2018. ápr 04.

Sztálin utolsó vörös hadserege

írta: Toma001
Sztálin utolsó vörös hadserege

Sztálin életéről és vitás politikai nézeteiről sok mindent tudni, regnálása a mai napig mély nyomot hagyott nem csak a történelemben, de a jelenkorban is. Egy tény azonban kevésbé ismert, pedig hatása még a XXI. században is erősen érződik.

goldenkingcrab_0_0.jpg

Sztálin az országszintű éhezés (melyhez kétségtelenül ő maga is erősen hozzájárult) mérséklésére az az ötlete támadt, hogy a környezet lehetőségeit használja ki. A megvalósult terv abból állt, hogy csendes-óceáni vörös királyrákokat telepít a Barents-tengerbe. A terület távoli fekvése, és korábbi mérsékelt kizsákmányolása miatt (jelenleg már a Barents-tenger szolgálja a legnagyobb mennyiségű tőkehalat egész Európában) a hatásai csak évtizedekkel később voltak kézzel foghatóan érzékelhetőek.

Az első betelepítési próbálkozásra 1931-ben került sor, mikor Vlagyivosztokból szállítottak királyrák lárvákat Murmanszkba, habár nem csak ez, de a későbbi kísérlet is kudarcba fulladt, ugyanúgy, ahogy a tőkehal mesterséges szaporításába és tenyésztésbe fektetett kutatásaik. Később azonban a szállítás fejlesztése lehetővé tette, hogy a királyrákok végre letelepedjenek az orosz birodalom másik csücskében.

king-crab-distribution-1575.jpg

Mindez egy kétélű fegyver, és a környezetgazdálkodás egyik klasszikus dilemmájának a mintapéldája. Ugyanis az idegen faj természetes ellenség hiányában rendkívül agresszíven elterjedt és meg sem állt Norvégia északi részén található Lofoten-szigetekig. Ökológiai szempontból súlyos károkat hagyott és hagy maga után, a vörös királyrák közismerten mindenevő, szinte a szó legszorosabb értelmében vett mindenevő, bármit képes felzabálni, melynek valamicske tápanyagtartalma is akad. A Lofoten-szigetek vizei a közönséges tőkehal északi állományának ívóhelye, így a királyrák potenciális veszélyt jelent a halászatra. A dilemma azonban abból fakad, hogy mivel gazdaságilag rendkívül jövedelmező a zsákmányolása, Norvégiában akár 50 dollárt is fizetnek kilójáért. Így a vita még a mai napig is fennáll, hogy akkor a királyrák egy invazív faj, melynek a kiirtására kell törekednünk, vagy pedig egy halászati erőforrás, melyet menedzselni kellene. Számos olyan eset fordult már elő, hogy bizonyos fajok az előbbi csoportból hirtelen az utóbbiba estek át.

Az elterjedés nagyságára körülbelül 15 évvel ezelőtt derült fény, mikor norvég halászok egyre nagyobb számban fedezték fel őket az északi norvég fjordoknál. A WWF szerint az állományuk legalább 12 millióra tehető, és szerintük az ökoszisztémára gyakorolt negatív hatása nem kompenzálható a gazdasági profittal, melyet a rákhalászat képes eredményezni. Pedig piaci igény akad a vörös királyrákra, főleg amiatt is, hogy az eredeti élőhelyén a fogása egyre inkább csökken, és a halászat is sokkal erőteljesebben korlátozott, mint korábban, mikor még egyfajta vadnyugati küzdelem ment a kvóták maximalizálásáért.

Szólj hozzá

orosz rák