Kevesebb barbár dolgot tudnék mondani a világból annál, mint a cápák leuszonyozása, és annak kereskedelme. Senkit nem akarok sokkolni itt brutális videókkal, de elképesztő felvételek vannak arról, ahogy a cápáknak élve levágják az uszonyait, majd a mozgásképtelen testet egyszerűen csak visszarúgják az óceánba, hogy a természet legkiszolgáltatottabb prédájává váljon. Azonban úgy tűnik, hogy minden esély megvan rá, hogy ez az őrület hamarosan véget érjen.

Az elmúlt évtizedben a kínai középosztály erős növekedésének köszönhetően emberek milliói váltak képessé arra, hogy megengedhessenek olyan státuszszimbólumokat, mint a cápauszony leves fogyasztása. Ennek a levesnek valóban az egyetlen funkciója a státuszszimbólum, mivel magának az uszonynak íze nincsen, csirkehússal és erős fűszerezéssel kell gazdagítani, hogy élvezetessé váljon. Viszont az elmúlt két évben civil szervezetek részéről óriási nyomás nehezedett a cápauszony iparra, mely úgy néz ki, hogy visszaadja a reményt a tengerek csúcsragadozóinak.

Az első nagy lépés az volt, hogy 2012-ben a kínai kormány úgy határozott, hogy betiltja a közintézményi banketteken a cápauszony leves felszolgálását. Óriási figyelemfelkeltő kampány zajlott le az azóta eltelt két év alatt, és úgy néz ki, hogy mindez eredményre vezetett. A WildAid elnevezésű szervezet legújabb felmérése arra a következtetésre jutott, hogy például a kínai Kanton városban 82%-kal csökkent a cápauszony kereskedelme az elmúlt 2 évben. A lakossági felmérésük pedig azt az eredményt hozta, hogy a megkérdezettek 85%-a nyilatkozta azt, hogy az elmúlt három évben lemondott a cápauszony leves fogyasztásáról. Kétharmaduk mondta azt, hogy a látott videók, és olvasott tények miatt határozott így.

A WildAid és más civil szervezetek a szállítási cégeket is bevonta a kampányba, ami azt eredményezte, hogy 24 légitársaság és három hajózási cég döntött úgy, hogy nem engedélyezi a cápauszonyok szállítását.

A kereslet csökkenése miatt az ára is meredeken zuhant, így egyre kevésbé éri meg a forgalmazása a kereskedőknek. Egy kantoni nagykereskedő szerint a cápauszony ára már megegyezik a tintahaléval. Egy másik kereskedő pedig azt mondta, hogy ő már csak arra vár, mikor megy csődbe ez az üzlet. Mások hozzátették, hogy már új termékeket árulnak inkább, mert elég rossz üzlet az uszonyok kereskedelme.

A Pekingi Egyetem által készített felmérésben pedig 20 megkérdezett étteremtulajdonosból 19 arról számolt be, hogy a cápauszony leves fogyasztása jelentősen csökkent.

Rövidesen talán már eljutunk oda, hogy nem hogy státuszszimbólum, hanem egyenesen ciki lesz a cápauszony leves. Azonban még ha eltűnne az étlapokról ez a fogás, még az sem eredményezné közvetlenül, hogy a cápák fellélegezhetnének. A CITES, vagyis a veszélyeztetett fajok kereskedelmét tiltó egyezmény egyik vezetője, Giam Choo Hoo is folyamatosan azzal érvel, hogy az értékesített cápák 80%-a nem kívánt mellékfogásból származik, vagyis más célzott halak kifogása közben esnek zsákmányul, tehát szerinte ezek a példányok így is úgyis kifogásra kerülnek, és akkor már legyen belőle valami haszon. A történet több okból is sántít, egyrészt jelentősen nagyobb hányaduk élné túl a kihalászás procedúráját, ha nem szabadítanák meg őket az uszonyuktól, másfelől pedig elég nehéz meghatározni azt, hogy egy adott halászhajónál éppen mi a célzott fogás, és mi nem az. Dél-Koreában például rohamosan megnőtt a bálnák ún. nem kívánt mellékfogása, miután a kormány úgy határozott, hogy ezeket a példányokat értékesíteni lehet. Még neve is lett a fogalomnak: szándékos mellékfogás (deliberate bycatch).

A másik aggasztó tény, hogy az elmúlt két évben Kínában 50 millióval nőtt a sushi fogyasztók száma. Ha a két tendenciát egymás mellé tesszük, akkor azt látjuk, hogy a folyamat csak átalakul egyik negatív hullámból a másikba. Ha a cápauszonyzabálók úgy döntenek, hogy helyette esznek inkább kékúszójú tonhalat, akkor srácok itt valami nagyon félrement… Ezért kell hogy fontos eleme legyen minden kampánynak az, hogy ne csak azt mondjuk el, hogy mit ne csináljanak vagy ne vásároljanak, hanem azt is, hogy helyette inkább mi legyen a megfelelő alternatíva. Hát a cápának tuti nem a tonhal.