The Black Fish: Éber aktivisták küzdelme a szervezett tengeri bűnözés ellen

A szervezett bűnözés által irányított illegális halászat egyre növekvő fenyegetés, mely jelenleg hatalmas bevételt produkál alacsony kockázattal. Azonban a tengeri fosztogatóknak egy új erővel kell szembenézniük: egy amatőr detektívek csapatával, akik a nyaralásukat aktivizmusra használják fel.

Augusztus 2-án egy fehérre mázolt hajók flottája gyülekezett az észak-szicíliai kikötő, Sant’Agata di Militello késő délutáni napsugarai alatt. A fúvószenekar koncertjében csoportosult össze a tömeg a rakparton. Az egyik hajóra egy Szűz Máriát aranykoszorúban ábrázoló bóját pakoltak fehér virágokkal díszítve. A pappal és a fúvószenekarral a fedélzetén a pálmalevelekkel kidekorált hajó az öbölbe távozott. Madonna hullámra helyezése egy éves rituálé része a jó fogás reményére. A látogatók a többi hajón gyülekeztek össze, követve a piros villogó fényét a szürkületben.

Amíg a tömeg a Madonnát bámulta, egy szőke hajú srác csatlakozott a felforduláshoz, egy rámpán keresztül az egyik hajó fedélzetére lopózott. Mire a kapitány útjára indította a mulatozókkal megtömött hajót, a szőke hajú srác a fedélzet alá rejtőzött. A potyautas, a holland nevű Wietse van der Werf hajómérnök volt és járatosan mozgott a hajó fedélzetén. Hamarosan meg is találta azt, amit keresett: egy gondosan összecsomagolt nejlon eresztőhálót egy vitorlavászon alatt. A bálnákra, tengeri madarakra, delfinekre és cápákra is rendkívül pusztító háló méltán viseli a „halál függönye” nevet, mely akár 20 kilométer hosszú is lehet, mélysége elérheti egy tízemeletes épületét is, és szigorú nemzetközi szabályozás alá esnek. Míg a vendégek a partról felröppenő tűzijátékokat figyelték, addig van der Werf a telefonjával dokumentálta az eresztőhálót.

wietse.jpg

Mire a tűzijáték véget ért Sant’Agata fölött, a flotta visszatért a kikötőbe ragyogó nátriumfénnyel kivilágítva. Megvárva, míg a vendégek távoznak, van der Werf óvatosan lefotózott még egy eresztőhálót a fedélzeten, majd barátságosan biccentve a kapitánynak a partra lépett. Megkönnyebbülten vezetett vissza a biztonságos szállásra, hogy nem észlelték titkos tevékenységét, mely 20 kilométerre levő tengerparti faluban bérelt lakás volt, ahol végül a laptopjára töltötte az elkészült fényképeket.

Van der Werf megjelenése inkább egy online startup alapítóját takarja, minthogy egy titkos detektívét. Habár ez a kis titkos utazás egy olyan fajta amatőr nyomozásnak minősül, mely szerinte kulcsszerepet játszik egy egyre növekvő fenyegetettség leküzdésére: a szervezett bűnbandák által támogatott jövedelmező illegális halászati ipar ellen.

Míg valamikor a bűnbandák legfőképpen az ismertebb feketepiaci tevékenységekre fókuszáltak, mint a kokain-, heroin-, fegyverkereskedelem, nyersolaj csempészet, addig manapság már a hatóságok szerint egyre több lehetőséget látnak a halászati iparban is. Az Interpol 2013-ban indította útjára a Project Scale kezdeményezésüket, mely a nemzeteken átívelő halászati bűncselekmények felderítésére hivatott. Becslésük szerint ez az illegális tevékenység éves szinten 23 milliárd dollár veszteséget okoz. A tevékenység törvényen kívülisége sok mindent takar: a halpopulációk megvédésére szolgáló nemzetközi szabályozások semmibe vételétől a védett tengeri területek „végigszántásáig.” Mindez csábító a bűnbandák számára: hatalmas mennyiségű bevétel a fogásokból, rendkívül alacsony kockázattal társítva. „Néha arra gondolok, hogy készítenék egy reklámot, melyben egy rendőr fánkot majszol, miközben az orra előtt rabolnak ki egy idős nénit. Valójában minden nap ez történik a tengereinken: a bűncselekmények bekövetkeznek, mialatt a hatóság nem tesz semmit.” – meséli van der Werf.

Minél veszélyeztetettebb egy faj, annál értékesebb. Olaszországban azt gyanítják, hogy a maffia is szerepet játszik az illegálisan zsákmányolt atlanti kékúszójú tonhal kereskedelmében, mely halfaj akár fél tonnásra is megnőhet és a római kor óta fontos halászati préda. Kábítószer-csempész bandák már orosz kaviárral kereskednek, kérgesteknős tojásait gyűjtik Costa Rica partjain, kagylót szednek össze Dél-Afrikában. Skóciában a rendőrök szerint kelet-európai bandák elektromos kábelekkel „szüretelik le” a folyótorkolatok palloskagyló állományait, akár 25 millió forintnyi bevételt is produkálva naponta.

Rendkívül felkészült bűnözők. „Jogi tanácsadóval rendelkeznek, pénzügyi tanácsadójuk van, továbbá elegendő pénzük, hogy megvesztegessenek embereket.” – mondja Alistair McDonnell, az Interpol Project Scale kampányának egyik hivatalnoka.

Az illegális tevékenységek további nyomást gyakorolnak az óceánokra, melyek már a törvényes ipari halászat miatt is túlterheltek. A tavalyi évben publikált WWF jelentés szerint a kereskedelmi forgalomban levő halfajok állománya a felére csökkent az 1970-es év óta. Januárban egy másik jelentés megállapította, hogy a túlhalászat mértéke sokkal rosszabb, mint amitől a tengerbiológusok tartottak. A több mint 50 szervezet által létrehozott vizsgálat szerint a világ fogása 1996-ban tetőzött 130 millió tonnával, és azóta évente mintegy 1,2 millió tonnával csökken. Sajnos a csökkenés nem a hatékonyabb szabályozás eredménye, hanem a rendelkezésre álló halak száma egyre alacsonyabb. Ezek az állítások szolgáltak alapjául a február elején, Cataniaban tartott magas- szintű EU szemináriumnak a Földközi-tenger egyre romló helyzetéről. „Minél több tudományos információ áll rendelkezésünkre a Földközi-tenger helyzetéről, annál sivárabb képet kapunk.” – mondta Karmenu Vella, a környezetért és halászatért felelős európai biztos.

sam.jpg

Van der Werf hisz benne, hogy ő tudja a megoldást. Miután több évet töltött az Antarktisznál a japán bálnavadász flottát üldözve, 2010-ben visszatért Amszterdamba és megalapította a saját szervezetét, melyet édesanyja 100ezer forintnyi kölcsönpénzéből alapított. A mozgalmat The Black Fishnek, vagyis „A Fekete Halnak” nevezte el, az illegális fogásokra utalva ezzel.

A szervezet, mely egy kvázi önhatalmú tengeri ügynökség, gyorsan növekedett Európa-szerte. Napjainkban van der Werf inkognitóban tevékenykedő csapatokat koordinál Észak-Afrikától, a Balti-tengeren át egészen a cumbriai partokig. Az önképzett nyomozócsapat magja egy emberjogi ügyvédből, egy ápolóból, egy postásból és egy londoni metróvezetőből áll.

Tavaly nyáron van der Werf a stratégiájának egyik legfontosabb és legkockázatosabb részét indította útjára Szicílián: egy sokkal nagyszabásúbb, európai önkéntes „sereg” bevetése kikötők és halpiacok vizsgálatára, egyszerű turistáknak álcázva. A csapat a „Polgári Felügyelői Hálózat” nevet viseli, és a cél az, hogy év végére megduplázza a létszámát 150 főre, megalkotva ezzel a világ legnagyobb önkéntes halászati vizsgáló csoportját. „Ha meg akarjuk erősíteni a tengeri biztonságot az illegális halászat ügyében, akkor nem fegyvereket és a haditengerészetet kell bevetnünk, hanem olyan emberek sokszínű csoportjait, akik képesek a stratégiai gondolkodásra.” – tette hozzá van der Werf.

Habár van der Werf a korábbi éveit legfőképpen konfrontatív aktivizmussal töltötte, meg van győződve arról, hogy a jövő alapja a törvények betartatásának segítése és nem azoknak a megszegése. Van der Werf önkénteseit ugyanaz a cél vezérli: elegendő bizonyítékokat összegyűjteni, melyek segítségével illegális halászati eszközök azonosíthatóak, és tisztává tenni a képet, mely lehetővé teszi, hogy a szervezett illegális halászati tevékenység mögött álló emberek börtönbe kerüljenek.

Natalie, a 24 éves tengerbiológus hallgató tavaly áprilisban kezdte sant’agatai útját Grismbyből, Anglia keleti partjáról. A település valaha a világ egyik legnagyobb halászati flottájával büszkélkedett, azonban a hetvenes években Izland végleg betiltotta a brit vontatóhálós hajók jelenlétét a halakban gazdag vizein. Manapság Grimsbyben az egyik legmagasabb a munkanélküliség aránya a fiatalok körében az ország területén. Egy rideg szombati délután Natalie a rakpartot bámulta lelkesen, tekintete egy elhagyott jéggyáron és annak lyukas tetején ragadt.

Mindez egy négynapos tréning harmadik napján történt, melyet van der Werf és csapata tartott egy kvéker klubházban, Nottinghamben, miután két órát vezettek Grimsbyből, ahol egy gyakorló szemlét végeztek.

A tanteremben az önkéntesek megtanulták a különbségeket a nyílt vízi és fenéklakó halfajok között, és hogy meg tudják különböztetni a horogsoros, az erszényes kerítőhálós és a vontatóhálós módszereket. Megtanulták azt is, hogyan rögzítsék a megfigyeléseiket egy nyílt forráskódú szoftver segítségével, mely megkönnyíti a jegyzetelést, a fotók feltöltését és a helyszín lokalizálását is.

Mikor a csapat ismét összeállt az üres autóparkolóban, Natalie elmesélte, hogyan szedett ki információkat egy halkereskedőből a kutyacápa árusításáról. „Teljesen tudatlannak álcáztuk magunkat”, - mesélte, „Azt mondtuk, hogy egy szabadegyetem kreatív írás kurzusán veszünk részt.”

Az önkéntesek egyetértenek abban, hogy egy-két füllentés megengedhető egy nagyobb cél érdekében.

Van der Werf élethosszig tartó eltökéltséggel rendelkezik a radikálisabb aktivizmus terén. Hollandiában nőtt fel, ahol már nyolc évesen az állatokért küzdött, mikor egyik iskolatársával felfedezték, hogy egy farmer kacsákat fejezett le a közeli tavon. Iskola után visszatértek és kövekkel dobálták meg a tanya ablakait. Tinédzserként közvetlen akciókban vett részt az erdők védelme érdekében: markolókhoz láncolta magát vagy éppen napokra elfoglalt egy darut. Később vegánná vált, és hegedűkészítést tanult Newark-on-Trentben, egy angliai kisvárosban, miközben részmunkaidőben buszsofőrként dolgozott. 2008-ban, 25 évesen csatlakozott a Sea Shepherd Conservation Societyhez, azon belül is a Steve Irwin hajó legénységéhez, ahol ácsként és mérnökként dolgozott a bálnavadász flották elleni küzdelemben.

A Sea Shepherd küldetései intenzívek voltak. A legénység agresszív módszereket alkalmazott a bálnavadászok ellen: bűzös folyadékok dobálása, hogy használhatatlanná tegyék a fedélzetet, a propellerek kábelekkel történő blokkolása, vízágyú bevetése, vagy egyes esetekben akár a japán hajók fedélzetére jutása. Van der Werf keményen küzdött a csövek labirintusában, a nyomáskiegyenlítéssel, a motorok egyenletes működésének fenntartásával, mely után olajban fürödve jutott pár óra alvás a következő nyolc órás műszak kezdete előtt. A Déli-Óceánon a hullámok akár a 20 méteres magasságot is elérhetik és van der Werf egyszer a vízbe is zuhant.

A Sea Shepherdben szerzett tapasztalatai rávilágították, hogy elhivatott önkéntesek együttműködése mennyire alkalmas a veszélyeztetett fajok védelmére létrehozott nemzetközi törvények foganatosítására. A Black Fish korai évei a Sea Shepherd spirituszát tükrözte. 2010 szeptemberében van der Werf vakmerő küldetést szervezett a japán Taidzsi faluban delfinek szabadon bocsátása céljából. A település az éves delfinvadászatáról híresült el, ahol a halászhajók a delfineket az öbölbe terelik és a tenger vörössé válik a mészárlás során. Van der Werf búvárokat küldött, akik keresztülvágtak hat hálót, kiszabadítva ezzel számos delfint, melyek máskülönben delfináriumokba kerültek volna. Két évvel később Black Fish aktivisták újabb akcióba léptek: búvárok szabadítottak több száz fiatal kékúszójú tonhalat egy horvát halfarmról.

Az ötlet, hogy a hardcore aktivista csapat egy szélesebb körű hálózattá alakuljon át, egy meglepő forrásból ered. Van der Werf 2013-ban meglátogatta az észak-londoni Royal Air Force Museum-ot, ahol először hallott a Royal Observer Corpsról, egy második világháborús önkéntes csoportról, akik órákon át kémlelték az eget német repülőgépek után. Hasonló stratégiát képzelt el illegális vontatóhálós hajók felderítésére, habár a legújabb technológiai innovációkat alkalmazva: szelfibotok, vagy akár drónra épített kamerák.

net.jpg

Tavalyi évben a Black Fish az éves mintegy 35 millió forintos bevételének több mint egyharmadát kisösszegű adományokból és közösségi rendezvényekből gyűjtötte össze. Van der Werf kezdeményezése számos nagyobb befektetőt is csábított, beleértve Niklas Zennströmöt, a Skype alapítóját, vagy éppen Doug Tompkinst, a North Face és az Esprit ruhacégek tulajdonosát. Van der Werf biztos abban, hogy hamarosan sikerül összegyűjteniük elegendő pénzt, hogy egy 25 méter hosszú vitorláshajó segítse a munkájukat.

A Black Fish nem véletlen választotta Sant’Agatat helyszínül. A 80as évek végén Olaszország rendelkezett a világ legnagyobb eresztőhálós halászflottával: mintegy 700 hajó üldözte a kardhalakat. Habár ez ENSZ és az EU a kilencvenes évek eleje óta jelentősen korlátozta az eresztőhálók használatát, azonban szicíliai halászok még a mai napig is sok esetben semmibe veszik a korlátozásokat, és kiskapukat keresnek a rendszerben.

A szicíliai küldetés más okból is jelentős. 2014 novemberében Van der Werf megegyezett a messinai parti őrséggel, hogy a Black Fish által gyűjtött bizonyítékokat felhasználja a hatóság bizonyítékként. Ha ez együttműködés működni fog, akkor hasonló kezdeményezés hozható létre más területeken is.

Az aktivisták Sant’Agatában történő megérkezése elején nem sok minden történt a kikötőben. Azonban Maya és Natalie második délutánján egy kisebb csoportra lett figyelmes, akik látszólag egy betiltott eresztőhálót pakoltak az egyik hajóra. Natalie a telefonjával kezdte filmezni körülbelül 40 méter távolságból, azonban a korábbi barátságos halászokkal ellentétben ők szúrós tekintettel meredtek rá. A főhadiszállásra visszatérve summázták a történteket:

„Dokumentálni kellett volna mindent.” – mondta nekik van der Werf kissé éles hangon.

„Ezek másmilyen emberek voltak, barátságtalanok és bámultak minket egész végig.” – válaszol Natalie.

„Ez az egyik legkritikusabb pillanat, ami mindent felülír. Ha nincsen róla fotó vagy felvétel, az olyan, mintha meg sem történt volna.” – tette hozzá van der Werf.

Négy nap is eltelt, míg a másik csapat, a 36 éves sheffieldi bármenedzserből és a 33 éves finn szabadúszó újságíróból álló „alpha team” észlelt valami jelentősebbet: frissen vágott pálmalevelek a fedélzeten. Szicílián elterjedt módszer, hogy a halászok pálmafaágakat lebegtetnek a víz tetején, mely halcsalogató eszközként funkcionálnak. Az EU-s szabályozás szerint az eszközöket el kell távolítani a használatuk után, mivel a tengeri madarakat és a teknősöket is veszélyeztetik. A Black Fish szerint ezt a szabályt gyakran semmibe veszik. Amíg a négy férfi pálmaágakat pakolt a fedélzetre, addig Laura, a finn aktivista fotókat készített, Dave pedig van der Werf-et hívta.

„Igyekszünk mozgósítani a parti őrséget.” – válaszolta van der Werf. Szicíliai kollegája, a veterán környezeti aktivista Francesco Mirabito azonnal a parti őrséget hívta mobilján, akik viszont azt válaszolták, hogy nem tudnak azonnal cselekedni. Pár órával később Dave és Laura visszatért a bázisra tiszta felvételekkel egy eresztőhálóról.

Másnap Mirabito meglátogatta a parti őrség irodáját a sant’agatai kikötőben, ahol a fehér egyenruhába öltöző hivatalnok végighallgatta, amit a Black Fish dokumentált, viszont annyit tett hozzá, hogy eljárni csak abban az esetben tudnak, ha tetten érik a halászt a tengeren, miközben illegális halászati eszközöket vetnek be. A hatóságok aktivitásának hiánya ellenére az önkéntesek egy dossziényi bizonyítékot gyűjtöttek össze egy hét alatt, melyet az Európai Bizottságnak és az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpontnak (NOAA) továbbítottak.

Az illegális halászat és a szervezett bűnözés közötti összefüggés októberben került a napirendre, mikor John Kerry amerikai külügyminiszter bejelentette, hogy új módszerekkel fognak küzdeni a problémával szemben, beleértve műholdas technológiákat, melyekkel hajókat követnek nyomon legfőképpen Indonéziából és a Fülöp-szigetekről. „Közvetlen kapcsolat áll fenn a halászati feketepiac, a kábítószer-kereskedelem, a csempészet és az emberkereskedelem között.” – mondta Kerry egy chilei tengervédelmi konferencián.

Nehéz bizonyítani, hogy hosszú távú kapcsolat van-e a maffia és a halászati ipar között. 2000 júliusában az olasz rendőrség razziát hajtott végre három nagy szicíliai halkereskedő cégnél, melyek a Catania székhelyű Laudani maffia klán vállalatainak terített halakat. Különböző nyomozások arra a következtetésre jutottak, hogy maffia szervezetek részt vesznek a veszélyeztetett kékúszójú tonhalak csempészésében, melyek kilóára elérheti a 150 ezer forintot is. 2011-ben a parti őrség feltárt egy „földalatti” kereskedelmi hálózatot Szardínián, melyben 70 halkereskedő vállalat volt érintett. Egy évvel később Civitavecchián 40 tonnányi Szicílián illegálisan fogott kékúszójú tonhalzsákmányt foglaltak le.

Egyes kutatók szerint az egyetlen mód a túlhalászat visszaszorítására az olasz halászflotta csökkentése. Az EU célja a Földközi-tenger halászatának fenntarthatóvá tétele 2020-ra, mely megköveteli, hogy Olaszország és más országok kevesebbet zsákmányoljanak. Mások szerint nagy szükség lenne arra, hogy a szicíliai halászokat inkább abban segítsék, hogy más foglalkozást találjanak Szicílián, ahol azonban a munkanélküliség már most is 20% körül van.

Van der Werf tervei egyre csak növekednek évről évre. Januárban kapott egy e-mailt, melynek a tárgya csak annyi volt: „Jó hírek.” A Future for Nature holland környezetvédelmi szervezet 15 millió forintnyi összeggel jutalmazta meg, mely a következő elképzelését fogja szolgálni: egy non-stop központ létrehozása, ahol tengeri, szárazföldi és légi megfigyeléseket lehetne koordinálni. A hatalmas profitot teremtő illegális halászok lehet, hogy még nem hallottak a Black Fishről, de egy nap majd fognak.

forrás: http://www.theguardian.com/environment/2016/feb/24/black-fish-undercover-with-vigilantes-fighting-organised-crime-at-sea

Óceánjaink és tengereink Földünk mintegy kétharmadát borítják, és azt gondolnánk, hogy hemzsegnek benne a halak. 1609-ben Hugo Grotius holland ügyvéd és filozófus megjelentetett egy könyvet, a Mare Liberumot, vagyis a tengerek szabadságát, melyben azt javasolta, hogy a tengereknek mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie, mind a hajózás, mind pedig a halászat terén. Érvelése abból állt, hogy a források kiapadhatatlanok, és képtelenség annyi halat valaha is kifogni, ami minderre negatív hatással lenne. A túlhalászat, mint kifejezés a halászat iparosodása után került be a köztudatba, a II. Világháború olyan jelentős technikai fejlettséget biztosított a halászati ipar számára, amely esélyt sem kínált az ellenfélnek. Az emberek közötti háború véget ért, és az ötvenes évektől a halak ellen indítottunk hadjáratot.

mare_liberum.jpg

Grotius érvelése akkoriban elfogadhatónak bizonyult, ha csak rátekintünk a térképre és látjuk óceánjaink és tengereink hatalmas elterülését. Azonban a kereskedelmi szempontból értékes halállományok ennél sokkal kisebb részre koncentrálódnak. A globális halzsákmányolás 87%-a a partvonaltól számított 200 tengeri mérföldes (1 tengeri mérföld= 1852 méter) zónára korlátozódik. Pusztán azért, mert ezek a területek bővelkednek a leginkább tápanyagokban. Az ún. feláramlási zónák, vagyis azok a partszakaszok, ahol a tengeráramlatok a felszínre hozzák a tengerfenéken lapuló tápanyagokat, csupán vízterületeink 3%-át teszik ki, azonban a globális fogások 40%-áért felelősek.

De mégis mekkora is az a globális fogás? Ha meg szeretnénk tudni, hogy mennyi halat fogott ki a világ az adott évben, akkor a legegyszerűbb módon az Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) évente összeállított adatait vehetjük alapul, és a legtöbb halászati szakértő és civil szervezet is ezt teszi. Az adatok szerint az elmúlt 20 évben az éves fogás nem változott jelentősen, durván 90 millió tonna körül mozog. Mivel minden évben képesek vagyunk ugyanannyi mennyiségű hal kifogására, így könnyedén juthatunk arra a téves következtetésre, hogy a kereskedelmi halállományok stabilak. Az ördög számadatok mögött lapul. Ez az adat egyrészt csak a legálisan kereskedelmi forgalomba kerülő halmennyiséget mutatja, másrészt az adatok benyújtása az adott országok által önkéntes alapú. Magyarán ha egy ország nem szolgáltat információt, akkor azt a jelentés nullának veszi, habár ez jelentősen távol áll a valóságtól. A globális halászati adatok szintén nem térnek ki a visszadobott halakra, vagyis az olyan fogásokra, melyek a zsákmányolás után elpusztulva kerülnek vissza a tengerekbe az alacsony kereskedelmi értékük, vagy a szigorú kvótaszabályozás miatt. Egyes becslések szerint minden ötödik kifogott hal ilyen sorsra jut.

Az illegális halászat által zsákmányolt halak szintén a statisztikák perifériáján kívülre kerülnek. A tengerek óriási mérete miatt az ellenőrzés rendkívül nehézséges, így a halászok csalnak, mert megtehetik. Az illegális halászat egy tág fogalom, magában foglalja a tiltott eszközök használatát, a kvóta feletti mennyiségek kifogását, a kifogható méretkorlátozás be nem tartását, a védett területen történő halászatot, a kijelölt szezonon kívüli zsákmányolást, vagy éppen az engedély nélküli tevékenységet. Tengerink az új „vadnyugat”, ahol rablóbandák leginkább egymás között folytatnak harcot az erőforrásokért a hatóságok látószögén kívül. A Világbank becslése szerint az illegális halászat éves szinten mintegy 10-30 milliárd dollár kárt okoz a gazdaságnak.

hekk.jpg

1992-ben Kanadában ÚJfundland partjainál bekövetkezett az, amire senki nem számított. A kanadai kormány moratóriumot hirdetett az atlanti tőkehal halászatára, mely halfaj a terület legmeghatározóbb kereskedelmi forrása volt. Kanada part menti vizei olyan szinten bővelkedtek tőkehalban, hogy legendák szerint a hátukon ki lehetett sétálni. Azonban a szabályozatlan halászat miatt a kilencvenes évek elejére az állománya teljesen összeomlott. Egyik napról a másikra 40ezer halász vesztette el a megélhetését, és az állományok még az óta sem álltak helyre. Manapság több olyan halállományunk is van, mely hasonló jeleket mutat.  A kvótaszabályozás hiányossága miatt a csendes-óceáni kékúszójú tonhal eredeti populációjának a 96,4%-a eltűnt. Az európai angolna már vörös listára került az Természetvédelmi Világunió (IUCN) kategorizálásában, vagyis a kipusztulás fenyegeti. Korábban a balatoni hekksütödék fő alapanyagául az európai csacsihal (merluccius merluccius) szolgált, azonban szinte már mindenhol csak a patagóniai gránátoshalat (Macruronus magellanicus) árulják hekk néven. Az Egyesült Államokban már a garnéla legnagyobb mennyiségben értékesített „seafood”, pusztán azért, mert az ökoszisztéma lerombolása után, a nagyobb testű halak eltűnését követően a populációjuk jelentősen megugrott. Lehet, hogy a vásárlót ez nem zavarja, mert a garnéla is finom, de mi lesz, ha már a garnéla is eltűnik?          

Szerencsére folyamatosan nő azon vásárlók száma, akik tudatában vannak a tengerek túlhalászatával, felismerték annak következményeit, és ugyan nem mondanának le a halfogyasztásról, de szívesebben vásárolnának fenntartható forrásból származó tengeri termékeket. Manapság már rengeteg kiadvány rendelkezésünkre áll, mely segítségünkre szolgál, hogy mely halfajokat érdemes választani, és melyeket nem.

Sajnos a helyzetet árnyalja, hogy nagyon nehéz nyomon követni a boltok polcain található halak eredetét. Az illegális halászat hatalmas mértékű, és a halászok sok esetben csalnak a kvótákkal, nem engedélyezett eszközöket alkalmaznak, licence nélkül halásznak, és sajnos rengeteg eszköz van a kezükben, melyek segítik elrejteni törvénytelen tevékenységüket. A kikötők ellenőrzése alulkapacitált, sok esetben egy-két ellenőr végzi a vizsgálatokat olyan helyen, ahol több száz hajó viszi partra a zsákmányát. A korrupciót pedig ne is említsük.

Ezért a Black Fish nemzetközi tengervédelmi szervezet egy olyan projektet indított, melyben civil állampolgárokat képeznek ki arra, hogy segítsék a parti őrség munkáját azáltal, hogy bizonyítékokat gyűjtenek a kikötőkben illegális halászati tevékenységekről, melyek később akár bizonyítékként is szolgálhatnak a bírósági eljárásokban. A szervezet célja az, hogy egy 1600 főből álló civil hálózatot alakítsanak ki, mely Európai kikötőiben segítené a halászati ellenőrök munkáját. Ez a létszám mintegy megduplázná a jelenleg főállásban levő ellenőrök számát.

fads.jpg

Jómagam is csatlakoztam a hálózathoz, és az első küldetésként Szicíliára utazom két hétre, ahol illegális halcsalogató eszközök (FADs) után fogunk nyomozni. Ezek az eszközök egyszerű úszó objektumok, melyek odacsalják a halakat, és később a halászok pusztán körbekerítik az állományt egy erszényes hálóval, és kiemelnek minden tengeri élőlényt, ami a csapdájukba kerül. Sok esetben nemcsak halak, hanem például delfinek és teknősök is a hálóba kerülnek, melyek legtöbb esetben sajnos az összepréselődéstől vagy a hirtelen kiemeléstől megfulladnak. Ezen eszközök használata be van tiltva az Európai Unió vizein, azonban még így is széles körben használtak legfőképpen a Tirrén-tenger vizein.

A Black Fish működése civil támogatásokra épül, ezért nekem is össze kell gyűjtenem 350 eurót, hogy fedezze a költségeimet. Ebben kérném a segítségeteket, hogy ha támogatnátok abban egy kis összeggel, hogy segíteni tudjak az illegális eszközök feltárásában, akkor kérlek támogass az alábbi oldalon:

http://crowd.theblackfish.org/toma

Köszönöm szépen előre is!

Sok szó esett már arról itt a blog hasábjain, hogy a nagy ipari halászhajók mekkora nyomást gyakorolnak a tengerek halállományára, azonban konkrét példával még nem nagyon szolgáltunk. Most bemutatjuk a világ legnagyobb halászati tevékenységben érdekelt hajóját, a Damanzaihao-t. Szándékosan nem halászhajót írtam, mivel ez a hajó nem vesz részt közvetlenül a halászatban, csupán átveszi, feldolgozza, tárolja és partra viszi a halászhajók által fogott zsákmányokat. Mondhatni egyfajta anyahajó szerepet tölt be, egy úszó gyár.

RS-Lafayette.jpg

A napokban a figyelem középpontjába került ez a hajó, mivel a hónap közepén a perui halászok jelentették, hogy engedély nélkül vesz részt halászati tevékenységben a Csendes-óceán déli vizein. A hajó a Pacific Andes moszkvai székhelyű vállalat tulajdonában van, mely a világ legnagyobb fagyasztott hal forgalmazó cége. Az év elején még orosz felségzászló alatt hajózott, később mongol zászló alatt, az engedély nélküli tevékenység idején azonban már perui lobogott rajta. A hajók felségzászlójának csereberélése egy megszokott tevékenység az illegális halászok körében. (Felkapja az ember a fejét arra, hogy mongol zászló alatt hajózó jármű, mivel Mongólia a világ legnagyobb tengerparttal nem rendelkező országa. Több mint 300 halászhajó tevékenykedik a világ tengerein mongol felségzászló alatt. Mégis hogyan került a halászat egyáltalán képbe Mongólia életébe? A 80as években egy, csak Ganbaatar néven ismert mongol diák haltenyésztést akart tanulni a Szovjetunióban, de a jelentkezési lapon az 1013-as kód helyett véletlenül az 1012-est írta be, mely a mélytengeri halászatot takarta. Így kényszerült ezzel foglalkozni, és később, a kommunista rendszer bukása után 1999-ben ő dolgozta ki a mongol tengeri halászati törvényt.)

De menjünk csak vissza a történetben. A hajó 1990-ben látta meg a napvilágot Vermacape néven, és akkoriban még olajtankerként üzemelt. Később megvette az orosz Pacific Andes, és miután ráköltött mintegy 26 milliárd forintnyi összeget halfeldolgozó tevékenység átalakítására, megkapta a Lafayette nevet. Ekkoriban az alaszkai tőkehal halászatában volt érdekelt, mely a mai napig a legnagyobb mennyiségben forgalmazott fehérhúsú hal, a Mcdonald’s-ban kapható Fillet O’fish halas szendvics is ebből készül. Később a Jack makréla (Trachurus symmetricus) halászata felé vette az irányt, mely fogások nagy részét az afrikai piacon értékesítették, ahol mindennapi tápláléknak számít, míg a nyugati országokban ez a halfaj főleg halliszt formájában kerül a piacra. A Jack makrélák állománya a hetvenes években még bőségesnek számított, mára azonban olyan jelentősen lecsökkent az állományuk, a korábbi 30 millió tonnára becsült biomassza tömeg már a hárommilliót is alig éri el. Halászati kutatók szerint maximum évente 400 ezer tonnát szabadna belőle zsákmányolni, hogy az állomány folyamatosan meg tudjon újulni. A jelentős állománycsökkenésben a Lafayette is döntő szerepet játszott.

jack mackerel.jpg

A hajó mondhatni megállás nélkül dolgozik, a kapacitása elegendő arra, hogy évente mintegy félmillió tonna halat feldolgozzon és tároljon. Méretei elképesztőek: hossza eléri a 288 métert, a szélessége pedig a 32-t. Ezzel nagyobb, mint a Charles de Gaulle névre hallgató francia nukleáris meghajtású repülőgép-anyahajó. Tevékenysége során mintegy 1500 tonna halat képes feldolgozni egy nap alatt, ebből 14 ezer tonnát tud tárolni egyszerre. A hajó két oldalán két hatalmas szívóállomás található, mely segítségével a mellé parkoló halászhajóból egyszerűen csak átpumpálják a halakat a feldolgozóhajóra. Utána automata rendszer válogatja szét a halakat méret szerint, melyeket később a legénység ellenőrzi és rendszerezi. Innen kerül végül feldolgozásra, majd fagyasztva tárolásra. A hajó ritkán megy a kikötőbe: a legénység, az élelmiszer-ellátás és az üzemanyag is úgy érkezik a hajóhoz. A velük dolgozó vontatóhálós hajóknak egyáltalán nem kell a partra menniük a fogással, így maximalizálni tudják a halászati idejüket. Azonban a halászati ellenőrzést mindez nehezebbé és követhetetlenné teszi, a nyílt vízen sokkal egyszerűbb a csalás elkövetése, mint az esetben, ha az összes fogás a kikötőbe kerülne a zsákmányolás után.

A most már Damanzaihao néven hajózó behemót továbbra sem adja fel a tengerek kizsákmányolását, és amint a mostani hírekben hallhattuk, engedély nélkül tevékenykedik továbbra is. Tavaly Londonban egy illegális halászatról szóló nemzetközi konferencián szinte az összes résztvevő egyetértett abban, hogy a „transhipment”, vagyis a fogások nyílt vízen történő átpakolása az egyik legfőbb eszköze az illegális halászatnak. És akármennyire is góliát nagyságú a Damanzaihao, a hatalmas nyílt vizeken még ő is képes elbújni.

 

 

Az EU halászati miniszterei hétfőn úgy határoztak, hogy kereskedelmi szankciókat vezetnek be Belize, Kambodzsa és Guinea ellen, mivel nem működtek közre az illegális halászat ellen folytatott küzdelemben.

Illegal-fishing-vessel-—-photo-by-NOAA-500x333.jpg

A döntés alapján az EU országai nem importálhatnak halat ebből a három országból, és EU-s halászhajók nem tevékenykedhetnek ezen országok vizein. Több civil szervezet, mint például az Oceana, a Pew és a WWF is üdvözölte döntést, és arra kérik az EU-t, hogy alapos vizsgálat alá helyezze az érintett országokat, hogy nehogy esetleg más , nem EU-s halászhajókon keresztül  mégis az unió exportpiacára jutassák a fogást.

Ez a három ország közte volt azon 8 ország között, melyek az Európai Bizottság szerint nem megfelelő hatékonysággal ellenőrzik a halászati tevékenységeiket, nem szankcionálják illegális halászatot, és nem rendelkeznek szigorú halászati szabályozással. A Bizottság 2013-as jelentése alapján Fiji, Srí Lanka, Togo, Vanuatu és Panama fejlődést mutatott be ezeken a tereken, Belize, Guinea és Kambodzsa azonban nem.

Vannak úgynevezett „sárgalapos” országok is, közéjük tartozik például Dél-Korea és Ghána, akiket még tavaly novemberben figyelmeztetett a Bizottság, és ha továbbra sem hajlandóak együttműködni, akkor ők is hasonló szankciókkal nézhetnek szembe. Dél-koreai hajók rendszeresen halásznak illegálisan Nyugat-Afrika vizein, mellyel nem csak a környezetet károsítják meg, hanem a helyi közösségek megélhetését is veszélyeztetik. 

Egy kanadai szakértői csoport Daniel Pauly professzorral az élén arra vetemedett, hogy újravizsgálják Kína távoli vizeken történő fogását a 2000-es és 2011-es év közötti időszakra vonatkozóan. Szerintük ugyanis az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetnek (FAO) küldött hivatalos kínai adatok a valóságnak csupán a 9%-át fedik le, szám szerint az átlag évi 368ezer tonna valójában a 4,6 millió tonnát is eléri, melynek értéke akár 9milliárd euróra is tehető. Dr. Pauly csapata szerint legalább 900 kínai halászhajó tevékenykedik távoli vizeken.

daniel-pauly.jpg(képen: Daniel Pauly, a világ egyik legjobban elismert halászati kutatója, a British Columbia Egyetem professzora)

A kínai halászflották legjövedelmezőbb célpontja a nyugat-afrikai vizek, ahol a szakértők szerint akár 3 millió tonnát is zsákmányolnak a kínai hajók. A leggyakoribb halászati módszer itt a környezetre leginkább káros fenékkotró halászat, de gyakoriak az erszényes kerítőhálós tonhalhalászok is. A fogások jelentős része illegálisan történik, vagyis a kínai kormány (mint a flották tulajdonosa) megszegi a kétoldalú halászati egyezményeket, melynek adatai nyilvánosan nem hozzáférhetőek.

Daniel Pauly szerint nagyon fontos lenne tudni, hogy pontosan mennyi hal kerül kifogásra, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a jövőben mennyi halat foghatunk. A Greenpeace szerint a szub-szaharai övezet az egyetlen hely a Földön, ahol csökken az egy főre jutó halfogyasztás köszönhetően annak, hogy a távolról érkező külföldi halászflották egyre nagyobb mértékben rabolják le a térség vizeit. Pedig ezeken a területeken a lakosság nagy részének az elsődleges fehérjeforrása a hal.

Nyolc országot figyelmeztetett az Európai Bizottság története során először, hogy nem működnek közre kellő mértékkel a jogellenes, szabályozatlan, nem bejelentett halászati tevékenységek területén. A Bizottság szerint Belize, Kambodzsa, Fidzsi-szigetek, Guinea, Panama, Srí Lanka, Togo és Vanuatu nem tették meg az elegendő lépéseket az illegális halászat elleni küzdelemben. A döntés az Európai Unió illegális halászat elleni szabályozásán alapul, mely 2010-ben lépett hatályba.

width_650.height_300.mode_FillAreaWithCrop.pos_Default.color_White.jpg

A Bizottság szerint ezen nyolc ország több tekintetben nem hajtotta végre az olyan nemzetközi törvényekben foglalt kötelességeit, mint amilyenek az ENSZ tengervédelmi egyezményében vagy a halállomány-egyezményében szerepelnek. Ezek közé tartoznak különböző felségjelzések használata, kikötői és piaci szabályozások. Ezen országoknak módosítaniuk kell a jogi kereteit az illegális halászat elleni küzdelem érdekében, például fokozottabb ellenőrzések bevezetése.

A nyolc ország elegendő mennyiségű időt kapott rá, hogy megfelelő intézkedéseket vezessen be. A Bizottság segítségképpen minden egyes országnak javasolt különböző cselekvési terveket. Ha ezek azonban nem teljesülnek, akkor az EU további lépéseket kezdeményezhet, dönthet akár kereskedelmi szankciókról, megtilthatja ezen országokból származó halászati termékek importját is.

Toma001 2012.07.31. 15:10

A csaló család

A brit halászat történetének eddigi legnagyobb büntetését szabták ki spanyol halászokra illegális halászati tevékenység miatt. A Vidal család tulajdonában levő két vállalatra összesen 1,62 millió font bírságot szabtak ki a truroi bíróságon. A két napos meghallgatáson fény derült arra, hogy nem vezették megfelelően a jegyzőkönyvet, a hajók közötti halak szállítását sem regisztrálták, és a kifogott halak súlya sem stimmelt.

sealskill limited.jpg

A spanyol halászhajók brit zászló alatt hajóztak, és így a brit halászoknak jutó kvótákat használták el. A két vállalat a Hijos de Vidal Bandin SA és a Sealskill limited volt, de mindkettőjük a Vidal család tulajdona.

Ariana Densham, a Greenpeace óceánkampányosa örült a büntetés kiszabásának, de szerinte ez messze nem elég. „Ezeknek az embereknek nem szabad engedni, hogy még egyszer a brit halászati kvótákat hasznosítsák. Sőt az egész Vidal család számára meg kell ezt tiltani.” – mondja. Ariana szerint ez az eset is jól tükrözi az EU-s halászati kvótarendszer gyengeségét. „Az olyan rendszer, amely ilyet megenged, az javításra szorul. Ez nem csak egy egyedi eset, ez az egész uniós halászati szabályozás tünete. A Vidal család számára meg van engedve, hogy brit zászló alatt tevékenykedjenek, használják a brit kvótákat, hatalmas EU-s támogatásokat vegyenek fel, és semmi hasznot nem adnak a brit gazdaságnak. A rendszer a gazdag, erős, ipari halászati cégeknek kedvez, miközben inkább a kis környezeti hatású, fenntarthatóan halászó halászokat kellene támogatni.”

Mit szólnál hozzá, ha kiderülne, hogy a befizetett adódból az Európai Unió kábítószer-kereskedőket pénzel? Vagy szerv-kereskedelemre fordítaná? És ha hiszed, ha nem, az Unió valóban bűncselekményre fordítja az adódat. Szubjektív dolog eldönteni azt, hogy melyik a nagyobb bűn, extasyt árulni vagy elvenni más emberek élelmiszer-forrását, de tény és való, hogy míg az előbbin egyből kiakadnánk, addig az utóbbi kevésbé éri el az ingerküszöbünket, pedig az valóban megtörténik. Mégis hogyan?

Az Európai Unió évente 1milliárd eurót költ el a nagy ipari halászhajók támogatására. Ezen pénzek egy része leselejtezésre, modernizációra, vagy éppen új hajó építésére megy el. Az INPESCA nevű spanyol vállalat éppen az utóbbit vette igénybe. 2001-ben a cég 4.674.240 euró uniós támogatást kapott a célból, hogy felépítse a Txori Argi nevű halászhajót. Az alábbi linken megtekinthető: http://fishsubsidy.org/ES/vessel/ESP000025900/txori-argi

txori argi.jpg

 

A Fishsubsidy.org által összegyűjtött adatok szerint a Txori Argi a hetedik legnagyobb EU-s forrásban részesülő hajó:

http://fishsubsidy.org/EU/browse/?filter=vessel

Ezt a még kimondani is hosszú összeget mind-mind az adófizetők finanszírozták. És mire ment el ez a durván 1,4milliárd forint?

Konkrétan arra, hogy illegálisan halásszon afrikai vizeken, veszélyeztetve ezzel a helyi lakosok megélhetését, és a halak állományainak túlélését.

A 2012-es tonhal-halászati szezon kezdete óta a Txori Argi hajó Mozambik északi partjainál tevékenykedett. A mozambiki halászati törvény szerint a halászhajóknak a fedélzetén kell tartaniuk a mozambiki vizekre vonatkozó halászati engedélyeket, és részletes adatokkal kell szolgálnia a hajón levő fogásokról akkor, amikor belépnek az exkluzív gazdasági zónájukba, és akkor is, amikor elhagyják azt. Hát a spanyol hajó egyiket sem teljesítette. Az engedély nem volt a fedélzeten, sőt a fogásokról is csak hiányos adatok álltak rendelkezésre. A hajót 20 tengeri mérföldre a mozambiki gazdasági zónán belül állították meg, miközben Madagaszkárra tartott, hogy átpakolja a fogását, mielőtt a nacalai kikötőbe ment volna. A halászati miniszter azonban azonnal a kikötőbe rendelte a hajót, hogy átvizsgálják a fogását. A vizsgálók megállapították, hogy több mint ezer tonna hal van a fedélzeten. A bizonyítékok megszerzése után értesítették a spanyol hatóságokat, a vállalatra pedig 1,2millió eurós büntetést szabtak ki.

Az INPESCA vállalatnál nem a Txori Argi volt az első hajó, amelyet illegális tevékenységen kaptak rajta, korábban két társát a Txori Udint és a Txori Berrit gyanúsították meg, hogy hamisított engedélyekkel halásztak a líbiai vizeken.   

Toma001 2012.05.25. 09:19

Lopj halat kényelmesen

Ahogy törvényt szegni többféleképpen lehetséges, úgy halat lopni is. Már magában az illegális halászat hivatalos kifejezésében is három szóban írják le a tevékenységet, ez az ún. IUU, vagyis magyarul a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat. Sok halász a nagyobb nyereségért vezérelve vagy meg nem engedett eszközökkel halászik, vagy a halászati szezonon kívül, vagy az engedélyezett területen kívül, vagy a kvótákon felül fog és még sorolhatnánk. Egyes becslések szerint évente 11-25 millió tonna hal kerül kifogásra illegálisan.

panama.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A törvényi előírás szerint az az ország felel a halászok tevékenységének ellenőrzéséért, amely ország zászlaja alatt hajózik. Egyes országok fenntartanak úgynevezett „szabad regisztrációt”, mely egy kisebb összegért cserébe megengedi egyes külföldi hajóknak, hogy a felségzászlaja alatt hajózzon. Ezt a köznyelvben „kényelmi lobogónak” hívják. Sok kalózkodó halász kihasználja ezt a lehetőséget, ugyanis egyes országoknak forrásuk sincsen követni a halászok tevékenységét, vagy egyszerűen csak szándékosan szemet hunynak felette. A kényelmi lobogó beszerzése rendkívül egyszerű, akár az interneten keresztül is megoldható, és csak pár száz dollárba kerül. Egyes hajók egy szezonon belül akár többször is cserélik a nevüket és a zászlajukat.

2009-ben becslések szerint több mint ezer, 24 méternél hosszabb halászhajó tevékenykedett kényelmi lobogó alatt. A Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet (RFMO) fekete listáján is ilyen hajók dominálnak.

Nemcsak halászhajók, hanem fagyasztóval ellátott szállítóhajók is kihasználják ezt a lehetőséget. Ezek a hajók átveszik a fogást az illegális halászhajóktól, feltankolják őket üzemanyaggal, így nem kell a kikötőbe menniük. 2009-ben nagyjából 700 hűtőhajó használt kényelmi lobogót, ennek 70%-a Panamából, Bahamákról és Líbiából származott.

A cégtulajdonosokat vizsgálva az Európai Unióból és Kelet-Ázsiából származik a legtöbb. Tajvan, Kína, Japán, Dél-Korea jelentős „könnyelműsködő”, míg az EU-ban 9%-al emelkedett a számuk 2005 és 2009 között.

A zászlókiosztásból befolyó összeg szinte jelentéktelen. Éves szinten nagyjából 3-4 millió dollár folyik be a kiadó országok pénztárcájába, ez összemérhetetlen azzal a milliárdos nagyságrendű bevétellel, amelyre így az illegális halászok szert tesznek. Ezek az országok általában nem tagjai a különböző halászati gazdálkodó szervezeteknek (RFMO), így teljesen figyelmen kívül hagyják az általuk meghatározott halászati gazdálkodási intézkedéseket.

Toma001 2012.05.20. 11:00

A halál függönye

Sok helyen lehet olvasni arról, hogy Norvégia, Izland, Feröer-szigetek és Japán mennyi bálnát és delfint mészárol le. Azonban arról kevés hír esik, hogy mennyi cetféle esik áldozatául az eresztőhálóknak a Földközi-tengeren minden évben, pedig ez a szám magasabb, mint amennyit a fent említett országok vadásznak le együttvéve.

Az eresztőháló olyan halászati módszer, amelynél egy több kilométer hosszú hálót engednek a vízbe. Ez ún. mobilháló, vagyis nincsen rögzítve, hanem a víz felszínén lebegve sodródik. Ez a módszer nagyon magas számú nem kívánt mellékfogással jár, ugyanis minden vízi lény belegabalyodik, amely arra úszik. Környezetvédő berkekben csak a "halál függönye" néven emlegetik.

driftnets_aswordfish.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1992-ben nagy siker volt, hogy az ENSZ betiltotta az eresztőhálók használatát a nyílt vizeken. Habár minden ország elismerte, hogy ez a halászati módszer legyen jogellenes, sok ország mégis képtelen volt a gyakorlatba ültetni a tiltási törvényt. Az európai uniós döntéshozók felismerték, hogy ahhoz, hogy az európai vizeken hatásos legyen a szabályozás, az ENSZ-hez hasonló, új, különálló szabályozásra lenne szükség. 10 évbe telt, míg az Európai Unió ratifikálta az új törvényt. Ez azt jelenti, hogy az európai halászok ez alatt a 10 év alatt ellenállás nélkül használhatták az eresztőhálókat.

Sajnos azonban a törvény 2002-es hatályba lépése után is Franciaország, Olaszország, Törökország és Marokkó folytatta a háló használatát. A franciák azzal érveltek, hogy az ő hálójuk valójában nem eresztőháló, hanem az ún. „thonaille”, amelyet jogosan használhatnak, mivel ez egy tradicionális francia halászati eszköz. Az EU döntéshozóinak újabb 5 évbe került, mire sikerült törvénybe foglalnia, hogy mi is számít pontosan eresztőhálónak. Ez alatt az 5 év alatt Franciaország szabadon halászhatott az eresztőhálókkal. Sőt még arra is voltak bizonyítékok, hogy ez alatt az idő alatt a franciák illegálisan halásztak a palagos-i védett tengeri területen, amely a legnagyobb védett tengeri terület a Földközi-tengeren. 87ezer km2-t foglal magában, hozzátartozik Észak-Szardínia és Korzika teljes vízterülete is.

Mindenféle szabályozás ellenére a francia és az olasz halászok nem fejezték be az eresztőhálók használatát. Az EU fel akarta venni a küzdelmet ezzel a problémával. E célból nagyjából 200millió euró támogatást adott az olasz halászoknak az elmúlt 5 évben, hogy lecseréljék halászati eszközeiket, és leselejtezzék az eresztőhálókat. A pénz természetesen eltűnt: egyes halászok nemhogy nem selejtezésre használták a támogatást, hanem még nagyobb hálókat vásároltak belőle.

Az olaszok hatalmas mennyiségben vittek eresztőhálókat Marokkóba, ahol főleg kardhal fogására használták, amit aztán Olaszországba exportáltak. Egy éven belül a Marokkóból Olaszországba érkező kardhal exportja 80%-al növekedett.

Az Oceana elnevezésű tengervédelmi szervezet adatai szerint manapság is nagyjából 500 halászhajó használ eresztőhálót illegálisan a Földközi-tengeren. Franciaország már megszüntette a használatát, de az olaszok, törökök, marokkóiak még továbbra is használják.

A halászati törvényhozásról is elmondható az, hogy minden törvénynek akkor van értelme, ha be is tartják. Az EU-nak fel kéne ismernie, hogy a halászoknak juttatott sikertelen támogatások helyett ezeket az összegeket inkább a szigorúbb ellenőrzésekre kellene költeni.  

Sok embert a nyugati társadalomban szinte hidegen hagy a tengerek túlhalászata, mondván, hogy ők úgysem esznek halat. A mai nyugati anyagi gondolkodás miatt talán többen nagyobb figyelmet szentelnének az ügynek, ha konkrétan pénzben tudnák azt, hogy mekkora kára keletkezik a világnak, ha ilyen ütemben folytatódik a kizsákmányolása.

Mennyit ér vajon egy korallzátony? Vagy egy tonhal? Egy nemzetközi szakértőkből álló csoport legújabb tanulmánya megkísérli, hogy választ ad az alábbi kérdésekre, és számszerűleg meghatározza azt, hogy mennyibe kóstál a gazdaságnak az a kár, amit az óceánjainknak okozunk. A Stockholmi Környezeti Intézet a londoni „Bolygónk nyomás alatt” című konferencián mutatta be a tanulmányt. Becslésük szerint ha az emberi hatás az óceánokra ilyen mértékű marad, akkor 2050-ig évente 428milliárd dollár kára keletkezik a világ gazdaságának. 2050 és 2100 között pedig ez az érték 1979billió dollárra (!!!) szökken fel!

cost of destroy.jpg

A tanulmány 6 különböző jelentős hatást említ meg: az óceánok savasodása, az óceánok melegedése, a hypoxia, vagyis az alacsony oxigénszint, a tengerszint-emelkedés, a szennyezések és nem utolsósorban a tengeri erőforrások túlhasználata.

Míg a korábbi számítások csak az egyes tengeri környezetek értékét próbálta meghatározni, addig ez az új tanulmány az egyes fenyegetések közötti kölcsönhatásokat is számításba veszi. Egy példával élve, a korallzátonyok kifehéredése olyan globális hatásoknak köszönhető, mint a növekvő hőmérséklet és a savasodás, de ehhez hozzájátszanak az olyan lokális hatások, mint szennyezések. Szóval általában véve a globális és a lokális hatások kölcsönössége okozza a környezeti károkat.

A tanulmány olyan komplex visszacsatolási hurkokat is megpróbál megfejteni, mint a tengeri erőforrásokra nehezedő óceán-savasodás, melegedés és hypoxia egymást erősítő hatása.

A halak fontosságára felhívva a figyelmet ki kell emelni, hogy nagyjából másfél milliárd ember számára a hal adja az állati proteinforrás 20%-át, körülbelül 3 milliárd embernél ez az arány 15%, míg a szegényebb part menti közösségeknél ez akár a 90%-ot is eléri. A világ tengeri halászata egyre nagyobb bajban van: 85%-a a halállományoknak teljesen ki van aknázva, vagy túlhalászva. A hatalmas mértékű támogatások még jobban hozzájárulnak a globális flották túlkapacitásához. Az egyre növekvő mértékű illegális halászat megfékezésére pedig keveset fordítanak az államok, pedig a becslések szerint évente 50milliárd dollár kárt okoznak.

85fish stocks.png

A Stockholmi Környezeti Intézet szerint az ún. „kék karbon” piac nagy gazdasági lehetőség lehet. Az olyan tengeri élővilágok, mint a mangrove erdők és a tengeri füvek több szén-dioxidot tárolnak, mint a szárazföldi erdők, de jelenleg sajnos sokkal nagyobb ütemben csökkennek, és a szén-dioxid kárpótlási (offsetting) rendszerben sincsenek benne. Ha ezek a területek is bekerülnének abba az offsetting rendszerbe, mely alapján karbon krediteket lehet kapni az élőhely szén-dioxid elnyelő hasznossága miatt, az hozzásegítené azt, hogy az emberek még gazdasági szempontból is fontosnak tartsák megőrizni ezeket az élőhelyeket. A lokális cselekvések globális változásokat hoznának. A tanulmány szerint, és ahogy fentebb említve is volt, a globális és a lokális befolyásoló tényezők rendkívül fontos kölcsönhatásban állnak egymással, ezért a sok kis helyi lépés a teljes rendszerre befolyásoló hatással lenne.

Toma001 2012.01.27. 11:57

Dél-Korea vs Kína

Mint sok minden másban, a halászatban is Kína a legnagyobb volumenű ország. Sajnos azonban csak körülbelülre tudják megbecsülni az általuk zsákmányolt mennyiséget, ugyanis pontos adatokkal nem állnak rendelkezésre. Amikor az Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) elkészíti az éves globális halászati fogást, akkor is két külön adatsort szoktak készíteni: Kínával, és Kína nélkül.

Kína vizeit is a túlhalászat veszélyezteti, az állományok itt is már annyira megcsappantak, hogy a kínai halászhajók távolabbi vizekre is kénytelenek hajózni. Ez gyakran okoz feszültséget Kína és Dél-Korea között, mikor ugyanazon terület zsákmányára fáj mindkettőjük foga.

Illegal-Chinese-fishing-boats.jpg

 

2011 decemberében a dél-koreai kormány kijelentette, hogy keményebben fognak fellépni az illegális halászok ellen, miután egy kínai halász megölt egy dél-koreai hivatalnokot egy heves összecsapást követően. A feszültség a két ország között folyamatosan növekszik, ahogy egyre több illegális kínai halász lép be a koreai vizekre. A koreai kormány adatai szerint 2000 és 3000 közé tehető azon hajók száma, amelyek a főszezonban naponta illegálisan halásznak Korea vizein. 2011-ben 497 hajót fogtak el, míg a megelőző évben 370-et. A kínai halászok azzal vádolják a dél-koreai parti őrséget, hogy mindig találnak valami ürügyet, csakhogy jól megbüntessék őket. Emellett mindkét féltől érkeztek olyan jelentések, miszerint a másik fél egyre agresszívabb magatartást tanúsít. A koreai hatóság olyan esetről is beszámolt, hogy a kínai halászok vascsövekkel és késekkel támadtak rájuk, mikor ők a hajójukra léptek. Olyan eset is előfordult, mikor a kínai halászhajók szorosan egymás mellé álltak, hogy a hatóságok ne tudjanak felmenni a hajókra.

Idén januárban a két félnek sikerült megegyezniük abban, hogy egy kétoldalú megállapodás keretében felveszik a harcot az illegális halászok ellen. Ehhez egy testületet is létrehoztak, amely kétévente fog összeülni. A legutóbbi hírek szerint Korea megduplázta a bírság mértékét az illegális halászatot illetően. A terv szerint a legmagasabb büntetés 200millió won (kb.177500$) lesz az eddigi 100millió won helyett. Emellett az új törvénykezés értelmében az őrség lefoglalhatja a hajót és a felszerelést az illegális halászoktól.

Kínának ez egy újabb megerősítés azzal kapcsolatban, hogy ki kéne dolgoznia a saját vizeinek a helyreállítási tervét. Bár kicsit félő, hogy ezután inkább újabb vizek felé veszik az irányt, már manapság is halásznak több nyugat-afrikai ország vízterületén is.

Halászat fontos gazdasági és társadalmi tevékenység Guineában. A tengeri halászat körülbelül 85ezer munkát teremt az országban, nagyrészt a kétkezi halászok között. Ez a tevékenység jelentősen hozzájárul az élelmiszer-biztonsághoz és a part menti közösségek túléléséhez, és különösképp fontos az itt élő nők számára, akik munkát kapnak a halfeldolgozásból. A fogás nagy része kis testű halakból áll, amelyeket főként a kétkezi halászok zsákmányolnak. Ezek a halak egyaránt kerülnek frissen a piacra, és a halfüstölőkhöz is.

guinea.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hal felbecsülhetetlen értékű proteinforrás a helyi lakosok számára. A tengeri erőforrások gazdagsága ellenére a guineai lakosok nem jutnak elegendő mennyiségű halhoz. A nagy-britanniai Nemzetközi Fejlesztési Osztály (DfID) szerint az illegális halászat a guineai exkluzív gazdasági zónán belül (a parttól számított 200 mérföldes vízterület) mintegy 105millió dollár veszteséget okoz évente, amely adat a legrosszabb egész Afrikában. A jelentés becslése szerint Guinea 34ezer tonna haltól esik el évente az illegális halászat miatt, amelyből körülbelül 10ezer tonna nem kívánt mellékfogás. Guinea éves kereskedelmi fogása átlag 54ezer tonna, és ehhez még további 63% fekete zsákmány jön hozzá.  

2006-ban az Environmental Justice Foundation 104 külföldi zászló alatt hajózó halászhajót dokumentált a guineai vizeken. Ennek több mint a fele közvetlen kapcsolatba hozható volt illegális halászattal. 30 hajó engedély nélkül halászott, 31 hajó oly módon volt kapcsolatban illegális tevékenységgel, hogy a fogott zsákmányt egy másik hajóra pakolták át. Ezen felül 9 olyan hajó lett megfigyelve, amelyen nem látszódott a hajó neve.

A guineai vizeken engedély nélkül halászó hajók aránya 20% és 60% közé tehető. A legnagyobb probléma a guineai vizeken, sőt több afrikai országban is, hogy a vontatóhálós halászok a part menti zónában halásznak, amely a helyi kétkezi halászoknak van fenntartva. Ez az illegális tevékenység a helyi közösségek megélhetését erősen veszélyezteti.

Ehhez még hozzájön az is, hogy a halászok olyan halászati módszereket használnak, amelyek rendkívül károsak a tengeri környezetre. A vontatóháló például apróbb szemű, mint ami engedélyezve van.
Guinea 320km-es tengerpartjára összesen csak 5 járőrcsónak jut, rendelkezésre állna több is, de sajnos azok nagyon rossz állapotban vannak, pénz meg természetesen nincs a megjavításukra.

iuu_ejf_arrest_trawler.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Az ide érkező halászok fő célpontja a garnélarák. A garnéla vontatott fenékhálós halászata az egyik olyan módszer, amely a legtöbb nem kívánt mellékfogással jár. Számokban kifejezve 1kg garnéla fogását 10kg más egyéb faj fogása kíséri. A nem kívánt fogást visszadobják a tengerbe, de sajnos nagy részük nem éli túl a megpróbáltatást. Egyes becslések szerint a világ teljes visszadobásának körülbelül az 50%-a történik a guineai vizeken.

A legtöbb külföldi halászhajó Kínából, Koreából, és az Európai Unióból érkezik. Az illegális halászok hajói több néven is futnak, és a felségzászlót is cserélgetik. Vannak olyan hajók, amelyek más nevet és zászlót használnak a tengeren halászat közben, mint a kikötőben a kipakolásnál és a raktározásnál. A fogás legnagyobb része Las Palmas-on keresztül kerül tovább értékesítésre, amely város kikötője az illegális halászok mekkája.

A guineai vizek még nem olyan régen az egyik halban leggazdagabb területeknek számítottak. Azonban ha nem teszünk semmit az illegális és romboló halászat megszüntetése ellen, akkor szemtanúi lehetünk annak, hogy hogyan omlik össze ez a gazdag élővilág, és vele együtt a part menti közösségek.

forrás: Environmental Justice Foundation

Ha a luxuscsemegékre gondolunk, sokaknak a kaviár lesz az egyik, ami eszébe fog jutni. Ez az ínyencség leggyakrabban a tokfélék ikráiból készül, habár más halfajokét is szokták értékesíteni, például a kapellán lazac (Mallotus villosus) ikrájából készült termékkel is találkozni az üzletek polcain.

kaviár.jpg

A tokfélék közé 25 faj tartozik, ezekből régebben több is megtalálható volt a hazai vizekben, azonban manapság már szinte csak a kecsege az egyetlen, amely szélesebb körben megtalálható. Szerencsére 2010-ben elindult egy program, amelynek célja az, hogy 2020-ra sikeresen helyreállítsák a Duna viza állományát. A program a Viza 2020 nevet kapta, és 2010. szeptember 19.-én 100 darab négyhónapos példányt útjára is engedtek a folyón. 2011 szeptemberében a Fekete-tengertől 18km-re az egyik Duna ágban a halászok kifogták az egyik jelölt vizát. Ez mutatja a program sikerességét, az 50cm hosszú hal sikeresen átjutott a Vaskapu I. és a Vaskapu II. vízerőmű rendszeren.

A tokfélék állománya világszerte jelentősen csökken, 13 faj tartozik a veszélyeztetett fajok közé, 2 pedig a kihalás szélén áll. A folyókra épített vízerőművek megakadályozták a tokhalakat abban, hogy eljussanak a megfelelő ívóhelyre. Ez a fő oka az állományuk jelentős csökkenésének. Emellett az illegális kaviárkereskedelem is nagy veszélyt jelent az állományukra.

A Természetvédelmi Világunió (WWF) jelentése szerint a román és bolgár illegális kaviárkereskedelem jelentősen aláássa a tokfélék túlélési esélyét a Duna vízgyűjtőterületén. 2000 és 2009 között 14 illegális kaviárszállítmányt foglaltak le, amiből 5 szállítmány (27,5kg) Bulgáriából, és 9 szállítmány (25kg) Romániából származott. Az Európai Unió vizein belül csak Bulgáriában és Romániában található számottevő tokhal populáció, és az itt megtalálható 6 fajból 5 veszélyeztetett státuszban van, és a tokhalak halászata be van tiltva. Elszomorító a 2 ország kormányának hozzáállása, ugyanis egyik sem jelentett be illegális kaviár kereskedelmet, habár az EU-ban többször is foglaltak le. 2011 májusában Bulgária betiltotta a tokhal halászatát, Romániában ez már 2006-ban megtörtént. 2011-ig igazából nem sok értelme volt a román betiltásnak, mert a halászok ugyanúgy halásztak tovább a bolgár oldalon, ahol még engedélyezett volt.

tokhal.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

2007-ben Románia és Bulgária az Európai Unió tagja lett, így még nehezebbé vált az illegális kereskedelem lefülelése. A két ország fekvése miatt kaput képez a Kaszpi-tengerről érkező illegális kaviárkereskedelemnek az EU felé. Ugyanis a tenyésztett tokhalak kaviárja forgalmazható, ezért gyakran az illegális kaviárt úgy értékesítik, mintha bolgár haltenyésztésből származna. Radioizotópos vizsgálat során azonban több esetben is találtak a Kaszpi-tengerről származó kaviárt.

A tokhaltenyésztés egyre növekvő iparág a térségben, amely növelheti az illegális áruk „tisztára mosását”. Az Európai Uniónak ki kell bővítenie a kaviárkészítmények ellenőrzését, a vásárlók részéről pedig fontos, hogy soha ne vásároljanak jelöletlen kaviárt.  

Nyugat-Afrika vizei a világ egyik legfontosabb halászati területei. Az európai tengerek drasztikusan csökkenő halállományai miatt az Európai Unió több nyugat-afrikai országgal kötött halászati partnerségi megállapodást, hogy egy bizonyos összeg fejében használhassák az adott ország vízterületeit. A kifogott halak aztán az európai piacokon kerülnek értékesítésre, a legfőbb forgalmazók a spanyolok, a franciák, és az angolok.

las palmas.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azonban nem csak az uniós flottákon keresztül kerül hal az európai piacokra, hanem egyes afrikai halászok is importálnak halat. Viszont a zsákmány sokszor illegálisan kerül kifogásra és értékesítésre. Az illegális halászat világszerte égető kérdés, a FAO jelentése szerint a világ halállományainak 75%-a túl van halászva, és a kifogható mennyiségnél nagyobb mértékű fogások, és a be nem regisztrált halászhajók tevékenységei még jobban nehezítik a becsléseket és a kvótaszabályozásokat. Tavaly az Európai Unió és az Egyesült Államok kötött egy megállapodást, hogy közös erővel lépnek fel az illegális halászat ellen.

Sajnos a legtöbb esetben nagyon nehéz ellenőrizni azt, hogy az eladott áru milyen forrásból származik. A kalóz halászok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a forgalmazott árujuk legálisnak tűnjön. Erre több praktika is létezik: halak átpakolása egyik hajóról a másikra; átcsomagolása olyan hajó bélyegével, amely legálisan halászhat; több hajó fut ugyanazon a néven stb. Több esetben történt olyan is, hogy nem azt a fajt tartalmazta a csomagolás, mint amilyen néven el akarták adni. 2007-ben történt egy olyan eset, hogy London legnagyobb halpiacán, a Billingsgate Fish Market-en próbáltak nyugat-afrikai vizekről származó fogasdurincsot (dentex dentex) vörösdurbincsként (Pagellus bogaraveo) eladni. A fogasdurbincs jelentősen túlhalászott faj, ezért a Közép-Atlanti Halászati Bizottság csak nagyon keveset engedélyez belőle fogni és értékesíteni, ezért gyakran más halfajként próbálják eladni.

Mielőtt a halszállítmány megérkezik Európába, előtte átmegy egy állomáson. A Kanári-szigetek Spanyolország legdélebbi autonóm közössége. Las Palmas de Gran Canaria a második legnagyobb települése a szigeteknek, és a legfontosabb elosztóhelye a Nyugat-Afrikából Európába tartó halszállítmányoknak. A Kanári-szigetek megkapta Spanyolországtól a vámmentes kikötői státust, ezért a kalóz halászok egyik Mekkája. Nemcsak a halászok használják előszeretettel a kikötőt, hanem több olyan cégnek is van itt telephelye, amely az illegális zsákmányt Európába exportálja. A cégek adókedvezményekben részesülnek, a raktárakat korlátlan ideig használhatják. Az illegális fogást általában összekeverik a legális fogásokkal, és az európai zsákmányt is „összemixelik” az afrikai fogásokkal. Mivel a Kanári-szigetek Spanyolországhoz tartozik, ezért később már nem ellenőrzik, innen már szabadon mehet az áru bárhova. Sajnos az ellenőrzés sem túl aktív, összesen 5 felügyelő dolgozik Las Palmas kikötőjében, akiknek körülbelül 360ezer tonna halat (2005ös adat) kellene átvizsgálniuk évente. Ennek a 360ezer tonnának a 60%-a át lett pakolva más hajóra, 20%-a lett csak feljegyezve, mint hivatalos import. A legtöbb illegális fogás Guineából származik, ahol gyakran hűtőkamrákkal felszerelt hajókra teszik az illegális fogást, majd azt Las Palmas kikötőjében ismét egy másik hajóra teszik.   

transshipping.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdekes, hogy az Európai Unió nem foglalkozik túl komolyan ezzel az üggyel. Pedig a Kanári-szigetek az Unióhoz tartoznak, mivel spanyol autonóm terület, így mondhatni az EU ugyanolyan ludas az illegális halászatban, mint az afrikai halászok. Bár ez nem az első eset, hogy az EU „kezeskedik” egy illegális tevékenységhez, hasonló a helyzet mikor a marokkói halászati partnerségi megállapodás keretében az uniós halászhajók a Marokkó által illegálisan elfoglalt Nyugat-Szahara vizeit használta.

Az Európai Unió és az Egyesült Államok megállapodott abban, hogy egy kétoldalú egyezmény keretében közösen lépnek fel az illegális, be nem jelentett, szabályozatlan halászat ellen (IUU fishing).

Az egyezményt 2011 szeptember 7-én írta alá az Európai Unió részéről Maria Damanaki a Európai Bizottság tengerügyi és halászatért felelős biztosa, míg az USA részéről Dr. Jane Lubchenco, a Nemzetközi Éghajlati Adatközpont (NOAA) ügyintézője.

"Az illegális halászat bűncselekmény, és nekünk kötelességünk megtenni mindent, hogy küzdjünk ellene." - nyilatkozta Damanaki. "Közös erővel még jobban hatni tudunk rájuk, hogy hagyjanak fel az illegális tevékenységgel."

Egy sajtóközleményben Dr. Lubchenco az alábbit nyilatkozta: " Az illegális, be nem jelentett, és szabályozatlan halászat az egyik legfenyegetőbb veszély a halállományok fennmaradására és a tengeri világ sokszínűségére nézve. A nemzetközi együttműködés segíthet abban, hogy határozottabban lépjünk fel ellene."

Az unió és az USA az első és a harmadik legnagyobb tengeri termék importőr (Japán a második), és megállapodtak arról is, hogy az import termékeik nem származhatnak illegális fogásból.

Az EU szabályozása, az ún. IUU halászati elleni fellépés törvénye már 2010 január 1-jén hatályba lépett. Később az Európai Parlament megalkotott egy kezdeményezést, a Küzdelem az illegális halászat ellen nemzetközi szinten címmel.

Isabella Lövin, Európa Parlamenti képviselő nyilatkozta, hogy nagyon boldog, hogy az Európai Bizottság és az Egyesült Államok ilyen komolyan veszi az illegális halászat elleni fellépést: "Együtt kell működniük a piac legfontosabb szereplőinek. Véleményem szerint a következő lépés az lenne, hogy Japán is részt vegyen ebben az együttműködésben." - nyilatkozta Lövin.