleaks adatai szerint 2011-ben mintegy 7 millió lazac pusztult el a skót farmokon, míg 2012 első három hónapjában több mint 2 millió!

Don Stanifordnak a bírósággal is meggyűlt a baja. A világ egyik legnagyobb lazacforgalmazó cége, a Cermaq 2011-ben rágalmazásért perelte be őt. Don ugyanis olyan reklámokat gyártott, melyen cigarettásdobozt ábrázoló képekre tett lazacokat különböző ábrákkal, utalva ezzel arra, hogy a tenyésztett lazac fogyasztása káros az egészségre. Don szerint nagyon hasonlít a lazacipar a dohányiparra abban a tekintetben, hogy mindkettő figyelmen kívül hagyja a kutatók figyelmeztetéseit. Staniford egy online adománygyűjtő oldalt indított a perköltségei fedezésére, melyen keresztül mostanra már majdnem 50ezer dollárt gyűjtött össze civil adományokból! A Cermaq vállalat szerint Don Staniford mintegy 100ezer dolláros kárt okozott nekik, melyből 25ezer dollár ment el arra, hogy megpróbálják leállítani Staniford rágalmazó kampányát.

don staniford cigarette.jpg

Ez a Dávid és Góliát harca sok embernek felkeltette a figyelmét és Don pártjára álltak. Érdekes módon a Cermaq a második legnagyobb Kanadában tevékenykedő vállalat, mégis azt nyilatkozták, hogy ebben a küzdelemben ők a Dávid. „Úgy gondolom, hogy mi állunk a jó oldalon, és ezt meg kell védenünk. Ha nem ezt tesszük, akkor rossz szolgálatot teljesítünk a közösségek, a partnereink és a dolgozóink számára.” – nyilatkozta a Cermaq szóvivője. Úgy tűnik Don is készen áll a küzdelemre: „A keserű végig harcolni fogok és győzök.”

A miniszterek meghatározták a Balti-tenger halászati kvótáit a 2013-as évre. A lazac kvótája kétszer magasabb, mint a kutatók által javasolt érték és a közönséges tőkehal nyugati állományaira kiszabott fogási mennyiség több mint kétszer nagyobb, mint az a szint, melyen még fenntarthatóan lehetne halászni.

cod baltic.jpg

A döntés az október 22-én tartott hétfői Tanácsülésen született, ahol a halászati lehetőségeket határozták meg a Balti-tengerre vonatkozóan. A Tanács a sajtótájékoztatón büszkén mesélte, hogy a nyugati térségi közönséges tőkehalra vonatkozó kvótákat 5,9%-al csökkentették, miközben a tagállamok csak 2%-os csökkentést javasoltak. Azonban van egy-két tény, amit a Tanács nem említett. A közönséges tőkehal nyugati állományaira a Legnagyobb Fenntartható Hozam (MSY), vagyis közkeletibb nevén a fenntartható halászati szintnek 10600 tonnának kéne lennie, amely szerint 53,4%-os csökkentést kellett volna bevezetni az 5,9% helyett. Így azonban 20043 tonna zsákmányolható.

A lazacállományok kapcsán a Tanács követte a Bizottság javaslatát és 108762 példány kifogását határozta meg. A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) javaslata 54000 példány, szóval ez esetben is nagyjából a dupláját határozták meg. Rendkívül érdekes döntés ez a Tanácstól, ugyanis a Balti-tengeren fogott lazacok az Európai Unióban nem kerülnek emberi fogyasztási célra értékesítésre, kivéve Svédországban, Finnországban és Litvániában. Ez azért van, mert a balti-tengeri lazacokban és a nagy testű heringekben túl magas a dioxin-szint. Svédországban ez nagy vitát kavart, hogy mi a fontosabb: az emberek egészsége vagy az olyan hagyományos halétel, mint például a surströmming.

A sima lepényhal tekintetében is magasabb kvótát határoztak meg a miniszterek, mint a tudományos javaslat. Két heringállomány esetében magasabb kvóták lettek kiszabva, míg kettő tekintetében alacsonyabb. A közönséges tőkehal keleti állományai tekintetében a Tanács megegyezett a fenntartható halászat fenntartásában, és a javaslatoknál is alacsonyabb kifogható mennyiséget határoztak meg.

Nemrég napvilágra került adatok alapján Skóciában több mint 300 fókát fogtak be 2011 és 2012-ben, mert a fókák megtámadták a tenyésztett lazacok állományait. Környezetvédő aktivisták most arra akarják ösztönözni a vásárlókat, hogy bojkottálják a Skóciában tenyésztett lazacok vásárlását.

A Global Alliance Against Industrial Aquaculture (GAAIA, Globális Összegfogás az Ipari Haltenyésztés ellen) elnevezésű szervezet és a Save Our Seal Fund (SOSF, Mentsük meg a Fókáinkat Alapítvány) alapítvány az amerikai kormányt szólította fel, hogy szüntessék be a tenyésztett lazacok importját, a kereskedők pedig ne vásároljanak nem „fókabarát” forrásból származó skót lazacokat.

salmon seal.jpg

Don Staniford, a GAAIA egyik tagja szerint a Sainsbury és a Tesco a legnagyobb olyan kiskereskedelmi vállalatok, amelyek olyan tenyésztett lazacokat árulnak, amelyek érintettek a fókairtásokban.

John Robins, az SOSF titkára az alábbit nyilatkozta: „Megkértük az amerikai Kereskedelmi Osztályt, hogy a jelenleg is hatályban levő amerikai tengeri emlősökre vonatkozó védelmi törvény értelmében tiltsák be a Skóciából érkező tenyésztett lazacok importját. Reméljük, hogy az Egyesült Államok ösztönözni fogja a skót lazactenyésztőket, hogy alkalmazzanak fókavédő hálókat, amelyet eddig a skót kormány nem tett meg. Ha skót tenyésztett lazacot vásárolsz, azzal együtt egy golyóért is fizetsz egy fóka fejébe.

„A vásárlóknak, szakácsoknak és a kereskedőknek bojkottálniuk kell minden olyan skót lazactenyésztőt, amelyek támogatják a mészárlásokat” – folytatta Staniford. „Szomorú, hogy a tenyésztők előbb fizetnek a puskáért, minthogy a ragadozók elleni védőhálót vásárolnák meg.”

Scott Landsburgh, a Skót Lazactenyésztők Szövetségének titkára az alábbi válaszolta az őket ért vádakra: „Etikai, erkölcsi és felelősségteljes feladatunk megvédeni a halainkat az agresszív ragadozóktól. Bármilyen erőfeszítéseket is teszünk, így is elkerülhetetlen, hogy egyes fókák ne támadják meg a halakat. A haltenyésztőknek ugyanúgy védeniük kell a halaikat, mint ahogy a pásztoroknak vagy a csirketenyésztőknek kell az ő állományaikat védeni a rókák ellen.”

Toma001 2011.12.30. 16:39

Farm, ahol a lazac él

Míg Magyarországon a haltenyésztés nagy részét a ponty adja, addig az északi országok egyik legnépszerűbb tenyésztett hala a lazac. A hazai üzletekben kapható lazactermékeken is feltüntetik azt, hogy az adott hal tenyésztett e vagy vadon fogott. És miért van szükség erre a megkülönböztetésre?

salmon farm2.jpg

 

Mint ahogy a szárazföldi állatoknál, úgy a haltenyésztésnél is a nagyüzemi tartások másféle hústerméket eredményeznek, mint a vadon élők. Mivel a lazactenyésztésben a cél a minél gyorsabban és nagyobbra növő egyedek tenyésztése, ennek köszönhetően a tenyésztett lazacok sokkal zsírosabbak. Sokan azt hinnék, hogy hát ez jó is, mert a lazac omega 3 zsírsavakban gazdag, és így többet tartalmaz. Ez sajnos nem igaz, kimutatták, hogy alacsonyabb az omega 3 zsírsav tartalma, mint a vadon élő példányokénak. A haltenyésztő telepek általában zsúfoltak, ezért a járványok elkerülése végett több fajta antibiotikummal is kezelik a halakat. Az antibiotikumok szervezetbe jutása azonban növeli a rezisztens baktérium kifejlődésének esélyét.

Ha az ember vásárolni megy, a szeme alapján dönt arról, hogy melyik terméket válassza. Az egészséges lazachús színe általában világosvörös- rózsaszín árnyalatú. A tenyésztett lazacok húsa szürkés árnyalatú, és ez kevésbé eladhatóbb. A hús színezéséhez az ún. canthaxanthin nevű anyagot használják, amit gyakran használnak más húskészítmények, például kolbászok színezésére. Az emberi szervezetbe jutva azonban veszélyes lehet a szemre, egy különös retinabetegséget eredményez, egy sárga folt jelenik meg a retinán. Emellett a májat is károsítja, és több embernél okozott csalánkiütést is.

A PCB-k, vagyis a poliklórozott bifenilek az egyik legismertebb rákkeltő anyagok. Az ipari szennyezések miatt nagy mennyiségben került a természetbe és a táplálékláncba, és ezek az anyagok a dioxinhoz hasonlóan felhalmozódnak a szervezetben. Egy, az Environmental Working Group által kiadott jelentés szerint a tenyésztett lazacok 16-szor több PCB-t tartalmaznak, mint a vad példányok. Ez egyrészt köszönhető a takarmányként használt halliszt magas PCB tartalma, másrészt ahogy említettem a tenyésztett példányok sokkal zsírosabbak, és a PCB-k a zsírban könnyen felhalmozódnak.

Szökik a lazac?

Sajnos azonban úgy tűnik, hogy a vadlazacok sincsenek biztonságban. A legtöbb lazactelep úgy van kialakítva, hogy a tengerben körbekerítenek egy részt hálóval, és itt zsúfolódnak össze a hízó példányok. Sajnos ez a háló nem képes teljes körű védelmet biztosítani. Gyakran technikai problémák következményeként szöknek ki a lazacok, de előfordul olyan is, hogy a hajók propellerje vágja ki, vagy más ragadozók harapják ki a hálót. A norvég farmokról átlagban 500ezer lazac szökik el évente. Idén azonban két farmról összesen 700ezer példány szökött meg, amely jelentős kárt képes okozni az ökoszisztémában. A céget ezért 500ezer euró környezetvédelmi bírság kifizetésére kötelezték. Egyes becslések szerint Norvégiában nagyjából ugyanannyi mennyiségű lazac szökik meg a telepekről, mint amennyi vad példány felúszik a folyókon ívni. Sajnos nem csak Norvégiában történnek ilyen esetek: 1998 óta Skóciában nagyjából 1,7 millió tenyésztett lazac szökött meg, Chilében a 80as évektől számítva több mint 10millió, Washington államban pedig több mint 1millió.

Salmon escape.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezek a kiszabadult példányok azonban hatalmas pusztítást képesek végezni az ökoszisztémában. A tenyésztett példányok sokkal agresszívebbek, mint a vadon élők, ugyanis a telepen nincsenek természetes ellenségei, és táplálék is bőségesen jut számukra. A kiszabadult halak aztán képesek összeívni a vad lazacokkal, amely sajnos gyengébb egyedeket eredményez, ugyanis a tenyésztett halaknak nem kellett alkalmazkodniuk a természet megpróbáltatásaihoz. Túlélési esélyük csökken, és mivel eredményesebben képesek szaporodni, így lassan veszélybe kerül a vad lazac állomány is. Skócia 16 folyójából már 14-ben találtak keverék példányokat. Emellett a farmról meglépett halak kiássák és tönkreteszik a vadon élők ikratelepeit.

Érdekes, hogy ha az ember nem néz jobban utána, akkor bátran megveszi a boltban a tenyésztett lazacból készült készítményt, ha nem akarja a túlhalászatot támogatni. Pedig láthatjuk, hogy a lazacfarmok milyen hatással vannak mind az emberi egészségre, mind a környezetre nézve. Vannak azonban már több helyen is ökológiai lazacfarmok, és a számuk is egyre növekszik. Magyarországon mennyire elérhetőek az innen származó termékek, azt nem tudom, de ígérem kiderítem a közeljövőben, és megírom egy cikkben. :)

A napokban számos hír is szerepelt arról, hogy több hektár szántóföldet kellett beszántani, mert génmódosított növényeket találtak a földeket. A legtöbb embernek már nem cseng idegenül a génmódosítás kifejezés, sokat hallani az Amerikában terjedő gyomirtóra rezisztens génmódosított szójáról, a rovarölő toxint termelő kukoricáról. Az ember kísérletező és haszonszerző kedve itt nem állt meg. Már az élővilág egy magasabb szintjén is dolgoznak azon a kutatók, hogy különböző célokra módosítsák egyes élőlények genomját. Az egyik ilyen project az Aqua Bounty Technologies inc. elnevezésű cég által megalkotott Aquadvantage névre hallgató génmódosított lazac.

            A cég egy olyan lazacot kísérletezett ki, amely sokkal gyorsabban növekszik, mint a hagyományos. A lazacok ugyanis télen nem növekednek, ezért a tudósok egy folyamatosan fejlődő óceáni anyaangolna (Zoarces Americanus) génjét ültették be. Így akár a hal már másfél év alatt képes elérni a teljes testméretét. Az engedélyezést egyelőre csak Amerikában tervezik, mivel Európában erős ellenállásba ütközne. Az Aquabounty vállalat jövője függ a lazactól, ugyanis 2009-ben például 4,8 millió dollár volt a cég vesztesége. Ha a vállalkozás sikeres lesz, akkor tervezik génmódosított pisztráng és tilápia tenyésztését is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         

 

   A környezetvédők erős aggályukat fejezték ki az engedélyezéssel kapcsolatban. Egy állatot sokkal nehezebb kordában tartani, mint egy növényt. Bár a GM lazacot úgy fejlesztették ki, hogy steril legyen, vagyis szaporodni nem képes, így a módosított genom elvileg nem kerülhet ki a természetbe. De mivel a technológia viszonylag új, így semmi nem garantálja a biztonságát. Emlékszünk még rá, hogy egy hurrikán utáni áradások miatt egy halfarmról a Mississipi folyóba került a busa. Láthatjuk most, hogy micsoda károkat okozott ott. Sajnos nehéz azt szavatolni, hogy ne kerüljön ki a természetbe egy ilyen egyed. Emellett az emberi fogyasztásra gyakorolt hatása sem volt tesztelve. Az engedélyezési eljárás során ebben az esetben is, mint a GM növényeknél, az FDA (Food&Drug Agency) a lényegi azonosság elvét alkalmazza, vagyis ha alapvető összetételekben nem különbözik az adott génmanipulált organizmus a hagyományostól, akkor elvileg ugyanúgy kell vele eljárni, mint a hagyományossal. Sajnos már többször bebizonyosodott, hogy a főbb összetevők azonossága mellett is más tulajdonságokkal rendelkezik egy génmódosított, mint az eredeti.

            A köznyelvben csak „Frankenstein-halnak” csúfolt lazac viszont az Aquabounty szerint pont, hogy környezetvédelmi szempontból hasznos. Tenyésztése csökkenti a túlhalászatot, előállítása helyben történik, így nem kell több ezer kilometert utaztatni, és munkahelyeket is helyben teremt. Szerintem ez a fajta hozzáállás ismét azt mutatja, hogy a cégek igazából nem a problémára keresnek megoldást. Ha a lazac túl van halászva, akkor érdemes helyette olyan fajokat választani, melyeknek állománya gyorsan és könnyen képes megújulni, halászata fenntarthatóan és más halakra nem veszélyeztetően megvalósítható.