Kevesebb barbár dolgot tudnék mondani a világból annál, mint a cápák leuszonyozása, és annak kereskedelme. Senkit nem akarok sokkolni itt brutális videókkal, de elképesztő felvételek vannak arról, ahogy a cápáknak élve levágják az uszonyait, majd a mozgásképtelen testet egyszerűen csak visszarúgják az óceánba, hogy a természet legkiszolgáltatottabb prédájává váljon. Azonban úgy tűnik, hogy minden esély megvan rá, hogy ez az őrület hamarosan véget érjen.

shark.jpeg

Az elmúlt évtizedben a kínai középosztály erős növekedésének köszönhetően emberek milliói váltak képessé arra, hogy megengedhessenek olyan státuszszimbólumokat, mint a cápauszony leves fogyasztása. Ennek a levesnek valóban az egyetlen funkciója a státuszszimbólum, mivel magának az uszonynak íze nincsen, csirkehússal és erős fűszerezéssel kell gazdagítani, hogy élvezetessé váljon. Viszont az elmúlt két évben civil szervezetek részéről óriási nyomás nehezedett a cápauszony iparra, mely úgy néz ki, hogy visszaadja a reményt a tengerek csúcsragadozóinak.

Az első nagy lépés az volt, hogy 2012-ben a kínai kormány úgy határozott, hogy betiltja a közintézményi banketteken a cápauszony leves felszolgálását. Óriási figyelemfelkeltő kampány zajlott le az azóta eltelt két év alatt, és úgy néz ki, hogy mindez eredményre vezetett. A WildAid elnevezésű szervezet legújabb felmérése arra a következtetésre jutott, hogy például a kínai Kanton városban 82%-kal csökkent a cápauszony kereskedelme az elmúlt 2 évben. A lakossági felmérésük pedig azt az eredményt hozta, hogy a megkérdezettek 85%-a nyilatkozta azt, hogy az elmúlt három évben lemondott a cápauszony leves fogyasztásáról. Kétharmaduk mondta azt, hogy a látott videók, és olvasott tények miatt határozott így.

A WildAid és más civil szervezetek a szállítási cégeket is bevonta a kampányba, ami azt eredményezte, hogy 24 légitársaság és három hajózási cég döntött úgy, hogy nem engedélyezi a cápauszonyok szállítását.

A kereslet csökkenése miatt az ára is meredeken zuhant, így egyre kevésbé éri meg a forgalmazása a kereskedőknek. Egy kantoni nagykereskedő szerint a cápauszony ára már megegyezik a tintahaléval. Egy másik kereskedő pedig azt mondta, hogy ő már csak arra vár, mikor megy csődbe ez az üzlet. Mások hozzátették, hogy már új termékeket árulnak inkább, mert elég rossz üzlet az uszonyok kereskedelme.

A Pekingi Egyetem által készített felmérésben pedig 20 megkérdezett étteremtulajdonosból 19 arról számolt be, hogy a cápauszony leves fogyasztása jelentősen csökkent.

Rövidesen talán már eljutunk oda, hogy nem hogy státuszszimbólum, hanem egyenesen ciki lesz a cápauszony leves. Azonban még ha eltűnne az étlapokról ez a fogás, még az sem eredményezné közvetlenül, hogy a cápák fellélegezhetnének. A CITES, vagyis a veszélyeztetett fajok kereskedelmét tiltó egyezmény egyik vezetője, Giam Choo Hoo is folyamatosan azzal érvel, hogy az értékesített cápák 80%-a nem kívánt mellékfogásból származik, vagyis más célzott halak kifogása közben esnek zsákmányul, tehát szerinte ezek a példányok így is úgyis kifogásra kerülnek, és akkor már legyen belőle valami haszon. A történet több okból is sántít, egyrészt jelentősen nagyobb hányaduk élné túl a kihalászás procedúráját, ha nem szabadítanák meg őket az uszonyuktól, másfelől pedig elég nehéz meghatározni azt, hogy egy adott halászhajónál éppen mi a célzott fogás, és mi nem az. Dél-Koreában például rohamosan megnőtt a bálnák ún. nem kívánt mellékfogása, miután a kormány úgy határozott, hogy ezeket a példányokat értékesíteni lehet. Még neve is lett a fogalomnak: szándékos mellékfogás (deliberate bycatch).

A másik aggasztó tény, hogy az elmúlt két évben Kínában 50 millióval nőtt a sushi fogyasztók száma. Ha a két tendenciát egymás mellé tesszük, akkor azt látjuk, hogy a folyamat csak átalakul egyik negatív hullámból a másikba. Ha a cápauszonyzabálók úgy döntenek, hogy helyette esznek inkább kékúszójú tonhalat, akkor srácok itt valami nagyon félrement… Ezért kell hogy fontos eleme legyen minden kampánynak az, hogy ne csak azt mondjuk el, hogy mit ne csináljanak vagy ne vásároljanak, hanem azt is, hogy helyette inkább mi legyen a megfelelő alternatíva. Hát a cápának tuti nem a tonhal.

A bejegyzés trackback címe:

http://halaszat.blog.hu/api/trackback/id/tr16646155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

nnnnnnnn 2014.08.29. 11:05:45

az ember előbb utóbb úgy is kiírtja az élővilágot. aztán remélhetőleg az emberiség is kihal és kifejődik valami normális faj.

ritmikus csimpifon 2014.08.29. 11:45:48

Lehet, hogy az ember fogja okozni a hatodik nagy kihalási eseményt.
en.wikipedia.org/wiki/Extinction_event

Stohl András 2014.08.29. 11:49:10

Nyilvan megoldas az lenne, hogy teljesen megkene tiltani mindenfele nemzetkozi kereskedelmi halaszatot. Kizarolag csak annyit engedni kifogni, ami a helyben elo emberek ellatasara elegendo. Es persze az ilyen termekek szallitasat eladasat is, meg a vegfelhasznalot is buntetni kene.

szani12inda 2014.08.29. 15:42:36

ha már szerinted is fontos, hogy ne csak az legyen elmondva, hogy mit ne , akkor akár oda is írhattad volna, hogy szerinted mit igen :)

Egyébként ez a mi legyen a véletlenül kifogott hallal kérdés nem túl egyszerű. Tudtommal pár éve az unióban teljes tilalom van bármiféle kifogott zsákmány visszadobására. Amit kifognak azt ki kell vinni a partra és beleszámít a fogási kvótákba. Erre azért volt szükség mert a fogásnak akár a felét is visszadobták, az értéktelenebb halakat, hogy a zsákmánynak csak az értékesebb része számítson a kvótába. Persze a visszadobottak túlnyomó része is elpusztult.

Toma001 2014.08.29. 16:30:00

@szani12inda:

egy kis útmutató a mit igenhez:

halaszat.blog.hu/2011/08/20/legyel_tudatos_halvasarlo

Általában a vontatott hálós halászat okoz jelentős mértékű olyan nem kívánt mellékfogást, melyek aztán a hálóba összenyomódva elpusztulnak (sokszor több tíz tonna halat húznak a fedélzetre összepréselődve), a cápafogás leggyakrabban a horogsoros halászat mellékfogása, melynél a kifogás túlélési aránya sokkal magasabb.
Igen, valóban az EU valamennyire korlátozta a visszadobást, a bizottsági javaslat még teljes tilalom volt, végül tanács által elfogadott már adott 7% engedményt, amit aztán nehéz mérni és ellenőrzi. Ennek a hatását egyelőre még nem tudjuk vizsgálni, de egy két éven belül már kiderül, hogy mennyire hatásos ez a fajta szabályozás.

szani12inda 2014.08.29. 21:08:22

@Toma001:
köszi az olvasnivalót
én nem túl gyakran szoktam ilyen különleges halakat enni, szóval ezek nem fognak miattam kihalni :)
Azon viszont meglepődtem, hogy a vietnami pangasiust ajánlod, annak a tenyésztését inkább elrettentő példaként szokták emlegetni.

Visszadobás tilalomnál én még ott tartottam, hogy teljesen betiltották. Ennek a százalékozásnak nem sok értelme van mert a kutya sem fogja tudni ellenőrizni és így betartani sem.

Mondjuk az előző kvótás posztodnál is az volt az első gondolatom, hogy akik nem tartották be azok most a büntetésből csökkentettet majd tuti betartják.

Toma001 2014.08.29. 22:26:56

@szani12inda:

én ennek örülök, őszintén szólva, kissé coming out, de én vega vagyok és egyáltalán nem eszek halat :)

A pangasius ügyet én egy hisztériakeltésnek tartom. Valóban léteznek olyan telepek, mint a pangasius lüge címen szétterjedt filmben szerepelnek, de az innen származó halak soha nem jutnak el a nyugati piacra. Mivel jelenleg a vietnami haltenyésztés egy rendkívül domináns szerepet játszik a világ halpiacán, így nekik sem áll érdekükben az, hogy bármi rendkívül szennyezett termék nemzetközi kereskedelmi forgalomba kerüljön. Az EU élelmiszerellenőrzési piaca az egyik legszigorúbb a világon. Másrészt, ha valóban minden egyes halat antibiotikummal tömnének, akkor már rég csődbe mentek volna ezek a telepek. A történet onnan ered, hogy az USA egyik legkelendőbb terméke volt az ottani harcsaféle, a csatornaharcsa, ami channel catfish, vagy általában csak simán catfish néven került forgalomba. Mivel a pangasius is harcsaféle, ezért joggal forgalmazták az USA-ban a pangasiust szintén catfish néven, persze sokkal nyomottabb áron. Ekkor indult meg a hadjárat, 2002-től az USA-ban már csakis az Ictaluridae családba tartozó harcsaféléket lehet carfish néven forgalmazni.
Akkor mégis miért ilyen olcsó? Mert dagad az állami támogatásoktól. Sajnos ez egy lufi, ami előbb utóbb ki fog durranni, és ha Vietnam nem tudja piaci alapon versenybe hozni termékeit, akkor tényleg könnyen eltűnhetnek, és nem az említett felháborodás miatt.