A felkelő nap országa úgy tűnik, hogy végre tényleg felkel. És talán nem egy toro, vagyis egy kékúszójú tonhalból készült sushi kerül a reggelire. Mivel a világszerte kifogott kékúszójú tonhalak 80%-a Japánban kerül értékesítésre, így joggal állítható, hogy a tengerek királyának a sorsa az ő kezükben nyugszik. Eddig úgy tűnt, hogy szemet hunytak minden olyan elemzés felett, mely felhívta a figyelmet arra, hogy a kékúszójúaknak a kihalás veszélyével kell szembenézniük. Pedig a csendes-óceáni állományuk már csupán a 4%-a az ipari halászat előtti időkhöz képest.

2012-ben már megtettek egy kis lépést azzal, hogy a japán kormány elrendelte, hogy nem épülhet új tonhalfarm Japánban. (Hozzá kell tenni, hogy kékúszójú tonhalat nem sikerült még kifizetődően fogságban szaporítani, a farmokon pusztán a vadon fogott fiatal példányok kerülnek felhizlalásra.)  A második lépésükről is írtam anno, melyben úgy határoztak, hogy felére csökkentik a fiatal, vagyis a 30 kilógrammnál kisebb kékúszójúak zsákmányolását.

A japánok lehet, hogy tényleg komolyan gondolták mindezt. A kormány halászati ügynöksége ugyanis múlt szombaton azt javasolta az importőröknek, hogy lehetőleg ne vásároljanak Mexikóból származó kékúszójú tonhalat. A javaslat egyelőre nem kötelező erejű, pusztán ajánlás a kereskedők felé. 2012-ben Mexikó mintegy 5280 tonna fiatal kékúszójút zsákmányolt, mintegy felét a területen fogott példányoknak.

Most héten zajlik az Amerika-közi Trópusi Tonhalbizottság éves találkozója, ahol az egyik fő pont Japán javaslata, hogy felére csökkentsék a fiatal kékúszójú tonhalak kifogását. Mexikó egyelőre rendíthetetlen a javaslat hatályba léptetése kapcsán, de Japán bízik, hogy a gazdasági nyomás képes jó útra téríteni őket.