Idén a május a hal hónapja. A Felelős Gasztrohős legújabb kampánya a hazai halak népszerűsítését tűzte ki zászlajára, és minden egyes héten egy közkedvelt hazai hal bemutatására fókuszál, receptekkel és elkészítési tanácsokkal megfűszerezve. A hét hala a ponty, ezen apropóból gondoltam, hogy én is írok egy kicsit erről a bajszos jószágról.

Talán nincs még egy olyan hal, mely annyira megosztja a társadalmat, mint a ponty. A világ egyes részein, mint például Kínában, az egyik legkedveltebb halcsemege, és az egyik legnagyobb volumenben tenyésztett is. A világ édesvízi haltenyésztésének mintegy 15%-át teszi ki. Az akvakultúra történelme körülbelül 4000 évre nyúlik vissza, mikor a kínaiak első ízben álltak neki pontyot tenyészteni. A népszerűsége töretlenül kitartott egészen az időszámításunk előtti 7. századig, amikor ugyanis a Tang dinasztia uralkodója, Li Tang került uralomra. Li ugyanazt a nevet viselte, mint a ponty, így az állatot szentté nyilvánította, és betiltotta mindennemű fogását és tenyésztését. A dinasztia bukása után a ponty tenyésztése új erőre kapott, és a rizstermesztés egyik fő társává vált. Az elárasztott földekre telepített halak a kártevőirtás fő eszközei voltak, emellett „kigyomlálták” a nem megfelelő növényeket, továbbá az ürülékükkel a földeket is trágyázták. Tökéletes szimbiózist alkottak a rizzsel, és nem csak a tányéron.

cyprinus-carpio-00013.jpg

A ponty európai megjelenése a mai napig vitatott kérdés. Korábban az volt a hiedelem, hogy Cipruson keresztül került be keletről Európába, habár mások szerint ez a halfaj őshonos a Duna folyóban. Ezt bizonyítja az a levél is, melyet Cassiodorus írt Theodorus királynak az i.e. 6. században: „… és a Dunából jövő ponty és a Rajnából érkező hering. Széles ízvilágot biztosítanak, mely szükséges ahhoz, hogy minél több hal érkezzen különböző országokból. A király hatalmának mutatni kell, hogy mindent képes birtokolni.” Ez azonban még elég gyenge lábakon álló bizonyíték, ugyanis ebben az időben a halfajok elnevezését elég gyakran keverték. Például egyes írásokban a csuka és a sügér a tengeri halak között szerepelt, habár mindegyik édesvízű faj. Később azonban archeológiai kutatások igazolták az állítás valódiságát, mikor is alsó-dunai ásatásokon pontymaradványokat találtak az ételmaradékok nyomai között.

Ettől függetlenül Európában is megosztó szerepet tölt be az egyes országokat összehasonlítva. A ponty rendkívüli népszerűségnek örvend Nagy-Britanniában és Franciaországban is, habár pusztán a sporthorgászok körében nagyra növő mérete és harciassága miatt. Ez nem mindig volt így, 17. századi feljegyzések szerint az édesvízi halak fogyasztása, köztük a pontyé is csupán a brit királyi család kiváltsága volt, a nép fogyasztotta a tengeri halakat, a ponty pedig különleges alkalmakkor került az uralkodó asztalára.

Kelet-Európában, köztük Magyarországon is ellenben népszerű fogyasztási alapanyag. A magyar haltermelés mintegy 80%-át a ponty adja, leggyakrabban extenzív halastavakban tenyésztve. Habár egyre gyakoribbak az ún. kombinált extenzív-intenzív haltenyésztési eljárások is. Nem túlzás azt állítani, hogy a pontytenyésztés az egyik legfenntarthatóbb haltenyésztési módszer, a halgazdaságok gazdag élővilágot biztosítanak, és táplálásuk sem jár jelentős környezeti externáliával.

A magyar ponty másban is különlegesnek számít. 1998-ban Izraelben ütötte fel a fejét a koi herpeszvírus, mely egyetlen áldozata a ponty. Ázsiai és amerikai elterjedése egy sáskajárással ért fel, ahol megjelent, ott az állomány 80-100% elpusztult, Indonézia például szinte a teljes pontyállományát elvesztette. A szigetország elkövette azt a malőrt, hogy a kipusztított tavakat egészséges halakkal próbálták feltölteni, ezzel azonban csak tovább terjesztették a fertőzést. Európában is megjelent, szintén hasonló méretű elhalálozásokat mutatva. Csodával határos módon Magyarország azonban fertőzésmentes maradt 2012-ig, habár a körülöttünk lévő országokban már mindenhol elterjedt. Miután a vírus megjelent az országban, a fertőzés csupán 20-30%os elpusztulási arányt produkált, mely egyik országban sem volt tapasztalható. Állítólag a magyar állományok rendkívül erős immunrendszerrel rendelkeznek, így még a kínaiak is érdeklődni kezdtek utána.

Kis hazánk is büszkélkedhet a saját pontyfajtájával. A Hévizi-tóban fedeztek fel véletlenül 2002-ben egy endemikus vadponty állományt, mely a természetvédelmi szabályozások alapján veszélyeztetett fajnak minősül. A törpenövésű fajta teljesen tiszta genetikai állományú, vagyis úgy fejlődött a tóban, hogy közben nem „hígult” fel a populáció más csoportok keveredése során. Míg a „hagyományos” pontyok akár a 30 kilogrammos testtömeget is elérhetik, addig az itteni pontyállományok alig negyvendekások.

A kínai kultúrában a hal legtöbbször a termékenység szimbóluma, melyet leggyakrabban a ponttyal ábrázolnak. A nagy pikkelyei miatt gyakran kötik össze a sárkánymitológiával. A legenda szerint a sárkányok úgy születnek, hogy a pontyok felúsznak a patakon a hegytetőig, ahol átvágnak a „sárkánykapun”, és amint átérnek a kapun, sárkánnyá változnak.

Nem mindenhol örülnek azonban ennyire a pontynak. A világ másik szegletében, Ausztráliában kifejezetten ellenségként tekintenek rá. Mivel az ottani vízterületeken nem őshonos, így megjelenése teljesen felborította az ökoszisztémát, a Murray folyó esetében már környezeti katasztrófaként definiálják az elterjedését a helyiek. Az elmúlt napokban az ausztrál kormány úgy határozott, hogy drasztikus eszközöket foganatosít a pontyok ellen, és beveti a máshol rettegett biológiai fegyvert: a koi herpeszvírust. Nem kevesebb, mint 15 millió ausztrál dollárt szán a kormány erre a programra, habár egyes becslések szerint a ponty jelenléte éves szinten 500 millió dolláros kárt okoz a szigetországnak.

Egyesek a túl sok szálkája miatt, míg mások az ún. iszapíze miatt nem kedvelik túlzottan a ponty fogyasztását. Habár az ausztrál Keith Bell pontykereskedő szerint ez utóbbi egy tévhiten alapul. Szerinte annak a mellékíznek, melyet annak tulajdonítunk, hogy a ponty az iszapban turkál, valójában semmi köze az iszaphoz. Ez a mellékíz azonban a hisztamin miatt alakul ki. Ahogy a stresszhelyzet miatt a hal testhőmérséklete emelkedik, úgy egyenes arányban növekszik a hisztaminszintje is. A kapillárisokon keresztül ez a húsba kerül, és ez adja az ún. iszapízt. Hogy mindezt elkerüljük, a kifogott halat azonnal jég közé kell helyezni, hogy a test hőmérséklete alacsony maradjon. A másik előnye, hogy ilyenkor a vér a bordáktól a váll részére vándorol, a hal azon részére, melyet amúgy sem fogyasztunk.

 

A legjobban talán a tenger háziasítása kifejezés írja le azt a folyamatot, ami manapság zajlik a halászati ipar és a haltermelés terén. 2012-ben az akvakultúra volumene utolérte a vadon fogott halak mennyiségét, és a tendencia azt mutatja, hogy az előbbi hamarosan jócskán le fogja hagyni az utóbbit. Egy olyan folyamatnak vagyunk most részese, ami más állatfajok esetében jóval korábban bekövetkezett és a mostani helyzetük már-már természetesnek fogható fel. Ma már senki nem gondol arra, hogy mit keres pulyka az amerikai kontinensen, szarvasmarha Japánban, vagy éppen disznó Ausztráliában. A halak „deportációja” azonban egy egészen új folyamat, melynek még csak az alkonyatán vagyunk. Habár már pár évtized alatt így is eljutottunk oda, hogy jelenleg Chile a világ második legnagyobb lazactermelő országa (Norvégia után) úgy, hogy a lazac nem él Chile partjainál, sőt az egész déli féltekén sem. Az utóbbi években már Ausztrália, Új-Zéland és Kína is lazactenyésztésbe fogott, kialakítva ezzel a világon a leggyorsabban fejlődő mezőgazdasági iparágat.

Az intenzív állattenyésztés rendkívül megnövelte a szektor termelékenységét, habár amikor a sertéstenyésztés intenzív gazdálkodási üzemekre váltott át, az iparág azzal érvelt, hogy a CAFO-k, vagyis a koncentrált tenyésztési üzemek állatjóléti szolgálatot teljesítenek mindazzal, hogy a malacok már nincsenek kitéve a szabadban az időjárás viszontagságaink, továbbá a zárt telepek biztonságot nyújtanak számukra, és a malacok farkának a levágása és a kasztrációjuk is a békésebb életmódhoz járulnak hozzá a csökkentett agresszió kapcsán. Eléggé sántítanak ezek az érvelések, a fő cél a minél hatékonyabb termelés minél alacsonyabb költségen. Azonban a koncentrált állattartás rendkívüli biztonsági intézkedéseket igényel, a legkisebb fertőzés is akár az egész állományt romba döntheti. Az intenzív lazactenyésztés esetében mindez sokkal komplikáltabb, mivel a telepek pusztán a nyílt tengeren lebegő „ketrecek”, ami maximum a nagyobb testű ragadozók ellen nyújt védelmet.

red_tie.jpg

Idén februárban be is következett a chilei tenyésztők rémálma. Chile Los Lagos régiójában egy mérgező algafaj kezdett burjánzani, mely pestisjárványszerűen söpört végig a terület lazactelepein. Március közepére mintegy 25 millió példány pusztult el, melyek össztömege elérte a 90ezer tonnát. Anyagilag kifejezve a kár elérte a 800 millió dollárt is. Egyes telepek, mint például a Blumar’s Caicura „lazachizlalda,” 100%-os halálozást dokumentáltak, magyarul a teljes állomány elpusztult. Ha a teljes chilei lazacipart vesszük alapul, akkor az ország lazacállományának a 15%-át elvesztette mintegy három héten belül. Habár az elhullott példányok nem mennek teljesen veszendőbe, pusztán halliszt készül belőlük, de mindez töredéke az eredeti értéküknek. Felipe Manterola, a chilei lazactenyésztők szövetségének a szóvivője elmondta, hogy ez az algavirágzás, amit a lazacosok már csak „vörös árnaK” hívnak, teljesen természetes folyamat és semmit nem tudnak tenni ellene.

Nem ez volt az egyetlen dolog, mely az utóbbi időben a lazacipart sújtja. Az intenzív haltenyésztés jelentősen függ a rendelkezésre álló halliszttől és annak árától. Dél-Amerika szintén kiemelkedő szerepet tölt be a világ halliszt-előállításának piacán. Peru a világ harmadik legnagyobb halászó nemzete úgy, hogy halászata szinte kimondottan egyetlen fajra épül: a perui szardellára, mely pusztán takarmányozási célokat tölt be. 2014-re azonban ez a halfaj állománya olyan jelentősen lecsökkent, hogy a perui hatóság beszüntette a korábban novemberben esedékes második halászati szezont. Peru halliszt-exportja 30%-kal csökkent a tavalyi évhez képest, mely a legalacsonyabb értéket mutatja az elmúlt hat évben. Az elmúlt két évben tapasztalt alacsony fogás egyik (habár nem az egyetlen, szakértők szerint az állományokat a túlhalászás sújtja) legfőbb oka az El Nino hatás. Peru partvonala egy ún. feláramlási zónában fekszik, vagyis a széljárás a szárazföld felől a nyílt óceán felé fújja a víz felszíni rétegét, de mivel a víztömeg egyensúlyra törekszik, ezért az alsó réteg feláramlik a felszínre, tápanyagot biztosítva ezzel a tápláléklánc elsődleges termelőinek. A Peru partjánál található Humboldt feláramlási zónát a világ legtermékenyebb vízi területeként tartják számon. Durván 7 évenként azonban megváltozik a szélirány, így drasztikusan lecsökken a tápanyagok „forgalma”, mely az egész ökoszisztémára hatással van.

humboldt.jpg

Az alacsony halliszt előállítás a lazactenyésztésre is számottevő negatív hatást gyakorol. Az ára jelentősen megugrik, az alacsony rendelkezésre álló halliszt pedig alacsonyabb termelést eredményez. Mind az El Nino hatás, mind pedig a „vörös ár” nevű algavirágzás olyan természetes folyamat, melyet az iparág nem képes kiküszöbölni, és csak imádkozhatnak, hogy sokáig ez nem következik be újra. Felmerül azonban a kérdés, hogy hiába a nagyvolumenű ipari terjeszkedés, ha mindez ennyire sérülékeny. A globális piac stabil kínálatot szeretne látni, azonban ezek szerint nem biztos, hogy a lazactenyésztés az az iparág, amely ezt biztosítani tudná. Háziasítjuk a tengert, de vajon meg is tudjuk szelídíteni?

Európában is támogassa a haltenyésztőket a magyar kormány!

Az LMP arra bíztatja Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztert, hogy az Európa Tanács soron következő ülésein támogassa a februári parlamenti plenáris szavazáson jelentős többséggel elfogadott Közös Halászati Politika átfogó reformját.

A reform nem csupán a tengeri túlhalászat sürgető globális környezeti problémájára ad zöld válaszokat, de közvetlen hatással lesz a hazai haltenyésztés alakulására is. Magyarországnak elemi érdeke, hogy az új szabályozás révén kiemelt támogatást kapjon az ország egyetlen növekvő mezőgazdasági ágazata, az akvakultúra fejlesztése.

Az új Európai Tengerügyi és Halászati Alap kiemelt helyen támogatja a fenntartható akvakultúrát, melyben jelentős szerepe van a hazai extenzív pontytenyésztés növelésének. Az extenzív vagy kombinált haltenyésztés munkalehetőségeket biztosíthat az olyan térségekben, ahol a szakképzetlen munkaerők számára más lehetőség nem áll rendelkezésre. Megfelelő beruházás mellett lehetőséget kapnánk a jelenlegi pontytermelés megduplázására.

Az új halászati alap megszüntetné a modernizációs és leselejtezési támogatásokkal való visszaéléseket, mely során egyes halászhajók először felvették a támogatást modernizációra, majd nem sokra rá – a leselejtezési támogatás keretében belül – leselejtezték hajójukat.

Budapest, 2013. február 23.

Csiba Katalin és Heltai László

 az LMP szóvivői

http://lehetmas.hu/sajtokozlemenyek/38731/europaban-is-tamogassa-a-haltenyesztoket-a-magyar-kormany/

Az akvakultúra általában olyan haltenyésztési rendszer, ahol szaporítják, felnevelik, majd később levágják (de érdekes kifejezés ez hal esetében) és feldolgozzák a halat. Vannak azonban olyan akvakultúrás rendszerek is, ahol szaporítás nem történik, magyarán csak a vadon befogott példányokat hizlalják fel. Ezt azon fajok esetében használják, melyeket fogságban nem tudnak szaporítani. A két legismertebb ilyen faj a tonhal és az angolna. Van azonban olyan akvakultúrás rendszer is, ahol még a hizlalás rész is nagyjából kimarad. Ezt szleng nyelven csak „halfrissentartónak” nevezném, és a leggyakoribb esetben a közönséges tőkehal (gadus morhua) esetében találkozunk vele.

cod cba.jpg

Ezekre a rendszerekre legfőképpen azért van szükség, mert a tőkehal vadon történő zsákmányolása időszakonként rendkívül változó, a vásárlók pedig egyre jobban igénylik a friss példányokat. A kifejlett, négy évnél idősebb egyedeket akár 6-8 hónapig is tarthatják ily módon fogságban, mielőtt a piacra kerülnek. Leginkább a norvégoknál találkozhatunk ilyen „tőkehal-frissentartókkal”, ahol a halászok a part közelében csak az ívási időszak alatt (februártól áprilisig), vagy amikor megérkeznek a kapellánlazacok táplálékul (áprilistól júliusig), csak akkor képesek közönséges tőkehalat zsákmányolni. A technológia nem újkeletű, korábban az időjárási körülmények is nehezítették az akkor még kevésbé alkalmasabb hajók halászását, ezért még rövidebb periódus állt rendelkezésükre tőkehalat fogni.

A haltermelők számára ez a megoldás csökkenti a piaci bizonytalanságot, az értékesítők hajlandóbbak hosszú távú szerződést kötni, mivel garantáltabb az állandó piaci ellátás. Továbbá egyes tanulmányok kimutatták, hogy ha a fogás után hagyjuk, hogy a hal fiziológiailag 12-24 óra alatt helyre jöjjön, akkor az izomzatban csökken a vér mennyisége, és fehérebb halfilét eredményez. A halászati technológia is kissé különbözik az eredeti halászati módszertől, mivel itt fontos cél az, hogy a hal épen maradjon. A leggyakrabban kerítőhálóval fogják a tőkehalakat, átalakított hálóval, és vonóberendezéssel, garantálva ezzel azt, hogy a kifogott példányok 97-100%-a túléli a tárolóba juttatást.

Don Staniford valószínű a lazacfarmok Paul Watsona. A fiatal környezetvédő aktivista zászlajára tűzte, hogy mindent megtesz azért, hogy véget vessen a lazacfarmok környezetkárosító tevékenységének. E célból indította a wikileaks mintájára a fishyleaks elnevezésű weboldalát, melyben a lazacfarmok „titkait” igyekszik feltárni.

Na de mi is a baj a lazacfarmokkal? Az intenzív állattenyésztésnél is ugyanazok a természeti következmények jelennek meg, mint az intenzív növénytermesztésnél. Magyarán a nagy koncentrációjú, egy fajból álló kultúra sokkal jobban ki van téve a paraziták károkozásainak. A lazacok egyik legnagyobb ellensége a haltetű. A haltetű elszaporodása egy intenzív haltenyésztésben óriási mértékű károkat képes okozni, ezért a haltenyésztők különböző vegyszereket használnak a paraziták ellen. Sajnos azonban itt is ugyanaz a helyzet áll fenn, mint a szántóföldeken, vagyis a haltetűk a folyamatos vegyszer-kitettségnek köszönhetően egy idő után ellenálló képességet fejlesztenek ki, mely még nagyobb mennyiségű rovarirtó felhasználását igényli. A növekvő vegyszerhasználat pedig rendkívül káros mind a vízminőségre, mind pedig az élővilágra nézve, főleg a homárállományokban és a kagylóknál okoz pusztulásokat. Az egyik gyakran használt vegyszer a teflubenzuron, mely a kagylók mészváz-építését akadályozza meg.   

sea lice.jpg

Másfelől a sűrűn összezárt lazactelep a haltetű számára egy aranybánya. A bőséges mennyiségű gazdatesteknek köszönhetően rendkívüli módon elszaporodnak, és terjeszkedésük nem áll meg a telepen belül. Mivel a lazacfarmok a tengerben kialakított hálóval vagy ketreccel körbezárt telepek, így a paraziták szabadon juthatnak ki a természetbe. Az elszaporodott paraziták pedig már a vadlazacok állományait veszélyezteti, amely már így is hatalmas problémát jelent. Nemrég egy tanulmány során 280 ezer jelölt lazacot engedtek szabadon 10 különböző folyóban, Írországban és Norvégiában. A tanulmány eredménye szerint az elpusztult egyedek 39%-áért a haltetű volt felelős.

Na de visszakanyarodva Don Stanifordhoz és küzdelméhez, a Fishyleaks nevű oldalán arra hívja fel a figyelmet, hogy szerinte a norvég tulajdonban levő lazacfarmok nem mondanak igazat a parazita-irtó vegyszerek felhasználása kapcsán. A birtokába jutott adatok alapján a skót lazacfarmok vegyszerfelhasználása 2008 és 2011 között megduplázódott, míg 2005 óta megtizenkétszereződött! Staniford másik „feltárása” az, hogy a skót kormány szándékosan eltitkolja a lazacfarmokon bekövetkező halpusztulásokat. A Fishyleaks adatai szerint 2011-ben mintegy 7 millió lazac pusztult el a skót farmokon, míg 2012 első három hónapjában több mint 2 millió!

Don Stanifordnak a bírósággal is meggyűlt a baja. A világ egyik legnagyobb lazacforgalmazó cége, a Cermaq 2011-ben rágalmazásért perelte be őt. Don ugyanis olyan reklámokat gyártott, melyen cigarettásdobozt ábrázoló képekre tett lazacokat különböző ábrákkal, utalva ezzel arra, hogy a tenyésztett lazac fogyasztása káros az egészségre. Don szerint nagyon hasonlít a lazacipar a dohányiparra abban a tekintetben, hogy mindkettő figyelmen kívül hagyja a kutatók figyelmeztetéseit. Staniford egy online adománygyűjtő oldalt indított a perköltségei fedezésére, melyen keresztül mostanra már majdnem 50ezer dollárt gyűjtött össze civil adományokból! A Cermaq vállalat szerint Don Staniford mintegy 100ezer dolláros kárt okozott nekik, melyből 25ezer dollár ment el arra, hogy megpróbálják leállítani Staniford rágalmazó kampányát.

don staniford cigarette.jpg

Ez a Dávid és Góliát harca sok embernek felkeltette a figyelmét és Don pártjára álltak. Érdekes módon a Cermaq a második legnagyobb Kanadában tevékenykedő vállalat, mégis azt nyilatkozták, hogy ebben a küzdelemben ők a Dávid. „Úgy gondolom, hogy mi állunk a jó oldalon, és ezt meg kell védenünk. Ha nem ezt tesszük, akkor rossz szolgálatot teljesítünk a közösségek, a partnereink és a dolgozóink számára.” – nyilatkozta a Cermaq szóvivője. Úgy tűnik Don is készen áll a küzdelemre: „A keserű végig harcolni fogok és győzök.”

A Compassion in world farming elnevezésű állatvédelmi szervezet panasszal élt az Európai Ombudsmannál, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az állatjóléti szempontokat az új szabályozások meghatározásánál.

A szervezet panasszal élt, mivel a Közös Halászati Politika reformjának meghatározásánál a tenyésztett halak jóléti szempontjait nem vette figyelembe, pedig az Európai Unió működéséről szóló szerződés 13. cikkelye alapján ez kötelező lenne. A Közös Halászati Politika reformjának egyik pontja a haltenyésztések fejlesztésének elősegítése, de a javaslat semmiféle utalást nem említ a tenyésztett halak jóléti szempontjairól.

crowd fish farm.jpg

Peter Stevenson, az állatvédelmi szervezet tanácsadója nyilatkozta: „Az európai tenyésztett halak nagy része durván intenzíven van tartva. Ez a fajta haltenyésztés jelentősen hozzájárul az állatok szenvedéséhez. Elég sok esetben a halak túlzsúfolt tartályokban vagy elkerített hálók között vannak tartva. A túlzsúfoltság könnyen okoz a halaknál különböző testi eldeformálódást, gerincferdülést, eltorzuló fejformát, és az uszonyuk is gyakran szenved sérülést. Továbbá a lazacok ketrecekben történő tartása jelentősen korlátozza a természetben megszokott hosszú távú úszásaikat. Nélkülözhetetlen újabb intézkedések bevezetése a halak védelmének érdekében mielőtt a haltenyésztések további terjeszkedéséről döntenénk az Európai Unióban.”

Miután több levelet is váltottunk a Bizottsággal a témával kapcsolatban, de nem történt semmi előremutatás,  nem volt más választásunk, mint az Ombudsmanhoz fordulni. Ez az első eset, hogy a Compassion in World Farming az Ombudsmanhoz fordult olyan eset kapcsán, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az állatjóléti szempontokat. A Szerződés 13. cikkelye kimondja, hogy az EU-nak teljes mértékben figyelembe kell vennie az állatjóléti követelményeket, mikor mezőgazdasági vagy halászati szabályozásról esik szó. A halak is beletartoznak, miután tudományosan is be lett bizonyítva, hogy érzik a fájdalmat, ismerik a félelmet, és szenvedni és képesek.

A Bizottság teljesen félrevezetően kezelte a Compassion követeléseit. Az állították, hogy nincsen elégséges tudományos bizonyíték arra nézve, hogy törvényileg hogyan kellene szabályozni egyes halak tenyésztését állatjóléti szempontból. Pedig 2008-ban az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozott egy tudományos jelentést 6 különböző halfaj tenyésztéséről szóló állatjóléti követelményeiről, 2009-ben pedig 8 különböző faj tartásáról és levágásáról határoztak meg tudományos véleményt.

Dr. Mercola írása

A génmódosított szója hatalmas területeken történő termesztése jelentős környezeti károkat és egészségügyi problémákat okoz világszerte. A szója széles körben jelen van a táplálkozásunkban, feldolgozott élelmiszerként és a legtöbb húsban megtalálható, és az ipari, koncentrált állattenyésztésben is használják az állatok etetésére. A következő „természetes” lépés, legalábbis a világ két legnagyobb szójaipari cége szerint, hogy a haltenyésztésekben is a szója legyen az egyik legjellemzőbb etetőanyag, - amelyet amúgy félrevezetően „fenntarthatóként” jelölnek meg.

Szerencsére a Food&Water Watch kiadott egy jelentést, mely felfedi a valóságot: a halak szójával történő etetése környezeti és egészségügyi katasztrófát okozna.

Food_&_Water_Watch_logo.png

Miért kell a szóját távol tartanunk a tengertől?

Becslések szerint a világ tengerekből származó élelmiszerek fele már ipari haltenyésztésekből származik. Mint ahogy az ipari állattartás, úgy az ipari haltenyésztés is már a kezdetektől olyan problémákkal küzd, mint a túlzsúfoltság, szennyezések és a természetellenes étrend. A tenyésztett halak etetése így is vitatott pont, mivel gyakran vadon fogott halakból készült halliszttel etetik a tenyésztett halakat, melynek köszönhetően sok helyen hanyatlásnak indultak a természetesen halállományok.

2011-ben az Illinois-i Szója Egyesület azt nyilatkozta, hogy a szójaetetés forradalmasítani fogja a fenntartható mezőgazdaságot a haltenyésztés területén. Sürgetik, hogy a szója minél hamarabb elterjedjen a haltenyésztésben, mellyel alábecsülve is évente 201millió dollár haszonhoz jutnának! A Food&Water Watch rámutatott, hogy amennyire káros a szójatermesztés a talajnak, a környezetnek és az emberi egészségre, ugyanúgy romboló hatással lehet az óceánokra és a tengerből származó élelmiszerekre egyaránt.

„… míg a szójaipar támogatja mindezt azért, hogy minél nagyobb bevételre tegyen szert az ipari haltenyésztések gyarapodásai során, addig semmilyen garancia nincsen arra nézve, hogy a szója alapú haltenyésztés hosszú távon egészséges halat lenne képes előállítani vagy a környezeti felelősségvállalást támogatná. Valójában a szója miatt a halak még több ürüléket termelnek, tehát a haltenyésztés még jobban szennyezi a környezetet miatta.

A haltenyésztést támogatva a szójaipar nemcsak a saját iparának a növekedését segíti elő olyan áron, hogy károsítja a tengeri környezetet, veszélyezteti a halállományokat és a part menti közösségeket, hanem még a saját negatív hatásait is növeli.

Mára az ipari szójatermesztés a génmódosított növények domináns elterjedéséhez vezetett az Egyesült Államok földterületein és a fogyasztói termékeiben egyaránt, hatalmas mértékű erdőirtásokat és az őslakos közösségek kitelepítését okozva ezzel, hogy ezeken a területeken aztán szóját termesszenek. Ahelyett, hogy a szójával foglalkozó szervezetek a haltenyésztésben, ebben a fejlődő iparágban a fenntarthatóságot helyeznék előtérbe, helyette ez a két iparág növekedése óriási károkat lesz képes okozni a földekre, a tengerekre, és a tőlük függő közösségekre nézve egyaránt.

pellett.bmp

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4 ok, amiért a szójával történő haletetés káros

Mi történik akkor, ha a halakat szójával etetjük, egy olyan élelemmel, amely soha nem volt kapcsolatban ezzel a természeti környezettel?

Növekvő szennyezés: A szójával etetett hal több ürüléket termel, mint normál esetben, amely szennyezéseket eredményez az óceánokban. Sőt a génmódosított szója magában olyan szermaradványokat tartalmaz, mint a glüfozát alapú gyomirtók (mint például a Roundup), melyről több kutatás is kimutatta, hogy jelentősen mérgező a vízi élővilágra nézve.

Az óceánok szennyezése génmódosított szervezetekkel: Az Egyesült Államok területén termesztett szója mintegy 94%-a génmódosított. Az óceánban történő haltenyésztés során az a takarmány, amely nem kerül elfogyasztásra, az kikerül a telephelyről közvetlenül az óceánba. Ahogy a Food&Water Watch megfigyelte, a szójával történő haltenyésztés során a génmódosított takarmány a természetes környezetbe kerülve bekerül a vadon élő állatok étrendjébe, és eddig ismeretlen következményeket okozva ezzel.

A Monsanto és a Cargill akarja uralni a tengerből származó élelmiszerek piacát… és az óceán egyes részeit: A Monsanto, mely jelenleg is támogatja a lazacok génmódosított szójával történő etetési kísérleteit, elkötelezett abban, hogy a génmódosított takarmányokat a tengerben is terjessze… A Cargill, melynek haltenyésztésben használatos takarmányrészlege is van, szintén egy nagy ipari óriás. Azzal, hogy a szóját be akarják vinni a haltenyésztésekbe, azzal a fenntarthatóságot és a tengeri élővilág jövőjét kockáztatják!

 Az erdőirtások növekednének: A dél-amerikai erdők jelentős része lett már eddig is kiirtva, hogy szójaültetvényeket létesítsenek a helyére. Ez a mérték csak növekedne a haltenyésztés igényei miatt.

Eddig is több okom volt arra, hogy azt tanácsoljam, hogy kerüljük el a tenyésztett halak fogyasztását, azonban a génmódosított szója megjelenése a rendszerben már a hab a tortán. A szójaipar semmi jelét nem mutatja annak, hogy ez abba maradjon. Food&Water Watch jelentésében szerepel:
„Az amerikai szójaipar jelentős hatalommal rendelkezik. Több tanulmányt is finanszíroznak a szója haltenyésztési használata kapcsán, kapcsolatokat építettek ki a haltenyésztő iparral is, és nyíltan támogatnak szövetségi döntéseket a haltenyésztés javára.

… A szója nem tartalmazza a halak számára szükséges összes tápanyagot, és nem is számít természetes haleledelnek vagy természetes tengeri környezetben szereplő anyagnak. Valójában a szója még nagyobb mértékű szennyezéseket okoz.

A szójatermesztés mezőgazdasági lefolyása jelentősen hozzájárult a Mexikói-öböl halálzónáinak keletkezéséhez, a latin-amerikai erdőirtásokhoz, és az őslakosok kitelepítéséhez.

A szója egyre jobban szinte mindenhol jelen van az étrendünkben (a feldolgozott élelmiszerekben és az olyan állatokból származó húsban is, amit szóján hizlaltak fel), ezért több információt kellene kapnunk a nagy mennyiségű szójafogyasztás egészségügyi hatásairól. A kutatók már elkezdték vizsgálni a szójafogyasztás előnyös hatásait, de másrészről megemlítik, hogy a növényi alapú ösztrogénnek, amely természetes módon fordul elő a szójában, potenciális mellékhatásokat okozhat. (Több közülük kimutathatóan rombolja a belső elválasztású mirigyeket)

Ennek fényében, és a sok megválaszolatlan kérdés tükrében kétségbeejtőnek tűnik, hogy sok halat (egyesek közülük az utolsó vadon élő élelmiszerforrásaink) ezeken a takarmányokon hizlalják fel.

Monsanto__Take_your_Poison.jpg

Tudod az igazságot a génmódosított szójáról?

A genetikailag módosított szója a Roundup ready-hez van igazítva. Ez azt jelenti, hogy kémiailag kifejlesztve ezek a növények túlélik azt, ha nagy mennyiségű Monsanto Roundup gyomirtóval permetezik le őket. Milyen hatással lehet ez az egészségünkre vagy a még meg nem született gyermekeink egészségére?

A genetikailag módosított szója vagy szója-alapú termékek emberi fogyasztásának hosszú távú hatásai kétségbeejtőek. Az Orosz Tudományos Akadémia Környezeti és Evolúciós Intézetének kutatói a Nemzeti Egyesület a Géntechnológiai Biztonságért kutatóival közösen 2010 áprilisában kimutatták, hogy azok a hörcsögök, melyeket két éven és három generáción keresztül GM szójával etettek, a legtöbbjük elvesztette a szaporodóképességét!

Egy 2009-ben, Brazíliában közzétett tanulmány készítésénél a szója hatását vizsgálták a nőstény patkányok szaporodóképességére. A nőstény patkányokat 15 hónapon keresztül etették génmódosított szójával, és drasztikus változások voltak megfigyelhetőek a méhükben és az anyagcsere-rendszerükben összehasonlítva azokkal a patkányokkal, amelyeket bioszójával vagy nem szójával etettek.

A tanulmány eredményeit kivetítve az emberre, nagy valószínűséggel a nőknél is hormonzavarok lennének tapasztalhatóak, mint például megemelkedett ösztrogénszint, hajnövekedést serkentő hormonok magasabb aktivitása, és az agyalapi mirigy károsodása. A génmódosított szója fogyasztása a férfiaknál is nagy valószínűséggel okozna potenciazavarokat. Az egyetlen emberi fogyasztással kapcsolatos GM kísérlet arra a következtetésre jutott, hogy a GM szója képes a génjét átadni a bélbaktériumoknak. Mindez azt jelenti, hogy a GM szója fogyasztása után még évekkel később is termelni fognak a bélbaktériumok allergén fehérjéket. Arról nem is beszélve, hogy az intenzív szójafarmokon, mint amilyenek például Paraguayban vannak, a lakosok ki vannak téve a rovarölőszerek szennyeződéseinek, veszélyeztetik a biológiai sokszínűséget és a helyi termékeket.

EarthTalkFarmRaisedFish.jpg 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Néhány lépés, amely segíthet

Ha kíváncsi vagy rá, hogy mit tehetnél, az első lépés az, hogy ne fogyassz iparilag tenyésztett halat. Azzal, hogy ezt teszed, azzal megvonod az ipar támogatását, amelyet nem érdekli az emberi egészség és a környezetvédelem, ezzel a saját egészségedet is megóvod, ugyanis táplálkozási szempontból a tenyésztett halak a legrosszabb tengeri termékek közé tartoznak.

Nem ajánlom számodra az olyan tengerből származó élelmiszer fogyasztását, amelyről nem tudod biztosan, hogy tiszta vízből származik, nem vegyileg szennyezett, és fenntarthatóan tenyésztették. Tartsd észben, hogy az éttermekben kapható halak szinte mindegyike tenyésztett. Az alább található tippeket követve nem csak a tenyésztett halakat, hanem a génmódosított szóját is bojkottálni tudod. Itt az ideje, hogy az élelmiszerek terén a természetes, bio, és független közösségi farmokról származó termékek felé fordítsuk a figyelmünket, beleértve a tengerből származó élelmiszereket is.

 

  1. Vásárolj helyi terméket, amikor csak lehetséges. És vásárolj bio és fair-trade termékeket.
  2. Vásárolj a helyi piacon, csatlakozz a közösség által támogatott mezőgazdasági közösségekhez, vagy olyan árusoktól vásárolj, aki garantáltan helyi terméket árusít.
  3. Olyan éttermeket látogass, amelyek helyi alapanyagokból dolgoznak.
  4. Kerüld a génmódosított élelmiszereket. Vásárolj olyan termékeket, melyeken fel van tüntetve a GM-mentesség.
  5. Főzz, konzerválj, száríts, fagyassz. Vissza kell térni a főzéshez, és ezt a gyerekeinknek is tovább kell adni.
  6. Igyál sok vizet, de kerüld a palackozott víz fogyasztását, amikor csak lehetséges, és fektess be egy csapra szerelhető víztisztítóra.
  7. Termessz a saját kertedben, vagy valamely közösségi kertben. Tanítsd meg a gyerekeidet kertészkedni és meg kell nekik tanítani, hogy honnan származik az élelmiszer.
  8. Önkénteskedj vagy támogass olyan szervezetet, amely a fenntartható élelmiszeri rendszerek elősegítésére törekszik.
  9. Kapcsolódj be a közösségi életbe. Lépj kapcsolatba az iskolákkal azzal kapcsolatban, hogy mit kapnak ott enni a gyerekek. Vegyél részt a helyi közgyűléseken. Tanuld meg a helyi szabályozásokat az élelmiszer kapcsán, és oszd meg véleményeidet a képviselővel.
  10. Terjeszd az üzeneted! Oszd meg ezt a cikket a barátaiddal, a családoddal és mindenki mással, akivel csak tudod.

 

forras: http://articles.mercola.com/sites/articles/archive/2012/07/17/genetically-modified-soy-for-farmed-fish.aspx

Az akvakultúra, vagyis a haltenyésztés egy jelentősen növekvő iparág. Mivel nagyon sok kereskedelmi forgalomban népszerű hal jelentősen túlhalászott, ezért a növekvő igényeket a tenyésztések próbálják kielégíteni. Ez sok fajnál könnyen megvalósítható, az édesvízi fajok nagy része könnyen tenyészthető mesterséges vagy természet-közeli körülmények között. A manapság forgalomba kerülő lazacok 70-80%-a akvakultúrából származik, az USA-ban ez az érték 90% fölötti.

tuna_farm.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Már egyes tengeri fajok tenyésztése sem jelent túl nagy kihívást a „halfarmerek” számára, Ázsiától Amerikáig mindenfele találkozhatunk olyan haltenyésztő telepekkel, amely a tenger közepén egy hálóval körbefogott területet használ fel. Viszont ez nem mindegyik fajnál olyan egyszerű. Itthon is népszerű fogyasztási cikknek számít a tonhal. Japánban pedig az egyik legfontosabb csemege, saját flottáik zsákmányán kívül rengeteg mennyiségben importálnak a világ minden tájáról, hogy az igényeiket ki tudják elégíteni.

Az elmúlt évtizedekben az óriási igény miatt jelentősen megcsappant az állományuk. A legnagyobb veszélybe az atlanti kékúszójú tonhal került, ugyanis ez számít Japánban az „igazi” tonhalnak. A kékúszójú tonhal tenyésztése azonban nem túl egyszerű. Igaz, már több helyen találhatunk ún. tonhalfarmokat, ahol a szabadban befogott tonhalakat „hizlalják fel” zárt telepeken. Ezzel viszont az állományukat nem tudják megóvni, sőt a felhasznált „takarmányhal” mennyiségek miatt még nagyobb hatással is van az ökoszisztémára, mint ha vadon fognák be őket.

A legfőbb probléma a mesterséges szaporításukkal akad. Egyrészt a lazactól eltérően nem 3 évesen, hanem csak 12 évesen éri el az ivarérett kort. Emiatt a kutatók elkezdtek olyan hormonkészítményeket kidolgozni, amely segít abban, hogy hamarabb váljanak ivaréretté. Hormonkészítményeket a lazactelepeknél is használnak, de ott a helyzet annyival egyszerűbb, hogy a készítményt elég csak egyszerűen a vízbe juttatni. A tonhalaknál azonban a búvároknak közvetlenül a halba kell juttatnia egy „lándzsa” segítségével. Ez az ún. gonadrotop hormon, ami az orvostudományban sem ismeretlen.Először 2005-ben végeztek sikeres mesterséges hormonbejuttatást. Tartásuk is több problémába ütközik, ugyanis egyes cápafajokhoz hasonlóan a kékúszójú tonhalaknak is folyamatosan úsznia kell ahhoz, hogy szervezete megfelelő mennyiségű oxigénhez jusson. Sőt ehhez nagyjából 80km/h sebességgel kell úsznia, amihez viszont már nagy területre van szükség. A szűkös, hálóval körbekerített haltenyésztő telepeknél fennáll az a veszély, hogy a gyors úszás miatt a tonhal beleakad a hálóba, és ha nem képes hamar kiszabadulni, akkor könnyen megfulladhat. Ez a fiatal példányoknál még inkább veszélyes, ugyanis nekik idő kell míg megtanulnak hirtelen „fékezni és fordulni”. Egy átlagos farm 50 és 80 méter átmérő között változik, vagyis egy focipályánál is kisebb.

A legnagyobb tonhaltenyésztő vállalat, a Maruha Nichiro Holdings Inc., amelynek több tonhalfarmja is megtalálható. A Maruha vállalat farmjain nagyjából az ikrák 0,4%-ából kerül ki életképes egyed. A Japán Kinki Egyetemen sikerült 6%-os hatékonysági rátát elérni. Ez az arány nem hangzik túl jól, de egy tonhal több tízmillió ikrát rak le egyszerre.

A múltkor írtam arról, hogy a kiszabadult tenyésztett lazacok milyen kárt okozhatnak az ökoszisztémában, és ez a veszély akár a kékúszójú tonhalaknál is fennállhat. Sajnos a tonhalpopuláció nem olyan nagymértékű, mint a lazac, így lassabban terjedhet az egybeívás, de hát sosem lehet tudni, és lehet, hogy jobb az óvatosság.

Toma001 2011.12.30. 16:39

Farm, ahol a lazac él

Míg Magyarországon a haltenyésztés nagy részét a ponty adja, addig az északi országok egyik legnépszerűbb tenyésztett hala a lazac. A hazai üzletekben kapható lazactermékeken is feltüntetik azt, hogy az adott hal tenyésztett e vagy vadon fogott. És miért van szükség erre a megkülönböztetésre?

salmon farm2.jpg

 

Mint ahogy a szárazföldi állatoknál, úgy a haltenyésztésnél is a nagyüzemi tartások másféle hústerméket eredményeznek, mint a vadon élők. Mivel a lazactenyésztésben a cél a minél gyorsabban és nagyobbra növő egyedek tenyésztése, ennek köszönhetően a tenyésztett lazacok sokkal zsírosabbak. Sokan azt hinnék, hogy hát ez jó is, mert a lazac omega 3 zsírsavakban gazdag, és így többet tartalmaz. Ez sajnos nem igaz, kimutatták, hogy alacsonyabb az omega 3 zsírsav tartalma, mint a vadon élő példányokénak. A haltenyésztő telepek általában zsúfoltak, ezért a járványok elkerülése végett több fajta antibiotikummal is kezelik a halakat. Az antibiotikumok szervezetbe jutása azonban növeli a rezisztens baktérium kifejlődésének esélyét.

Ha az ember vásárolni megy, a szeme alapján dönt arról, hogy melyik terméket válassza. Az egészséges lazachús színe általában világosvörös- rózsaszín árnyalatú. A tenyésztett lazacok húsa szürkés árnyalatú, és ez kevésbé eladhatóbb. A hús színezéséhez az ún. canthaxanthin nevű anyagot használják, amit gyakran használnak más húskészítmények, például kolbászok színezésére. Az emberi szervezetbe jutva azonban veszélyes lehet a szemre, egy különös retinabetegséget eredményez, egy sárga folt jelenik meg a retinán. Emellett a májat is károsítja, és több embernél okozott csalánkiütést is.

A PCB-k, vagyis a poliklórozott bifenilek az egyik legismertebb rákkeltő anyagok. Az ipari szennyezések miatt nagy mennyiségben került a természetbe és a táplálékláncba, és ezek az anyagok a dioxinhoz hasonlóan felhalmozódnak a szervezetben. Egy, az Environmental Working Group által kiadott jelentés szerint a tenyésztett lazacok 16-szor több PCB-t tartalmaznak, mint a vad példányok. Ez egyrészt köszönhető a takarmányként használt halliszt magas PCB tartalma, másrészt ahogy említettem a tenyésztett példányok sokkal zsírosabbak, és a PCB-k a zsírban könnyen felhalmozódnak.

Szökik a lazac?

Sajnos azonban úgy tűnik, hogy a vadlazacok sincsenek biztonságban. A legtöbb lazactelep úgy van kialakítva, hogy a tengerben körbekerítenek egy részt hálóval, és itt zsúfolódnak össze a hízó példányok. Sajnos ez a háló nem képes teljes körű védelmet biztosítani. Gyakran technikai problémák következményeként szöknek ki a lazacok, de előfordul olyan is, hogy a hajók propellerje vágja ki, vagy más ragadozók harapják ki a hálót. A norvég farmokról átlagban 500ezer lazac szökik el évente. Idén azonban két farmról összesen 700ezer példány szökött meg, amely jelentős kárt képes okozni az ökoszisztémában. A céget ezért 500ezer euró környezetvédelmi bírság kifizetésére kötelezték. Egyes becslések szerint Norvégiában nagyjából ugyanannyi mennyiségű lazac szökik meg a telepekről, mint amennyi vad példány felúszik a folyókon ívni. Sajnos nem csak Norvégiában történnek ilyen esetek: 1998 óta Skóciában nagyjából 1,7 millió tenyésztett lazac szökött meg, Chilében a 80as évektől számítva több mint 10millió, Washington államban pedig több mint 1millió.

Salmon escape.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezek a kiszabadult példányok azonban hatalmas pusztítást képesek végezni az ökoszisztémában. A tenyésztett példányok sokkal agresszívebbek, mint a vadon élők, ugyanis a telepen nincsenek természetes ellenségei, és táplálék is bőségesen jut számukra. A kiszabadult halak aztán képesek összeívni a vad lazacokkal, amely sajnos gyengébb egyedeket eredményez, ugyanis a tenyésztett halaknak nem kellett alkalmazkodniuk a természet megpróbáltatásaihoz. Túlélési esélyük csökken, és mivel eredményesebben képesek szaporodni, így lassan veszélybe kerül a vad lazac állomány is. Skócia 16 folyójából már 14-ben találtak keverék példányokat. Emellett a farmról meglépett halak kiássák és tönkreteszik a vadon élők ikratelepeit.

Érdekes, hogy ha az ember nem néz jobban utána, akkor bátran megveszi a boltban a tenyésztett lazacból készült készítményt, ha nem akarja a túlhalászatot támogatni. Pedig láthatjuk, hogy a lazacfarmok milyen hatással vannak mind az emberi egészségre, mind a környezetre nézve. Vannak azonban már több helyen is ökológiai lazacfarmok, és a számuk is egyre növekszik. Magyarországon mennyire elérhetőek az innen származó termékek, azt nem tudom, de ígérem kiderítem a közeljövőben, és megírom egy cikkben. :)

A világ fő termelői (halászat és akvakultúra tonnában kifejezve (2005)):

 

 

 

 

 

Termelés az EU-ban (halászat és akvakultúra tonnában kifejezve (2006)):

 

Összes fogás területi eloszlása (2005):

Halászati foglalkoztatás az EU-ban (2003):

 

Közösségi flottakapacitás (2007):

 

Tagállamok halászati flottája (2007):

Akvakultúrás termelés tagországonként (2005):

Feldolgozóipari termelés (2005):

Friss, hűtött, fagyasztott termékek export-importja az EU-ban (2006):

Sózott, füstölt, szárított termékek export-importja az EU-ban (2006):

Konzervek és készítmények export-importja az EU-ban (2006):

 

 

 


Bolygónkon a növekvő nyersanyag-igények és a fogyatkozó források miatt a gazdaság minden területén esedékes olyan technológiák kidolgozása, amelyek fenntarthatóan bánnak a rendelkezésre álló kincsekkel, és a másik oldalról pedig nem terhelik a környezetet az előállítás és a felhasználás externáliáival. Ezen változtatások alól az akvakultúra sem képez kivételt. Többfajta megoldás is létezik illetve fejlesztés alatt áll, amely ily módon igyekszik előállítani a piacra szánt halárut. Ebben az írásban egy Svájcban működő modellt szeretnék bemutatni.

            Luzern kantonon keresztül halad át egy Hollandiát Olaszországgal összekötő földgázvezeték. Itt található Ruswilben egy kompresszorállomás, amely nagy mennyiségű hőt termel működése során. A mérnökök azon tanakodtak, hogy mily módon lehetne hasznosítani ezt a hulladékhőt, és így született meg a trópusi üvegház ötlete.

          

  Ez az üvegház egyaránt termeszt gyümölcsöket: papayát, banánt, guavát és csillaggyümölcsöt; és emellett haltenyésztő telepként is funkcionál, ahol a tilápia (Oreochromis niloticus)  néven ismert sügérfajt tenyésztik. A felépítés 1999-ben kezdődött egy mintegy 1500 m2-t magában foglaló területen. A ház fő eleme a tilápia termelő egység, amelynek elhasznált vizét öntözésként hasznosítják a trópusi gyümölcsök részére.

 

 

 

 

 

 

 

 

A gyümölcsök termesztése során sok olyan növényi szerves hulladék keletkezik, amellyel eddig nem tudtak mit kezdeni. Így született meg az ötlet, hogy iktassanak be egy ráktenyésztő medencét is a recirkulációs rendszerbe. A rákok nagyon hatékonyan használják fel a növényi szerves hulladékokat, és az akvakultúrás hulladékokat egyaránt (üledék, halak ürüléke, haltetemek). Az ászkarákok rendjébe tartozó víziászka (Asellus aquaticus) nagyon jól bírja az oxigénhiányos, és gyenge minőségű vizet. Táplálékuk az előbb említett hulladékok, és a fonalas algák, amely a halak táplálékául is szolgálnak. A ráktenyésztő tartály a halnevelő egységhez van kapcsolva, amelynek elfolyóvize csatlakozik a tartályhoz. A rákok aztán természetes tápanyagként hasznosulnak a halak számára, amelyek eszenciális aminosavakat, zsírsavakat, és hasznos tápanyagokat tartalmaznak.

            Az üvegház klímája nem kedvez a növényi hulladékok komposztként való felhasználására, ezért ezeket haltakarmányként iktatják be a körforgásba.

Akvapóniás szűrő alkalmazása: az akvapóniás szűrő olyan lyukacsos műanyag ládákból áll, amelyeket agyaggolyóval töltenek fel, és trópusi növényekkel ültetik be. A halas tartályok elfolyóvize a ládák tetejére folyik, így az keresztülszivárog az agyaggolyókon, a növények gyökerei szintén növelik a szűrést. A növények lehetnek akár gyümölcs és zöldségnövények, így termesztésük szintén hasznosítható.   

            Ez a példa is jól tükrözi azt, hogy mennyi mindent fel lehet használni hasznos energiaként, és az ún. hulladék sem feltétlen hulladék, sok esetben hasznos tápanyagok forrása. Környezetileg a másik nagy előnye, hogy nem kell a trópusokról utaztatnunk a halat, ha éppen ízlelőbimbóink egy ínycsiklandozó tilápiára vágynak.

forrás: Sustainaqua -"Integrated approach for a sustainable and healthy freshwater aquaculture" (2009)