Már hónapok óta biztosnak tűnt, hogy Jay Inslee szenátor rendíthetetlen abban az ügyben, hogy betiltsák a nyílt vízi ketreces lazactelepeket Washinton államban a helyi vadlazacok védelme érdekében.

A törvény beiktatását egy bizonyos eset idézte elő: 2017-ben augusztusában a kanadai székhelyű Cooke Aquaculture egyik telepéről több mint 250ezer atlanti lazac szökött ki, veszélyeztetve ezzel az őshonos lazacfajok állományát. Valójában ez az incidens csak hab a tortán volt, a lazacfarmok kapcsán több környezeti aggály is felmerül. Az egyik ilyen a betegségek és kórokozók átjuttatása a vad állományokra, az USA és Kanada nyugati partjainál több esetben figyeltek meg ISA vírus (fertőző lazac vérszegénység) fertőzést, melynek valószínű eredete a lazacfarmok. Konkrét bizonyíték erre jelenleg nem áll, azonban erős korreláció fedezhető fel a telepek megjelenése és a fertőzések terjedése között. A másik kritika a nyílt telepekkel szemben az ürülékek felhalmozódása. A nagy állománysűrűség koncentrált helyen drasztikus mennyiségű fekáliát halmoz fel a farmok körzetében, mely szerves anyagok mikrobiális lebontása során az oxigén mennyisége rendkívül csökken, ezáltal ún. tengeri „sivatagosodást” idéz elő. És mindehhez hozzáadódik az időnként előforduló kiszökések esetei.

A jelenlegi törvény nem kimondottan a lazacfarmokra vonatkozik, hanem minden nem őshonos halfaj tenyésztésére az államban, azonban jelenleg az atlanti lazac az egyetlen nyílt ketreces akvakultúrás faj, továbbá a Cooke Aquaculture az egyedüli jelenlevő vállalat ebben a szektorban.

Ez az eset kvázi precedens értékű, azonban világszerte több helyen is folyik fejlesztés a környeztbarátabb haltenyésztési rendszerek alkalmazására. Norvégia világelső a lazactenyésztés terén, és jelenleg a skandináv ország rendkívüli fejlesztéseket eszközöl a tenyésztés által okozott környezeti károk csökkentésére, és a kórokozók visszaszorítására. Kísérleti szinten már létrehoztak zárt ketreceket, melyek egyfajta lebegő medencék a tengeren, melyek védettek a lazacokat világszerte veszélyeztető tengeri tetvekkel szemben, továbbá az ürülék tengerbe történő kijuttatását is megakadályozza.

Norvégia nem az egyetlen ország, mely eltökélt az akvakultúra környezetbaráttá tételében. Az amerikai OpenBlue vállalat olyan telepeket hozott létre, melyek nem a parthoz közeli vízterületeken helyezkednek el, hanem távolabb a nyílt tengeren, a víz alá süllyesztve. Ezek a geodéziai dómok ki vannak téve az erős tengeráramlatoknak, mely lehetővé teszi, hogy a tenyésztett halak (ez esetben Cobia) ürüléke és az el nem fogyasztott takarmányok jelentősen szétterjedjen a tengeren, és ne egy helyen koncentrálódjanak. Hawaii még ennél is tovább ment. A 2011-ben kezdődő Velella projekt az áramlatokkal és a széllel szabadon úszó tenyésztődómokat fejlesztett ki.

Mások szerint a tengerek jövője a szárazföldön fekszik. Egyre népszerűbbek az ún. recirkulációs haltenyésztő rendszerek, melyek teljesen zárt rendszerben működnek, ezáltal drasztikusan lecsökkentik a környezeti externáliákat. Ezek a rendszerek óriási lehetőségeket biztosítanak arra, hogy szinte bármilyen halfaj a világ bármely területén tenyészthetővé válik, közelebb hozva ezzel az előállítást a fogyasztáshoz. Továbbá lehetőséget biztosít olyan helyen történő haltenyésztésre is, ahol a víz szűkös erőforrásnak minősül, mivel a recirkulációs rendszerekben a felhasznált víz 80-100%-a újrahasznosítható.

Korai még bármilyen következtetést levonni a washinton állami tilalom bevezetéséről, azonban könnyen lehet, hogy követendő példaként fog szerepelni, és ha nem is konkrét tilalmakat idéz elő más országokban, de valószínűen hozzájárul az akvakultúra eddig sem elenyésző technológiai fejlődéséhez.